Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 7 NYÍLT levél egyhez a sok közül Kedves Egyesületi Tagtársam! Voltál-e valaha kiváncsi arra, hogy évek során befizetett dollárkáid szerény erecskéje hol éri el az Óceánt? Kérdezted-e valaha magadtól, vagy másoktól, hogy kik és mik azok a titokzatos erők, melyek életed alkonyára sovány járulékaidból tekintélyes vagyonocskákat érlelnek? Hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki eme kérdésekre tagságom kezdetétől fogva kerestem a választ — s ezért most, amikor azt végre lassanként megkapom, — segiteni szeretnék Neked, kedves kiváncsi Tagtársam, hogy eddigi sötét tájékozatlanságunkból együtt szerencsésen kilábolhassunk. Mert ugy-e, eme kitűnő havi értesitő hátul- só lapjain rengeteg számot találhatunk mindenkor, melyek hivatottak bennünket megnyugtatni afelől, hogy minden a legnagyobb rendben van Egyesületünk házatáján — s Te valóban meg is nyugszol, mert tudod, hogy a “Hivatalos rész” csakis a szent igazat vallja s számunkra a mindenkor örvendetes gyarapodást jelenti... Ennyi elég is volna annak, aki a májakat és veséket kutatni nem óhajtja. Én azonban némi közelebbi ismerkedés után örömmel tapasztalom, hogy a hivatalosan unalmas számok mögött derűsen gondos, érző szivü emberek kormányozzák az ezernyi erecskét s éber szemmel őrködnek a Hivatalos Rész megbizhatósága felett. Ezek az emberek a nagy Egyesületi Család rendfenntartó munkásai, akik a Központ Íróasztalai és számoló gépei mellett szeretettel igazgatják a sokágú, hatalmas gépezetet. A főváros egyik legtekintélyesebb pontján, a bár méreteiben nem tulnagy, de nemes egyszerűségében impozáns Kossuth Épület postaládájába futnak be naponta a szerte Amerikában szorgoskodó központocskák küldeményei. Hoznak uj tagokat a Nagy Családba, jelentik régi jó testvérek távozását, tanúskodnak hűségről, előrelátásról, szülői, hitvestársi szeretetről — vagy néha, sajnos, mindezeknek hijjáról. — Adnak vagy kérnek, örvendeznek vagy panaszkodnak, dicsérnek vagy elégedetlenkednek, már ahogy azt a sok-sok emberi élet külömbözősége magával hozza. Válasszunk ki egyet eme postán érkezett hírnökök közül, nézzük meg, hogy tarsolyának tartalmát mi sors várja, miután belépett a Főhadiszállás díszes kapuján. A legfiatalabb munkás — jelenleg szerénységem — kötelessége a hírnököt felvezetni az irodavezető családfő hivatalos szentélyébe, ahol tarsolyának feltárása után elkezdődik az üzenetek és küldemények osztályozása. A régi jó testvérek hűségének bizonyítékai — a járulékok — az illetékes számtartók által lesznek beírva és felosztva úgy, hogy mindenek illően részesüljenek a nekik járóban. Biztos, jó helyen legyen elhelyezve az, amiből az életében bölcs és szorgos testvér távozása utáni események felől gondoskodik. A család munkásainak élete s a sokrétű igazgatás zavartalansága biztosítva legyen s végül hogy büszkeségünknek, féltő szeretettel gondozott kedvesünknek, a Bethlen Otthonnak jelene és jövője gondtalan, nemes hivatásához méltóan szükségtől mentes legyen. A mindig szives szeretettel fogadott uj testvérek ajánló levelei külön munkás-csoport által vizsgáltatnak felül. A Nagy Család boldogsága és biztonsága csak úgy teljes, ha gonddal válogatjuk meg testvéreinket, mert bár szeretnénk mindenkit adakozó szívvel keblünkre ölelni, vigyáznunk kell, nehogy a törhetetlen bizalommal reánk tekintő jó testvérek a kevésb- bé jók miatt rövidséget szenvedjenek. A testvérek életének adatait óriás könyven, és gondosan pontos, Írott kártyáknak légiói őrzik s hogy a közösségi érzés kézzelfoghatóan is megbizonyosodhassék — díszes oklevelek készülnek, nagy elővigyázattal és csínnal minden tagtestvér számára. A hírnök gyakran hoz szomorú hirt is. Ilyenkor a Nagy Család közösségében rejlő erő, biztonságot nyújtó hivatásának magaslatán megjutalmazza az előrelátó bölcsességet és testvéri hűséget. Gyors cselekkvéssel siet eleget tenni kötelességének, amint azt a távozó testvér joggal elvárhatja. Hírnökünk üzenetei ilyenformán pontosan elintéztetnek és sor kerül a következő tarsolyok százaira, amint azok nap-nap után immár évtizedek óta, szünet nélkül ontják az Egyesület életét jelentő üzeneteket. Te, kedves Tagtestvérem, ki e nagy ország valamely távoli pontján időnkint szorgalmasan félreteszed munkád gyümölcseinek egy kicsiny
