Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-07-01 / 7. szám
12 TESTVÉRISÉG nek élén egy szept. 4-iki leirat agyba-főbe dicsérte Jellasichot, minden méltóságába visszahelyezte s biztatta, szolgáljon ezentúl is hiven a dynastiának, mint eddig. Szept. 10-én az egész minisztérium Széchenyi kivételével, aki már 5-én orvosa felügyelete alatt megtört elmével és szivvel távozott a hazából, beadta lemondását, melyet a nádor elfogadott. A bécsi küldöttség a kárbaveszett útról másnap referált a házban. Két levél volt azonkivül a szőnyegen. Egyikben a nádor tudatja, hogy a kormány gyeplőit megragadta. A másikat Teleky küldé a bán beütéséről. Kossuth a terembe lépvén, felülmúlhatatlan eréllyel és hatással elmondott beszéde után Szemere és Batthyány hasonlag tiltakoznak a nádor törvénytelen tette ellen. Egyszersmind inditványozzák, hogy kiben az egész nemzet bizalma összpontosul, Kossuth vigye a kormányzást, az ellenjegyzést. Mire ő kijelentette, hogy ha a Ház azt akarja, hogy ő vagy bárki más — mert egy percig sem lehetett alkotmányos ország kormány nélkül, és pedig a törvényhozó test bizalmával támogatott kormány nélkül, — viselje ideiglenesen azon kormányt, mely nélkül nem szabad, hogy legyen az ország addig, mig ő felsége, vagy a nádor — miniszterelnököt nevez és annak tehetségével, szándékával és irányával a ház számot vet, és úgy fogja látni, hogy gyámolitást ad-e neki, vagy pedig ellenkezőt; ha akarja a ház, hogy addig ily törvényes formákban menjen a dolog, akkor az ülés nyilatkoztassa ki magát addig permanensnek, mig a háznak egy küldöttsége átmegy a nádor a királyi helytartóhoz, s megviszi neki a ház határozatát, s meghozza, hogy vájjon hozzájárul-e ahhoz ő fensége, vagy nem? E szerint fog azután a ház intézkedni. A ház permanensnek nyilvánítván magát, a küldöttség rögtön a nádorhoz indult. Azalatt, hogy odajárt, Kossuth végzetesen fontos határozatok hozatalára birta a házat. Az egyikben kimondatott, hogy az ország jelen körülményeiben az 5 forintos bankjegyeknek kibocsátását rögtön eszközlésbe veheti a pénzügyminiszter. A második ennél fontosabb volt. Ebben kimondta a ház, hogy a szolgálatban levő rendes sorkatonaságból, az aki akár telt ki capitulatioja, akár nem, felállítandó honvédzászlóaljba átlépni akar, nemcsak elfogadtatik, hanem veteránoknak tekintvén, azon javadalmakban részesittetik, melyben az újra capitulálók részesülnek. Kimondatott, hogy valamint az eddigi honvédzászlóaljak is az ország rendes sorkatonaságának tekintetvén, mindazon javadalmakkal, mindazon ranggal, állással és tekintéllyel bírnak tisztjei és legénysége, mint akármely sor ezred volt eddig; úgy azon önkéntes csapatok is, melyek akár önszántukból fognak feállani, akár pedig azok or- ganizátiójára a minisztérium egyetmást alkotni fog, annak tisztjei meg fognak tartatni, s háború után általtétetnek a rendes katonasághoz, s megtartják azon rangot, mellyel birnak a sor- katonaságnál levők. A nádor, kit a képviselőház nem várt férfiassága falhoz szorított, sajnálkozását jelenté ki, hogy levelét balul magyarázták. Egyszersmind a fölzaklatott kedélyek lecsendesitése végett Batthányit uj kormány alakításával bizta meg. XII. Batthyány össze is állította mérsékelt elemekből (Ghiczy Kálmán, Szentkirályi Mór, Er- dődy Sándor, Vay Miklós, Kemény Dénes, Eötvös József, Mészáros Lázár) a miniszteri uj névsort. Kossuth önként félreállott. A képviselőház nem lelt kivetni valót az uj kabineten. A névsor felküldetett Bécsbe. A király, igazabban a kamarilla, szándékosan késedelmezett a megerősítéssé,1. Időt akartak szerezni Jellasichnak, hogy rablóbandájával mennél közelebb nyomulhasson a magyar fővároshoz. De a hazáért remegő Kossuth a reakció veséjébe látott. Nyíltan kimondta á képviselőházban, hogy “csak azon nemzet fog élni, mely elvül választja: aki őt kővel, ő azt menny kővel.” Azonnal hozzáfogott a mennykőgyártáshoz is. Szeptember 15-én a hazamentő indítványok egész özönével árasztá el a házat. Mindenekelőtt egy becsületbeli tartozás ha- laszthatlan törlesztésére figyelmeztette a parlamentet, fölhiván azt, hogy a nemesség az úrbéri veszteségért, mely veszteségnek meg kellett lenni, mert a népnek szabadnak kellett lenni, kár- mentesittessék. Felolvasván aztán és kimeritőleg indokolván egy teljesen kész törvényjavaslatot, rögtön más indítványt térj észté elő, melynek végsorai igy hangzottak: “Küldünk Bécsbe néhány tagból álló küldöttséget, nem az udvarhoz, hol gyalázatos cselszövények űzik játékaikat, hanem a nemzethez (Harsány, kitörő éljenzés) s tegye e küldöttség az ausztriai népet bizonyossá arról, hogy ha szabadsága megtámadtatik, a magyarra mindig bizton számíthat.” A képviselők mindnyájan felugráltak s szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel tudatták beleegyzésüket. Deák Ferenc már nem sokat remélt akármiféle békés alkudozásoktól. Tőle eredt az indit-
