Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-01 / 9. szám
/rjy OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGÁRIÁM REFORMED FEDERATION OF AMERICA' Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIII. "THE YEAR OF EXPECTATION" SEPTEMBER, 1945 AZ ÉN FIAM SOHASEM JÖN HAZA... A háború bevégződött, de még mindig jönnek a szomorú jelentések. Két ilyen jelentés jött. Az egyiket Ntü Marton Sándor, Youngstown, O.-i lelkipásztor irta: “A 238-ik osztályunktól is megkivánta első áldozatát a nagy világégés S/Sgt. György Ferenc személyében. Már az elmúlt évben “eltünt”-nek jelezték, de a szülők az utolsó percig nem tudták feladni a reményt, hogy Németország feltisztitása után csak-csak előkerül a bombázó gépjével együtt elveszettnek hitt hős fiuk. Nem igy lett! Bánatukat még jobban növeli, hogy a helyét sem tudja közölni a hadvezetőség, ahol fiuk eltemetve nyugszik. S/Sgt. György Ferenc szüleinek, György Mihály és nejének, családjából négy fiú és egy vő, összesen öten szolgálják a hazát. Ferenc a legfiatalabb volt köztük.” (19 éves volt.) A másik jelentés Trenton, N. J.-ből, a 20-ik osztály jegyzőjétől, Molnár Józseftől, jött, aki szomorú szivvel jelentette, hogy Pvt. Béres William, Béres András és neje fia, 1944 augusztus 11-én, Franciaországban hősi halált halt. A háború bevégződött. Harangzúgás, hálaadó istentisztelet, kitörő öröm fogadta ezt a hirt mindenütt. Hazajönnek a katonák. Hosszú távoliét, a halál völgyében járás után még egyszer itthon lesznek, újra érzik puha, meleg karok ölelését, szerető szivek dobogását. Hazajönnek a katonák. Sokan már itthon is vannak. De nem mindnyájan jönnek haza. Református Egyesületünk hetven hősi halottja sohasem jön haza. Hiába várjuk őket. Az öröm mellett ott van a keserűség. Azok szívfájdalma, kik gyermeküket, élettársukat, szerettüket siratják. Ez a fájdalom ma még élesebb, mint azelőtt volt. Hetven hősi halottunk között a legmagasabb katonai rangban volt Captain Komáromy Lajos özvegy édesanyja, Toledo, O.-ból Írja: “Én rám nagyon rosszak voltak az elmúlt napok. Mindenünnen hallom: jön haza a fiam!.... Csak az én drága Lajos fiam sohasem jön haza.... Nem tudok megvigasztalódni!” Ntü Dr. Melegh Gyula és neje “az egyetlen egyet, kit szeretsz” gyászolja: “A szomorú hir nagyon lesújtott bennünket, különösen feleségemet. Igyekszünk magunkat megnyugtatni, de hát igen nehezen megy. Pedig sok időnk volt rá, hogy hozzászokjunk a gondolathoz. Különösen mikor olvastam, hogy már minden hadifoglyot hazahoztak: teljesen föladtam a reményt. Azért a hivatalos értesítés úgy hatott, mintha egészen váratlan lett volna.... Igazán szerető, jó gyermek volt. A mi büszkeségünk, dicsekedé- sünk, öreg korunknak reménye. És most oda van....” A háború bevégződött, de igen sok megsebzett szívben a bethlehemi gyermekgyilkosság utáni érzés van. Az az érzés, amit a biblia igy ir le: “Hang hallatszott, hangos sir ás és sok jajgatás. Ráchel siratja szülötteit s nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé.” (Máté 2:18.) A bibliai történet úgy folytatódik, hogy az Ur parancsot ad: most már hozzátok ki Jézust Egyiptomból és vigyétek az Ő földjére! Kihozni Jézust Egyiptomból, a régi templomok, múzeumok ereklyéi közül, a régi dogmákból kihozni Jézust a mindennapi életbe. Azt a Jézust, aki azt mondotta első beszédében: “Az Ur elküldött engem, hogy a szegényeknek örömhírt mondjak....hogy felemeljem a lesujtottakat.” Azt a Jézust, aki a betegek orvosa, összetört szivek gyógyítója, aki a feltámadás és az élet!
