Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-10-01 / 10. szám
6 TESTVÉRISÉG curse fell upon unhappy Hungary. Men killed each other for a fragment of bread. The Turk robbed that portion of the country which he was able to invade of everything he could. The Hapsburg Emperor with his terrific power tried to crush the constitutional rights and the Protestant religion in that portion over which he was able to keep his rule. Churches were seized by force, worshippers driven out of their own churches by Imperial troops, ministers imprisoned, villages burned, people tortured. Liberty was so ruthlessly trampled under foot as nowhere and never before. Then suddenly a justified rebellion took shape, originating from the all-Protestant Hungarian free state of Transylvania, the bastion of defense for the whole of Hungary. Prince Bocskay unfurled his flag. Since it would have been a suicide to fight against two fearful foes at the same time, he made an alliance with the Turks, who were the lesser of the danger, against the House of Austria, that was the greater menace. The strong-walled city of Kassa was the first to open its gates to welcome the Princce as a liberator. Then city after city did the same. In battle after battle the Prince defeated the Imperial troops, until his armies almost reached Vienna to besiege the Emperor in his own stronghold. And now the proud Emperor himself prayed for peace. The peace was signed. The Diet of the Protestant Estates of the Kingdom was then summoned for the codification of the Treaty of Peace, that was to reassure the nation of its seven hundred-year-old constitutional rights and to place Protestants and Catholics on equal footing in the country. The Diet now was just in session within the walls of the same church, the seizure of which started the grand struggle for political and religious freedom. Next to the old Elizabeth Church stood a beautiful, Romanesque building with a square balcony, supported by heavy Ionian columns. That was the parish house. The three feminine figures on the balcony, looking down at the crowd of people on the Market Square, could easily be recognized by the townsfolk in the stream of the light of the celestial bodies in the sky pouring down upon them from above. They were the three most prominent ladies of the town. The one with the young, rosy, oval-shaped face and a mass of silky, blond hair, neatly arranged, was Madam de Alvinczy. She wore a gorgeous, long, black evening dress, a white, round ermine mantle on her shoulders and a white shawl, wrapped around her neck. The other equally young and beautiful woman with the perked lips and heavy, dark hair, was Madam Bocacius. She was dressed in a heavy, long, full dress of blue velvet, with wide sleeves, that flapped whenever she moved. But even this could not hide the lines of a fine and perfect figure. She had a heavy woolen shawl over her shoulder. The old lady with the white hair, aquiline nose, high cheek-bones and sunken eyes, was Madam Belsius, the mother of Madam Bocacius. The names Alvinczy and Bocacius were legendary all over the liberated nation, and the women of these two grand men were almost as great and heroic as their husbands. Few men could ever become really great in history without having a woman with a great soul as a mate. után. Szörnyű átok szakadt szegény Magyarhonra. Az emberek egymást ölték egy falat kenyérért. A török mindenéből kifosztotta az országnak azt a részét, amelyet megszállott. A Habsburg császár pedig Rómával együttesen mindent elkövetett, hogy az uralma alá vetett orzságrészekben tönkrezuzza a nemzet alkotmányos jogait és az uj protestáns hitet. Templomokat raboltak el fegyver erejével, imádkozó híveket űztek ki saját imaházaikból a császár csatlósai, lelkipásztorokat börtönbe vetettek, falvakat felégettek, ártatlan polgárokat kinpadokra húztak.- A szabadságjogokat úgy tapodták lábbal ahogy soha és sehol azelőtt. Azután hirtelen kitört a jogos forradalom. Erdélyből indult el, amely mint szabad állam az egész Magyarhon védőbástyája volt. Bocskay István kibontotta zászlaját. Mivel két hatalmas ellenség ellen egyszerre harcolni tiszta öngyilkosság lett volna, szövetséget kötött a kevesebb veszélyt jelentő törökkel a nagyobb veszélyt jelentő német ellen. A védősáncokkal övezett Kassa városa elsőnek nyitotta meg kapuját előtte, mint Felszabadító előtt. Majd város város után követte a példát. Bocskay seregei csatárról csatára verték a császári seregeket miglen már csaknem Bécs várában magában ostromolták a császárt. És errre a büszke császár maga könyörgött békéért. A fegyverszünetet alá is írták. Majd pedig az ország rendei hivattak egybe, hogy a bécsi békét törvénybe iktassák és igy a nemzet hétszázéves alkotmányát valamint a protestáns egyháznak a római egyházzal való egyenjogúságát újra biztosítsák. Az ország-rendek gyűlése épen most volt folyamatban az ősi templomban, melynek elrablása adta meg az indító lökést a szent küzdelemnek. Az öreg Erzsébet Templom mellett állott a román stílben épült szép paróchia. Szögletes erkélyét nehéz ioni oszlopok tartották. Az erkélyről három nő-alak figyelte a téren várakozó sokaságot. A város e három legelső asszonyának arcvonásai könnyen felismerhetők voltak az égről leáramló fénycsóva árjában. A fiatal ovál-arcu asszony, aki gondosan-fésült dús selyem hajat viselt, Alvinczy Péterné tiszteletes asszony volt. Nemes alakjára hosszú, sötét magyaros díszruha borult; vállán hófehér hermelin ködmönke; nyakában fehér sál. A másik hasonlóan fiatalos és csinos nő-alak, keskeny szájjal és sötétbarna hajjal, Bo- cácius Jánosné nemzetes asszony volt. Nehéz, díszes kék-selyemből készült magyar ruhát viselt, melynek széles fehér ujjai meglebbentek a levegőben valahányszor megmozdult. A hosszú, súlyos ruha ellenére is kivehetők voltak a tökéletes nő-alak nemes vonásai. Vállán hevenyében széles, meleg gyapjú-kendő hevert. A mellette lévő fehér-hajú idős asszony a sas-orral, kiálló arc-csontokkal és mélyen ülő profétikus szemekkel, az ő édesanyja: nemes Belsius Jánosné nagyasz- szony maga volt.. Az Alvinczy és Bocacius neveknek legendaszerü tekintélye volt az egész felszabadított magyar hazában. És annak a két nagy férfiúnak, kik ezeket a neveket viselték, az asszonyaik hasonlóan nagyok és hőslelküek voltak. Kevés ember lett igazán naggyá az emberi történelem színpadán anélkül, hogy élettársként egy lélekben époly nagy nő ne állott volna hűséggel mellette.
