Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-04-01 / 4. szám
FRlTiRNU OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REF0RHED FEDERATION OF AMERICA' Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Megjelenik havonta Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXI. YEAR OF HOPES APRIL, 1943 “ZÁSZLÓS ESZTENDŐNK” ELNÖKI JELENTÉS 1942! “Zászlós esztendő”! Az az év, melyben befogadó hazánk népével együtt többet, buzgóbban énekeltük a nemzeti himnuszt, mint bármikor azelőtt. És a himnusz éneklése közben nemcsak mondottuk: “O say! does that Star Spangled Banner yet wave, o’er the land of the free and the home of the brave?”, hanem bombák robbanása, hajók sülyedése, haldoklók halálhörgése között remegve figyeltük, lelki szemeinkkel kisértük: áll-é, lobog-é még a zászló?! És most, egy esztendő múltával, megerősödött bizalommal, boldogan zengjük: “OUR FLAG IS STILL THERE!” A mi zászlónk áll! Ott áll nem csak a szabadok hazája, bátrak otthona felett, hanem ott lobog a világ elnyomott, letiport népeinek lelki szemei előtt, mint a szabadulás, békesség, emberibb élet reménységének jelvénye, mint szivárvány a sötét felhők között. Református Egyesületünk a kötelességteljesítők boldogságával tekint a zászlóra, mert teljes odaadással, önfeláldozó hűséggel, vettük ki részünket abból, hogy a zászló álljon és lobogjon. Egész múlt évi munkálkodásunknak ez volt a lelke, legfőbb teljesitménye. Három utón végeztük ezt a munkát. 1. Zászlószentelések. Egyik ut volt a lélek táplálása, erősítése a zászlószentelési ünnepélyek által. Öt ünnepély keretében 35 amerikai zászlót avattunk. Az öt ünnepély közül négyen magam is jelen voltam és bizonyságot teszek arról, hogy ezeknél sikerültebb, nagyobb hatású ünnepélyt nem rendezett még sem Református Egyesületünk, sem más amerikai magyar testület. Szabadságharcaink zászlóira mindig ezt irta a magyar: Istenért és Hazáért! Ezeken az ünnepélyeken megdöbbentő erővel újra éreztük azt, amit mindig tudtunk, hogy az Isten és a Haza iránti szeretet ősi tüze ott él az amerikai magyar lelke melyen is. Az ünnepélyek fellobbantották ezt az ősi tüzet. Chicagóban mondotta valaki: “mikor beléptem a templomba és megláttam az urasztala előtt a zászlóerdőt... felzengett az ének ... szólt az ima ... prédikáció... a hátamon a hideg szaladgált és éreztem, hogy mindenemet kész vagyok odaadni Istenemért, Hazámért!” Cleveland- ban sokan mondották: “Ilyen lelkes, magas színvonalú ünnepélye nem volt még a clevelandi magyarságnak!” Toledoban egy régi presbiter mondotta: “Negyvenedik esztendeje áll templomunk, de ilyen megható ünnepélyünk nem volt még...” A szivekben érzések támadtak, a szemekben könnyek fakadtak, a lélekben elhatározások ébredtek és ember nem, csak a jó Isten megmondhatója annak, hogy sokan miért vettek több Honvédelmi Kötvényt, miért adtak USO-ra, Red Cross-ra, miért sikerültek ambulance mozgalmak, miért nyert sok szív bátorságot, erőt?... nem azért-é, mert ezek az ünnepélyek meg voltak?! Isten áldása legyen a templomaikat rendelkezésünkre bocsátó egyházainkon, a rendezés munkáját elvégzett pásztorokon, egyesületi munkásokon, velünk együtt munkálkodó magyar lapjainkon és mindazokon, kik nemcsak ünnepélyeink szépségét munkálták segítségükkel, hanem a hazaszeretetei ápolták. 2. Nemcsak szóval, érzéssel — hanem pénzzel is. Vagyonúnkkal segítettük, hogy a Star Spangled Banner ott lobogj an a szabadok hazája és a bátrak otthona felett. KETTŐSZÁZNYOLCVANEGYEZER dollár értékben vettünk Defense Bondot, U. S. Bondokat, Ambulance-ot, adtunk USO-ra, War Chest-re. Lelkünk buzgó- ságát százezresekkel tettük munkássá.
