Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-09-01 / 9. szám
6 TESTVÉRISÉG KEMÉNY GYÖRGY ötvenéves írói működésének megünneplése nemcsak elsőrendű amerikai magyar kötelesség volt .hanem egyúttal általános magyar kötelesség is. Ha normális idők lennének, az egész magyar irodalmi élet felfigyelt volna erre az alkalomra és az a Magyarország, amely eddig is ismerte és méltányolta Kemény György irói működését, bizonyosan örömmel rakadta volna meg az alkalmat, hogy a kiváló Írónak és költőnek uj elismerést adjon. A mai körülmények között aligha lehetett többet tenni, mint amennyit a detroiti magyarok, az Írónak lelkes tisztelői, megtettek. Ezek között a legkimagaslóbb tény az a szép kötet, amely Kemény György több mint félszázados irói munkáiból ad jól összeválogatott szemelvényeket. Magyar iró, akár Amerikában, akár a régi hazában, aligha várhat többet. Jókainak kellett lenni annak, aki jubileumán nemzeti ajándékot kapott, mint a nemzet ezeréves történelmének legnagyobb mesélője. Aki a magyar Parnasszuson nem tudott olyan magasságokra kapaszkodni, vagy aki nem értett hozzá, hogy tehetségét jó kereskedelmi érzékkel hogyan váltsa apró pénzre, annak legfeljebb ilyen elismerés jut, még ötven esztendő múltán is: egyetlen kötet, szerény, de mégis nagyértékü mutatónak vagy emlékeztetőnek a kötetek rengetegéből, amit egy olyan termékeny iró, mint például Kemény György, annyi évtizeden keresztül termelt. Az uj Kemény-kötet, amelynek “Élet könyve” a cime, nem egyszerű “digest,” nem összevonása a félszázad rengeteg munkájának, hanem inkább Kemény olvasókönyv, amely az iró sokirányú munkájából ad mutatót. A szemelvényeket bizonyosan maga az iró válogatta össze és igy kétségtelen, hogy azok majdnem tökéletes képét adják a mögöttük álló Írónak. Kár, hogy Kemény prózai munkáiból nincs szemelvény ben- nen, pedig abban is kiváló. Bizonyosan úgy érezte, hogy a költő egyénisége annyira túlsúlyban van benne, hogy mellette a prózairó, legalább is ami a jubileumi kötet korlátolt terjedelmét illette, el kellett, hogy hallgasson. Több mint ötven esztendő múltán Kemény Györgyöt, az Írót és költőt igazán nem kell méltatni Ma- gyar-Amerikában. A magasztalás és dicséret helyett azonban kell valamit adni a jubiláló költőnek: meg kell venni és magyar szívvel olvasgatni kell az uj kötetet. Ha volt valaha Amerikában megjelent magyar könyv, amelyről teljes joggal el lehet mondani, hogy nem szabad hiányoznia egyetlen magyar otthonból sem, úgy ez a könyv az! MMegvenni magunknak, megvenni mások számára ajándékul magyar becsület és magyar kötelesség. (V. Ö.) Fiainkat segítjük GYŐZELEMRE. amikor HÁBORÚS KÖTVÉNYEKET vásárolunk! KOMÁROMY LAJOS KAPITÁNY Komáromy Lajos kapitányunkról május elején jött a megdöbbentő hir: “Captain Komáromy lost in action on 16 of April..” Az őt szerető és féltő szivek nem tudták, nem akarták elhinni a szomorú valóságot... Azután újabb hírek, újabb bizonyságok jöttek. Kitüntetéseit elküldték, az őt eltemető lelkész is irt, temetési beszédét is elküldötte. Eloszlott a leghalványabb remény is aziránt, hogy Komáromy Lajos még egyszer hazajön. A földi remény eloszlott és a szomorú valóság maradt meg: Komáromy Lajos kapitány az 1944 év április 16-án, Bouganville-ben, a haza védelmében, hősi halált halt. Komáromy kapitány, néhai Komáromy Lajos és Bacsó Zsuzsánna (most Csobádi Jánosné) fia, egyike volt legszeretetreméltóbb, legtehetségesebb fiainknak. Iskoláit Toledoban és Columbusban, az Ohio State Uni- versity-n végezte. Amherst, Ohioban volt High School tanár, mikor a Haza katonának hívta. A második világháború legveszedelmesebb harctérén, a japán harctéren, küzdött vitézül 27 hónapig. Ifjú felesége, a Jewett, O.-ba való Helen- Wright, két éves kisfia, kit sohasem látott, édesanyja, szerettei, mindnyájan imádkoztunk érte. Hazavártuk. De Isten másként rendelkezett. Hazavitte őt oda, hol minket vár az örök találkozóra. Teste Bouganville-ben, a Csendes óceán szigetén, van eltemetve, lelke Istennél, az örökhazában. Gyászolják: felesége Helen Wright, kis fia Lajos Ferenc, édesanyja Csobádi Jánosné, mostoha apja, testvérei: Mrs. N. Stant Komáromy Erzsiké, Washington, D. C., Regina Mrs. Nyrop, Imre, ki katonai szolgálatban van, a rokonság, az egész toledoi egyház és a Református Egyesület. Kedves Lajos! Isten veled! Viszontlátásra! Dr. Újlaki Ferenc "SZIVÉVEL IS EGYÜTTÉREZ" Köszönetemet fejezem ki az Amerikai Magyar Református Egyesületnek azért, hogy a haza szolgálatában hősi halált halt fiam: Komáromy Lajos kapitány után járó biztosítási összeget gyorsan és pontosan kezem közé szolgáltatta. De főképen köszönöm Nt Vasváry Ödön számvevő urnák a csekk mellé csatolt levelét, amelyben megtört édesanyai szivemet próbálta vigasztalni és megnyugtatni azzal, hogy drága Fiam a haza szolgálatában az emberi jogokért és szabadságért áldozta fel fiatal életét s épen ezért halála nem volt hiábavaló, mert akik a szabadságért halnak meg, azoknak haláluk nyomán uj, szebb és emberibb élet fakad. Nagy fájdalmamra egyedül Istenünk adhat enyhülést, de jól esik az emberi szivek együttérzése s jól esett a Számvevő ur vigasztaló levele is, mert megláttam abból, hogy Egyesületünk nem elégszik meg az életbiztosítási összeg kiutalásával, hanem szivével is együttérez csapással sújtott tagjaival s azok hozzátatozóival. Fájdalmam elhordozásában segíteni fog az a tudat, hogy drága Fiam a szabadság hazájáért áldozta fel életét, azért a hazáért, amely lehetővé tette, hogy mi magyarok a saját testvérsegitö egyesületünkbe tömörülhettünk s egymást jó és balsorsban támogathatjuk. Isten áldását kérem szeretett Egyesületünk tisztviselőire, munkásaira és minden tagjára. Toledo, Ohio Csobádi Jánosné.
