Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-06-01 / 6. szám
8 TESTVÉRISÉG öntudattal nézhessen minden szabad amerikai testvére szemébe. A mi áldozatunk és imádsá- gos segitségünk ott lesz mellettük minden harcukban és szenvedésükben, amit zsarnokaitól kell elviselniük. A mi tagjaink nagy többsége a magyar nemzetnek abból a rétegéből származott, amely az evangéliumi keresztyénség magyar formáinak kivirágzásán keresztül leghamarabb és legteljesebben jutott lelki kapcsolatba a pilgrimek fen- költ gondolkozásu utódaival, a vallásszabadság eljegyzett népével. Joggal várunk hát tőlük is megértést, amikor megrendült lélekkel adunk fájó kifejezést mélységes megdöbbenésünknek, amit azon üldözések fölött érzünk, mikkel származásunk földjét és becsületét mocskolják be mostani elnyomói. Mindig büszkék voltunk arra, hogy magyar fajunk soha nem üldözte az ó-testamentom népét. Négyszáz éve annak, hogy a vallás-szabadságot — minden más nemzetet megelőzve — először irta be földjének tételes törvényei közé. Még napjainkban is, amikor elnyomója kény szeritette zsidó-ellenes törvények meghozatalára: e külső nyomás alatt meghozott törvényeket nem hajtotta végre, hanem — mint ezt ma már a hivatalos Amerika is elismerte — ma is ön-életének kockáztatásával ad tiltott menedéket számtalan magyar az üldözött zsidónak. Amikor azonban a zsidó-üldözések igaztalan vádja alól tisztázást kell kérnünk a magyar faj számára, ugyanakkor égő szívfájdalommal fordulunk a keresztyén világhoz, mit fajunk századokon át öntestével védett minden tatár és török támadás ellen, — és Isten irgalmára hivatkozva kérjük hitünk testvéreit: vizsgálják már meg egyszer igazságos és alapos tárgyilagossággal a magyar faj szomorú tragédiáját, lássák meg üldözött és jól soha meg nem ismert sorsának kegyetlenségét és a keresztfán értük is meghalt Idvezitő nevében szolgáltassanak már egyszer igazságot Magyarországnak ! Nem kérünk mi számára semmi elnézést, semmi jogtalan kedvezést, semmi illetéktelen kiváltságot, — csak azt kérjük, amit az általa ezer éven át megvédett Nyugattól mindeddig még sohasem kaphatott meg: egyszerű és tárgyilagos igazságot Magyarországnak! * Úgy reménykedünk, hogy e várakozásunk ma közelebb áll a megvalósuláshoz, mint eddig bármikor. A legutolsó magyar szabadságharc idején az amerikai nemzet keze volt az egyetlen, mely kinyúlt feléje, hogy megbiztassa Kossuth magára-hagyatott népét. Akkor e biztatás nem jutott el Magyarországba; uj hazánk földjére már csak bujdosóba jött ki a száműzött Kossuth. Fogadtatása azonban szent zálog maradt számunkra afelől, hogy Amerika népe valamikor mégis csak megérti a magyart. Talán most jött el ez az idő, amikor az Egyesült Államok hadserege Magyarországba készül. Istenhez száll hő imánk, hogy el ne késsen, és hogy ne csak szállj a meg, hanem tartsa is megszállva származásunk födj ét mindaddig, amig azon a szabadságjogokat véglegesen nem biztosította minden lakosa számára! Mi, akiket ezeréves történelmünk véres tanulságai riasztanak, nagyon jól ismerjük azokat a veszedelmeket, amik a késedelemben rejlenének: a határaikon belül és kívül egyaránt fenyegető faji és világnézeti ellentéteket, melyek örökre megsemmisíthetik Magyarország békességét, sőt fennmaradásának minden reménységét is. Ezért kérjük mennyei Atyánkat, hogy küldje el szabaditását idejében, el nem késve, — és ha Ő is úgy akarja, mint mi szeretnők: küldje el a szabadságot és békességet biztositó amerikai zászlók lobogása alatt. Amerre szabad magyarok élnek: a csillagsávos lobogóknak nincsen szükségük fegyverekre vagy pusztításra. Diadalmenet várná őket: egy hálás nemzet szórná útjukra a szép magyar föld minden megmaradt virágát. Addig pedig, mig szivünknek e leghőbb vágya teljesedésbe mehetne, Istentől ránk szabott s Megváltónktól tanult kötelességünknek ismerjük el, hogy siessünk enyhíteni azt a szörnyű nyomorúságot, ami most ott élő véreinknek osztályrésze. Édesanyánk jajkiáltása hangzik felénk a rájuk szakadt fekete éjszakából. Megtagadnánk őt, ha meg nem hallanók panaszos sírását. Egyesületünk azért, Istenben bízva, elhatározza, hogy erejéhez mérten segíteni kíván azokon, akiket a háború juttatott özvegységre, árvaságra, nyomorúságra. Utasítja tehát tisztviselőit, hogy vegyenek részt ily célú segélymozgalom kezdeményezésében és folytatásában, aminek a céljaira, kezdeményező lépéseképpen, egyelőre annyi dollárt rendel folyósítani pénztárából, ahány felnőtt tagja van ez idő szerint. Egyszersmind reméli és elvárja Egyesületünk, hogy minden tagja teljes erejével támogatni fogja fogadott hazánknak a népek szabadságát biztositó törekvéseit, hogy igy az Egyesült Államok jövendője is méltó legyen történelmének dicsőséges kezdeményezéseihez. Isten áldása tegye mindig hatalmasabbá földünk első nemzetét, az amerikai Egyesült Államokat! És Isten oltalmazza meg az elpusztulástól földünk legszomorubb sorsú szerencsétlen nemzetét, amelyből mi származtunk!
