Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1944-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG 9 tént, amikor Európa lángokban állott. A párisi forradalom kitörése felől ekkor még csak kósza hírek keringéltek Pozsonyban. De a konzervatív párt vezérei már neszét vet­ték Bécsből. S megbízható formában értesültek arról is, hogy a cseh nép nyugtalanul izeg-mo­zog. Lombardiában ostromállapottal némitották el ideiglenesen a kö?véleményt. Bécsben láthat- lan kezektől ilyfajta falragaszok állítják meg lépten-nyomon a járókelőket: “Egy hó alatt Metternich megbukott! Éljen az alkotmányos Ausztria!” Hogy okosan cselekedtek s elővigyázatuk épenséggel nem volt fölösleges, már a legköze­lebbi percek igazolták. Február végén borzasztó égiháboru remeg- tette meg fél Európát. A bécsi kormány eltil­totta ugyan az osztrák és a magyar lapokat iz­gató külföldi események közlésétől, hanem azért az Inntől a Dniszterig, a Moldovától a Száváig mindenüvé elhallatszottak a villámcsattanások, melyek a francia trónt fölforditák, a német fe­jedelmeket elkergették és amiknek csakhamar élénk visszhanggal felelt Milánó, Prága, Bécs, Pozsony, Pest s a Habsburg dynasztia vala­mennyi elnyomott tartománya s népe. A fölingerült Kossuth háborgó érzelmeihez épen ez az időjárás illett. Márc. 3-án Balogh győrmegyei követ utalva az aggasztó csökke­nésre,, melyet a bécsi bank jegyei a párisi moz­galmak miatt szenvedtek, inditványt tett: “Ké­ressék meg ő felsége, hogy a bank egész állása s különösen a forgalomban lévő jegyek mikénti födözése iránt az országot fölvilágositani és megnyugtatni méltóztassék.” Kossuth köszönettel fogadta Győrmegye követének jó szándékát. De egyúttal megje­gyezte, hogy a fenforgó rendkivüli körülmé­nyek speciális tárgyakon fölülemelkedni paran­csolnak. Miért is ő ez inditványt csak alkalmul kivánja használni, hogy fölkérje a rendeket: méltóztassanak politikájokat azon színvonalra fölemelni, melyet az idő eléjök szab. Egyben előterjesztette feliratát, amelyet a királyhoz kí­vánt intéztetni. A föliratot, mely teljesen szakított a kor­hadt múlttal, a maaradópártiak egy kukkal sem merték ellenezni. A felső tábla elnökei és konzervatív vezérei pedig csomóstul Bécsbe szöktek a tárgyalás elől, s a kamarilla osztrák és magyar tagjaival tanácskoztak arról, hogy van-e mód — meggátolni, hogy e lázadó fölirat rendeltetési helyére eljuthasson? Jósika Sámuel, erdélyi kancellár katonásan kívánt végezni. Úti laput a diéta toporzékoló tal­pa alá! S egy királyi biztost a nemzet nyakára! A véletlenül betoppanó Szőgyény, akiből még nem ölt ki minden hazafias érzést a méte- lyes bécsi levegő, veszélyesnek vélte játszani igy a tűzzel. S az ő nyomatékos szavára a dön­tést egy újabb tanácskozásra hagyták, melyre a magyar zászlós urakkal Széchenyi is meghi­vatott. Apponyi itt egy leirat tervét terjesztő elő, mely az országgyűlést a kir. propoziciók tárgya­lására utasítja, — és egy határozati javaslatot, hogy a diétát, ha szót nem fogad, azonnal szét kell verni. Az udvari párt csak a leiratot fo­gadta el. A második részt a föloszlatással való fenyegetésre szelidité. Jóllehet ez udvari tanácskozások nagy csöndben és titokban folytak, nem nehéz volt kitalálni hogy a kamarilla boszorkány üstjében csak rosszat forralhatnak. Kossuth tehát már­cius 9-én fölveté a kényes kérdést: “Mily szín­ben áll a trón körüli összegyülekezés?” s nyom­ban meg is felelt rá: Hogy az érdekeltek a trón körül sereglettek volna össze, ezt egye­nesen kétségébe vonja, valamint azt is, hogy ő felsége által hivattak volna fel, kinek tör- vénytiszteletéról fel nem teheti, hogy az or­szággyűlést elnök nélkül akarta volna hagyni. A kormánnyal értekezni mentek fel. Ámde ha erre szükség van: sétáljanak onnan ide, az or­szággyűlés felmenni nem fog. S legyen bár fő­kancellár vagy miniszter valaki, az illendőség azt hozza magával, hogy ő járuljon a nádorhoz. A tanácskozás jelen stádiumára nézve eze­ket jegyzi meg: Az alkotmányosság mondja, hogy az országgyűlés alatt a nemzet a tanács­adó; ha országgyűlés nincs, akkor az ország fő- hivatalnokai, kikről föltételeztetik, hogy a nem­zetet képviselik. Jelenleg a nemzetnek nyilat­kozni kell s az elnökök Bécsbe mennek, hogy a diéta ne nyilatkozhassék. Kossuth úgy vélekedett, hogy a fondorla­tok kijátszására legegyszerűbb eszköz lesz a föliratot a felsőház mellőzésével a trón elé szál­lítani, s a legközelebbi órák nagyszerű megle­petése ismét közelebb emelték őt — a csilla­gokhoz. Február végén Metternich és Lajos főher­ceg még odalyukadtak ki bizalmas négyszem­közt és hosszas fejtörés után, hogy újabb enged­ményekről szó sem lehet! S ami a régiekből vissza nem keríthető, valami nagyon sietni azok életbeléptetésével sem fognak! Álmukban sem képzelték, mily őrült sebességgel forog néha a sors kereke.

Next

/
Thumbnails
Contents