Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 9 LEVELES AKI 1898 ÓTA MUNKÁSA REFORMÁTUS ÉLETÜNKNEK. Toboz Dániel, Meadville, Pa.,-329- ik osztályunk jegyzője, régi idők távlatéból így Írja meg visszaemlékezéseit: 1898 dec. 6-án érkeztem Amerikába, az Abauj-Torna megyei Kom-' játi községből. Akkor még igen gyéren lakott a magyarság a Pittsburgh környéki városokba. Templom csak Pittsburgban volt a Bates St.-en. Ha Duquesnéből templomba akartunk menni, akkor már 8 órakor a Street Car-t kellett fogni, mert ha később mentünk, csak az irodába jutott hely. Hallgattuk Konyha Pált, ott hallottam prédikálni a megboldogult Dr. Nánássy Lajost. Ő búcsúzott el a kis fa templomtól. Akkor jött ki Magyar- országból. Mintha most is látnám: fekete haja felfelé állt jogászosan. Szép vastag hangja volt. Többet sohasem hallottam prédikálni. A kisszámú magyarság közt kevés volt a református. De a kevés szám mellett is minden helyen egyletet alakítottak. Egy ilyen kis egylet volt a Duquesnei Első Magyar Református Egylet. Még munkát sem kaptam beállítottak az egyletbe. Én voltam a 41-ik tag. Megválasztottak jegyzőnek. Akkor olyan szegény volt az egylet, hogy nem tudtuk a betegsegélyt fizetni. Hiába volt minden igyekezetünk az év utolján egy órát kellett kilutriázni, hogy a betegsegélyt kifizethessük. Azután elnöknek választottak. Ötször lettem erre a tisztségre megválasztva. A kis egylet úgy haladt, hogy egy alkalommal 750 tagja volt és 700 dollárt fizetett halálesetet. Akkor is elnöke voltam az egyletnek, mikor testületileg a Református Egyesülethez csatlakozott, nem kis munkát végeztem az ügy érdekében. Akkor a 135-ik osztály volt Duquesne-ben, a Pittsburghi Ref. Egyletnek volt egy osztálya. Annak a kebelébe volt az Egyesület osztálya. Hogy mint ment annak az osztálynak a kezelése, annak csak a jó Isten a megmondhatója. A járulékokat szedték uton-utfélen és sokszor nem Írták be . . . A Pittsburghi Egylet tisztviselői voltak az Egyesület osztályának tisztviselői is. Később, főként az én munkálkodásomra, sikerült az Egyesületet és az Egyletet külön választani. Ekkor kezdődött meg az Egyesületi élet haladása. Kevés hónap múlt el, hogy uj tagunk ne lett volna...” Toboz Dániel testvérünk, régi i- dők tanúja, az egyházi és egyesületi élet munkása, bizonyára örömmel ad hálát Istennek, hogy közeledünk az ötvenéves jubileum felé és a kivívott eredményben neki is része volt. MÉLTÓ DICSEKEDÉS: 22 EGYESÜLETI TAG EGY CSALÁDBÓL. Oláh Sándor testvérünk, a 74. — Muskegon, Michigan — osztályunk jegyzője, figyelmes olvasója a Testvériségnek. Ezt mutatja egyik levele, melyben a következőket írja: “Kedves Elnök Ur! Látom hogy a Testvériség leközli, hogy a régi osztályjegyzők családjából hány tag van az Egyesületben. Hát én is dicsekszem, mert az én családomhoz tartozók közül 21-en vagyunk az Egyesületben. Most Írtam be a 22-iket.” Méltó dicsekedés! — Gratulálunk Oláh Sándor testvérünknek! Van-é család, ahonnan több tag van Egyesületünkben? EZ AZUTÁN BUZGÓSÁG! A régi egyházi életből sok legenda maradt fenn. Az egyik szerint egy lelkész Ohio államot, a másik Pennsylvaniát foglalta le magának. S mikor az egyik a másik “birodalmában” kezdett dolgozni, akkor igy fenyegette meg lelkésztársát: “Ha még egyszer az én területemre mersz jönni, megkeserü- löd. Legalább is lelőlek!” Pennsylvaniai két városban közel volt egymáshoz a két templom. A két lelkész buzgón hívogatta a híveket — az ő egyházába. Mondják, hogy sétálás közben az áldott állapotban levő asszonyokat az utcán megszólítva igy biztatták: “Lelkem! ha eljön a nagy nap, megszületett gyermekét az én templomomba hozza keresztelni.” Hát az egyesületi életben is meg van a buzgóság. A napokban, az egyik osztályjegyzőnk több felvételi ivet küldött. Azután örömmel jelenti, hogy megint van egy uj tag, “de a felvételi ivet még nem tudom beküldeni, mert még nem született meg az uj tagunk." Az ilyen buzgósággal lehet eredményt érni el. Csak tovább a buzgóság utján! "BOLDOG VAGYOK HOGY REFORMÁTUS MAGYAR VAGYOK!" Ur Sándorné, Woodbridge, N. J.- ből katonafia képét küldte be a Testvériségben közlésre. A kép hátára ezt irta: “Ur János, a fiam ... 12-en vagyunk a családból az Egyesületben. Száz százalékig tag a család. Boldog vagyok, hogy református magyar vagyok!” Mi is boldogok vagyunk, hogy Ür Sándoméhoz hasonló öntudatos magyar reformátusok vannak és ott vannak, ahol minden magyar református családnak lenni kell: a Református Egyesületben! LÁTOGATÓK. Sok magyar fordul meg a fővárosban. Vannak, akik kedves kötelességüknek tartják azt, hogy a “Fehér Ház” után megnézzék a “Kossuth Ház”-at is. Az utóbbi időben a következők tiszteltek meg minket látogatásukkal: Ákos Béla, a toledoi üvegmunkások C. I. O. Unionjának elnöke, Toledo, O.-ból, Rápolti András, ki 4 és fél évig volt katona és elbocsátását megnyerve útban volt haza, Homestead, Pa. felé, Dr. Thegze és neje, Whiting, Ind., Dudás Teréz tanárnő Cleveland, O., ifj. Demeterné Kovács Valéria Toledo, O., Szekeres Teréz Lakewood, O., Keizer tengerésztiszt és neje Molnár Irénke Seattle, Washington, Rigó János és neje Homestead, Pa., Nagy József Daisytown, Pa., Kovács Ilonka Lorain, O. JUBILEUMI NAPTÁRUNK készülőben van. Bizonyosak vagyunk a felől, hogy a naptár egyike lesz a legszebb, legértékesebb naptáraknak, sőt ez lesz mindenek között a legjobb naptár. Nekünk az lesz! Dr. Újlaki Ferenc
