Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 5 “PRO DEO ET LIBERTATE” (Istenéri és szabadságért) Irta: Dr. SZABÓ ISTVÁN THE FLAG OF A PRINCE, WITH TWO GOLD- EMBROIDERED NAMES “For the true religion and for the liberty of the Fatherland!” (Prince Bocskay’s motto.) The high, steep hills around the city of Kassa, covered with deep, white snow, were glistening in the illuminant rays of the myriads of shining stars, that were twinkling high in the bright winter sky. A sharp northerly wind came rushing from the nearby sky-high cliffs of the Tatra, shaking the age-long trees, that were dressed in hoar-frost, as if they bore silver leaves. It was the evening before Christmas-eve. The sixth year of the seventeenth century was approaching its end. The little city of Kassa was then the capital of liberated Hungary, the seat of the successful leader of a mighty revolution; Stephen Bocskay, the Prince of Transylvania, as well as the recent uncrowned king of Hungary. “He who owns Kassa, rules the Hungarian highland,” said the old axiom. Kassa was now firmly in the hand of the Calvinist Prince after bloody battles for national freedom and religious liberty, that were fought against the forces of the Austrian Hapsburgs and Rome. The Market Square needed no illumination. It was almost brighter from the sparkling of the innumerable stars than on many days in daylight. It was thronged with the picturesquely dressed Hajdus, the victorious fighters of the Prince, who were recruited from the patriotic Calvinist peasants of the Hungarian Lowland. Around the Square, hundreds of burghers and gaily-clad peasant girls were standing in lines. The work was over for that day and they were waiting with anxious souls for the Diet of the Estates to come to an end. Towering above all buildings of the Square proudly and firmly stood the old Elizabeth Church, one of the finest of all Europe. On its tower a flag fluttered in the wind with the golden letters: “Pro Deo et Libertate!”, “For God and Liberty!” Inside its walls history was in the making. The unlawful and brutal seizure of this ancient church from the Protestants for the Romanists by the armies of the imperial general, Count Belgijoso, on the direct command of Emperor Rudolph, happened to be the match that had started the fire not quite two years ago, and had driven the whole nation under Prince Bocskay’s flag for a constitutional and national revolution against the foreign and Romish tyranny of the Hapsburg Emperor. Two years ago the whole country lay in ruins. The ferocious armies of the two fearful enemies, the Emperor and the Sultan, left everything behind in utter destruction wherever they passed. A tremendous KÉT ARANNYAL HÍMZETT SZÓ A FEJEDELMI ZÁSZLÓN.* . “Az igaz vallásérj és a haza szabadságáért!” (Bocskay fejedelem jelmondata.) A Kassa városát körülvevő hófedte magas, meredek dombok szikrázva csillámlottak a csillagok ragyogó fényében. A tiszta téli égbolton milliárdnyi apró csillag tündöklött. A közeli Tátra magas bércei közül éles északi szél támadt és megrázta a fagyruhába burkolt évszázados ezüstlevél fenyők koronáit. Épen Karácsony vigilája volt. A tizenhetedik század hatodik esztendeje ugyancsak a végét járta már. Kassa most a felszabadított Magyarhon boldog fővárosa volt. Itt székelt Bocskay István, Erdély fejedelme és újabban az egész Magyarország meg nem koronázott királya. “Akié Kassa, azé a Felvidék,” állította a régi közmondás. És Kassa most a kálvinista Fejedelem birtokában volt; a nemzet és a vallás szabadságáért Béccsel és Rómával vívott sok véres küzdelem után. A Főtérnek ezen az estén nem volt szüksége kivilágításra. Ragyogóbb fénnyel árasztotta el azt a tömérdek tündöklő csillag fenn a magas égről, mint a nappali világosság fénye sok borús őszi délutánon. A teret megtöltötték a festői ruhába öltözött hajdúk, a Fejedelemnek a Nagy-Alföld kálvinista magyar parasztjai közül verbuvált győztes vitézei. A tér körül a polgároknak és az élénkszinü ruhákba öltözött leányoknak százai sorfalban ácsorogtak. Izgatottan várták a folyamatban lévő nemzetgyűlés kimenetelét. Ott állott a téren a többi épületek felé tornyosulvá Európa egyik legszebb temploma, az öreg Erzsébet Templom. Tornyán zászlót lebegtetett a szél, melyen kivehetők voltak az aranyszállal szőtt vastag betűk: “Pro Deo et Libertate!’! (Istenért és Szabadságért!) A templom falain belül a nemzet történelme öltött formát ezekben a pillanatokban. Ezt a templomot rabolta el a protestánsoktól nem egészen két esztendővel azelőtt Rudolf császár parancsára a hírhedt Belgijoso tábornok fegyveres császári hadakkal és adta oda a római hitüeknek. Ez az eset volt a meggyujtott gyufa, amely pillanatok alatt borította lángba a lobbanó anyaggal már amugyis veszélyesen telitett légkört. Sietve rohant az egész nemzet Bocskay kibontott zászlaja alá, hogy egy alkotmányvédő, nemzeti forradalomban kivívja szabadságát a Habsburg császár és Róma karöltve járó kettős zsarnoksága ellen. Két esztendővel ezelőtt az egész ország romokban hevert. Két dühödt ellenségnek, a császárnak és a szultánnak, félelmetes hadai amerre csak elvonultak, mindenütt mindent siralmas romokban hagytak maguk * Mutavány az iró “March of Truth” cimü angol nyelvű könyvéből, mely W. B. Eerdman, Publ. Co. Grand Rapids, Mich, kiadásában jelent meg. Ára $2.50. A közlésre a kiadó engedélyt adott. (Szerk.).
