Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1944-03-01 / 3. szám

4

TESTVÉRISÉG

HELYET KÉRÜNK AZ UJ NEMZEDÉKNEK!

Egyesületünk vezetősége előtt már több Ízben meghajtottam az elismerés zászlaját. Tettem, mert megérdemelték! Elsősorban is az ő előrelátásuknak, a kínálkozó alkalmak gyors megragadásának és közügyeink helyes vezetésének köszönhető, hogy Egyesületünk ma oly sok téren vezet, hangot ad és irányt mutat. Én hiszem azt, hogy aki a tárgyilagosság magaslatáról figyelte munkájukat az utóbbi esztendők folyamán — megegyezik velem ebben. Bárcsak ott állanánk, hogy az elismerést is épen olyan hangosan ki tudnók fejezni, mint sokszor a — kritikát!

Bár ez a bevezetés mondanivalómmal nincs tüzetesebb összefüggésben, mégis úgy éreztem, hogy elöljáróban ki kellett fejeznem.

Van egy tiszteletteljes ajánlatom, amire össz- tagságunk komoly figyelmét fel akarom hívni, különösen most, a tervezett konvenció előtt. Egyesületünk tagságának ma már egy jórésze másodgenerációs bennszülött magyarszármazásu amerikaiakból áll. (És itten csakis a felnőtt osztály tagjairól beszélek.) Az adatok hiányában pontosan nem tudom, hogy százalékban mennyit képez tagságunk eme csoportja és ennélfogva csak úgy hozzávetőleg mondom, hogy legalább egy-harmad részét.

Amint vizsgálom Vezértestületünk névsorát, feltűnően szembeötlik, hogy választott tisztviselőink és igazgatóink mind egytől-egyig az első bevándorolt nemzedék közül valók. Ebből azonban semmi egyebet nem akarok értelmeztetni, sem következtetni, csak azt, amit észrevettem: egy tisztviselő és egy igazgató által sincs amerikai születésű tag-csoportunk képviseltetve központunkban. Megállapításom tehát magától értetődő és szigorúan következetes: ezen a téren el vagyunk maradva. Részemről azonban csupán elnézésnek és az előrelátás hiányának tulajdonítom be az egész dolgot és nem pedig szándékos manővernek. A legutóbbi konvenció annyira le volt kötve egyéb és momentán fontosabbnak vélt ügyes-bajos dolgokkal, hogy erre a jövőbe tekintő, sürgős ajánlatra még esek félfüllel sem tudtak delegátusaink felfigyelni. Ez az egyik magyarázata ennek a hibaszerü mulasztásnak. A másik pedig az, hogy azok, akik ennek az újszerű módosításnak önkéntesen előrelépett championjai voltunk, nem hangoztattuk azt elég erélyesen és meggyőzően.

Egyszerű, de őszinte és meggondolt ajánlatom — amire a konvenció delegátusainak figyelmét rá akarom terelni — tehát az, hogy ezen az egyoldalú és teljesen aránytalan Vezértestületünkben való képviseltetésen okvetlen és haladéktalanul változtatni kell. Mindenféle és mindennemű érdekeink ezt diktálják. Azért legyen ez a konvenció napirendjének egyik komolyan vett tárgya. Itt az ideje és a helyzet is megérett reá.

Az esetleges félreértés és rosszul magyarázás végett, legyen szabad nyomatékosan kihangsúlyoznom, hogy ez a javaslat nem hozza magával következésképen azt az értelmezést, miszerint a régi bevált tisztviselőinket el kell központunkból bocsátani. Korántsem! Csupán annyit tartalmaz magában a javaslat, hogy tagjainknak ifjabb, és ebben az esetben elfelejtett csoportja is igazságos beosztású képviseltetésben részesüljön Vezértetületünkben.

Mint minden más amerikai magyar intézményünkben, úgy Egyesületünkben is, szükség van teljesebb amerikai szellemre, ifjabb és if- j abban gondolkodó vezetőkre is, akik hátterük és neveltetésük adottsága révén szorosabb kapcsolatban állanak az általános amerikai felfogással és akik magát a nyelvet is tökéletesebben bírják. Ez az egyik megindokolásom. A másik, és a fontosabb, pedig az, hogy az Elizeusok nevelését Egyesületünknél sem szabad elhanyagolnunk. Elvégre, ha Illéseink kiöregednek és kezükből kiesik a munka szerszámja, kik fogják azt felvenni? Vagy pedig — hogy egy kis cinikus hangot is tegyek ebbe az argumentumba — úgy gondolkozunk, mint az egyik francia király, aki azt mondta: “Utánam jöhet az árvíz?” A saját magam részéről ezt még feltételezni sem merem és még kevésbbé akarom.

Erősen hiszem azt, hogy konvenciónk delegátusaiban, valamint Vezértestületünk jelenlegi tagjaiban, van annyi bölcsesség, jóindulat és előrelátás, hogy Egyesületünk jövőjét nézve ezt az alaposan megfontolt javaslatot a Naggyülés egyik komoly tárgyává teszik.

Szerintem nem kontroverzális kérdés ez és igy nem nyújthat alkalmat vitára. Mulasztás helyreigazítása és a korral való haladás követelménye csupán, amit Egyesületünk léte és jövője minden további halogatás nélkül és pedig szigorúan megkövetel.

Bezáró szavam pedig az, hogy ennek a javaslatnak lényegét nem szabad semmiféle egyéni törtetésnek, önző ambíciónak és személyi érvényesülésnek megakadályozni. Ez nagyobb és fontosabb mindezeknél és épen ezért keresztül kell vinnünk.

Canton, Ohio Nagy Ferenc.