Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 7 AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET SZÓZATA Negyvennyolc év telt el azóta, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület megalakult. Amikor legfőbb törvényhozó testületünk, az Egyesült Államok Kongresszusa, külön törvényt hozott szabadalom-levelének az ország területére kiterjesztése érdekében, ebben megerősitette a mi magunk által kitűzött célokat. E célok között van “a tagok értelmiségi, testvériségi és társadalmi jóléte, az amerikai történelemnek és a nemzet intézményeinek tanulmányozása, tagjaiba hazafias érzelmeknek beoltása.” Alkotmányszerü célkitűzésűnk ekként nemcsak minket kötelez, hanem felelősség alá helyezi azokat is, akik utánunk következnek. E felelősség érzetét magasra fokozza az a rendkívüli helyzet, melynek történelmi napjaiban e konvenciónkat egybegyülni engedte a Mindenható kegyelme. Mielőtt azonban ennek tanácskozásait elkezdenők, előbb azon kötelességünknek kívánunk eleget tenni, amit amerikai, magyar és református voltunk ró reánk. Isten iránti hálával vállalva e hármas kiváltság előjogát, a következő ünnepélyes szózatban juttatjuk kifejezésre meggyőződésünket. * Amerikaiak vagyunk, akik vagy itt születtünk, vagy szabad elhatározásunkból jöttünk ide és szabad elhatározásunkból maradtunk itt. Önként mondtunk le szülő hazánkban elsőszü- löttségi jogunkról, mert a Washington, Jefferson és Lincoln országa pontosan azt adta meg nekünk, amitől idegen dinasztia önkénye és történelmünk ezeréves tragédiája megfosztott bennünket. A magyar nem élhet szabadság nélkül, boldogulásának is ez az alapfeltétele. De amiképpen magának óhajt szabadságot, akképpen kívánja ezt mások számára is. Ez a lelki adottságunk állít minket a most folyó küzdelem hires szabadalom-levelének a zászlaja alá. Mi nemcsak valljuk a négy szabadságot, hanem verejtékünkkel, vagyonúnkkal és vérünkkel szolgáljuk és követeljük annak minden nép, faj és ország számára leendő biztosítását. Egész ifjúságunk, több mint kétezer katonánk, ott harcol a csillagsávos zászlók alatt; apjuk, anyjuk, testvérük, nővérük értük dolgozik; Egyesületünk vagyonának a fele fölött kormányunk rendelkezik. Méltán érezzük hát, hogy kötelességeink hűséges teljesítésével jogot is szereztünk magunknak ahoz, hogy az amerikai szabadságnak más nemzetekre és fajokra kiterjesztése érdekében felemelhessük szavunkat. * Mert mi magyarok is vagyunk. Történelmi múltúnk, vérségi összeköttetéseink, apáink nyelve és kultúrája olyan lelki kapcsolatot jelent számunkra, amit megtagadni soha nem tudnánk, de soha nem is szándékozunk. Szülőföldünk sorsa égeti most is aggódó lelkünket, szivünk vérzik annak szerencsétlen népéért, a mi anyánkért, testvérünkért, sok drága szerettünkért. Mint magyar származású amerikaiak, szivet renditő megdöbbenéssel látjuk, hogy azok a szent eszmék, amikért úgy az Egyesült Államoknak, mint elhagyott szülőhazánknak népe századokon át küzdött és vérzett, Európa földjén ma vészesen kavargó tűzvészek forgatagába sodródtak. E tüzek lángja már is felperzselte a magyar nemzet függetlenségét, elvette népe szabadságát, megfosztotta a felelősségnek még a lehetőségétől is. Gondolkozásmódját, erkölcsi érzékét, cselekedetének indokait nálunk jobban senki nem ismeri Magyarország határain kívül. Ezért mi teljes határozottsággal jelentjük ki azt a rendíthetetlen meggyőződésünket, hogy a magyar nemzet nem bűnös abban, hogy szembe került az Egyesült Államokkal. Az a nép, amely a keresztyén civilizációt védelmezve évezreden keresztül állt őrt úgy a Balkánnal és Ázsiával mint a német világhatalom hódításaival szemben és megszámlálhatatlan milliók drága életét áldozta fel szakadatlan vérvesztéseiben: az a nép ma is le fog rázni minden igát és külső beavatkozást, mihelyst az attól való szabadulásra legelső lehetősége megnyílik. Lefegyverzett kezeit Trianon kötözte gúzsba, elcsüggedt lelkét hol keleti, hol nyugati maszlagok mérgezték. Börtöne fenekére leláncolt, elkábitott beteg rabtól nem lehet azt várni, hogy jöjjön fel elnyomói közé és azokkal dacolva nyissa meg az ostromlott vár kapuját. Mi mindezek dacára is tudjuk, hogy bár a vérző test ma tehetetlen, de a Bocskay, Rákó- czy és Kossuth lelke most is él. Ettől ihletetten izénjük át véreinknek, hogy álljanak ellen minden elnyomásnak, a polgári vagy vallás-szabadságot eltiporni akaró akármilyen zsarnokságnak! Tudjuk, hogy ez újabb szörnyű áldozatokat jelent, — de mi mindig az áldozatok népe voltunk. Keressék hát következetesen a mostani veszedelemből kivezető utat, hogy egykor — és minél előbb! — minden szabad magyar tiszta
