Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

X OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA' Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Manag. Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Megjelenik havonta Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 T ársszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. 1944 január 22-én a washingtoni Kossuth Házon a büszkélkedő zászlót félárbocra eresz­tettük. Előző este Tole- dóban, a szívéhez annyi­ra hozzánőtt ohiói város­ban, ahová épen három hónappal ezelőtt félszáz­éves amerikai magyar közéleti munkásság után nyugalomba vonult: rö­vid szenvedés után csen­desen magához szólította Teremtője Molnár Ist­vánt, Egyesületünknek 42 esztendőn keresztül szolgált, kiérdemesült fő­titkárát és alapitó tagját. Nagy a mi vesztesé­günk s gyászunk felmér­hetetlen. A 69 évvel ez­előtt Forró, Abauj me­gyei községben született, Sárospatakon iskolázott s 16 éves korában már Amerikába vetődött szép szál, ősz magyarral itteni életünk egyik legértéke­sebb és legérdekesebb egyénisége szállott sírba. Magával vitte múltúnk­nak legküzdelmesebb darabját, a “pioneer” esz­tendők megíratlan történetét, ezernyi emlékét. Istennel nem szállhatunk perbe hazaszólítása miatt. Ő, aki az elhunyt életét annyi szép munká­nak lehetőségével, családi életét olyan zavartalan boldogsággal, közéleti szolgálatát annyi ered­ménnyel és elismeréssel áldotta meg: jobban tud­ja miért hívta őt ilyen váratlanul magához. Mi hiszünk az Ur bölcsességében, reménykedünk, hogy idvezülésre választotta el őt s tudjuk, hogy JANUARY, 1944 Szentlelke által vigaszá­ra lesz azoknak, akiknek szívén sajog a gyászütöt­te seb. Fájdalmunkat azon­ban, amely nemcsak a miénk, Református Egyesületé, de az egész amerikai magyarságé, nem restellj ük és el se fojtjuk. Résztvevő szí­veknek együvé dobbaná­sa ez a meglátogatott- ságnak idején azokkal, akik hozzá, mint család­jának tagjai, legköze­lebb állottak s azoknak ezreivel, akik mint ba­rátai, hitének sorsosai, Egyesületünknek tagjai, munkás életének szem­lélői, minden hitük mel­lett sem parancsolhatják vissza érte hulló köny- nyeiket. A toledói magyar református temp lom 1944 január 25-én dél­után egy olyan gyász­tisztességnek szinhelye volt, amihez hasonló kevés volt még Magyar- Amerikában. Nem fényben, nem pompában, ha­nem az őszintén szerető szíveknek remegő áhíta­tában. Papok és világiak, köz és tanácsos rendek, kicsik és nagyok, szegények és gazdagoknak szá­zai sereglettek oda messze földről is a templom egyik alapítójának ravatalához, hogy a legneme­sebb emberi érzés isteni közösségében az ének és ima szárnyán emelkedjenek a magasság felé. Is­tennek kőből épített háza valóban a menyország kapujává szépül, mikor annyi léleknek húrját VOLUME XXII. YEAR OF FAITH r MOLNÁR ISTVÁN 1875—1944

Next

/
Thumbnails
Contents