Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
/ m OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Megjelenik havonta Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28,1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXI. YEAR OF HOPES NOVEMBER, 1943 MOLNÁR ISTVÁN TOLEDOBAN (BKGY.) Egyesületünk tagsága több oldalról is értesült már róla, hogy Molnár István, 41 éven át hűséggel és eredménnyel szolgált érdemes titkárunk, aki előbb Toledoban, majd 1936 januártól kezdve Washingtonban központi hivatalunk vezetője volt, ez év október havában megvált állásától, nyugalomba vonult és visszatért kedvelt városába, Toledoba. Október 18-án megjelent Washingtonban Dr. Újlaki Ferenc elnökünk, valamint Actuarynk és Accountantunk is, s a hivatal-átadási formaságok után, este barátságos buisuvaisora keretében mondottunk bensőséges Isten hozzádot a távozónak, teljes hivatalnoki karunk jelenlétében, azzal a reménységgel, hogy Molnár Istvánt, ha mint tisztviselőt el is veszítettük, nem fogjuk elveszíteni őt, mint sok tapasztalattal rendelkező közéleti férfiút amerikai magyarságunk és refor- mátusságunk számára. Amilyen meleg és bensőségesen őszinte volt a bucsuzás Washingtonban, ugyanolyan meghatóan szép ez a fogadtatás, amiben Toledo részesítette őt. Dr. Farkas Géza, kitünően szerkesztett “Toledo” c. hetilapja egy egész számát szenteli a Molnár családnak s a lap minden sorából megbecsülés és szeretet sugárzik “Molnárék” felé. Ha érthető is ez, mert hiszen “titkárunk” életének legnagyobb és legmunkásabb részét ott töltötte el, — az egyszerű tudomásulvételen felül jóval többet érdemel az a tény, hogy — Istennek hála! — vannak még Magyar Amerikában olyan személyek és testületek, akik és amelyek nem mennek el hangtalanul egy-egy érdemes ember munkája s életének fordulatai mellett. Jól esik tehát látnunk, hogy a szeretettel búcsúztatott szerető fogadtatást talált “otthon.” Az értékes lapszámból pedig, hadd következzék itt nehány érdekes részlet a mi olvosóink számára is: “A SZERENCSÉS” Molnár István félszázad óta szolgálja amerikai nemzetünket, magyarságunkat és szülőhazánkat. Több mint 40 évig szinte példátlan lelkiismeretességgel, fáradhatatlan odaadással, közismert szaktudással és makulátlan becsületességgel szolgálta mint titkár az Amerikai Magyar Református Egyesületet. Szolgálta jókedvvel, örömmel és lelkesedéssel az özvegyek, árvák, az aggok, az elesettek és tanulni vágyók ügyét. Szolgálta a szive vérével, a lelke melegével és elméjének gazdagságával úgy, hogy ma a magyar testvérsegitő egyletek sorában szinte tündöklő példa: az Amerikai Magyar Református őgyesület, melyet 1943 október 14-iki kelettel a UNITőD STATES TREASURY is — a “HAZÁNAK TETT SZOLGÁLATÁÉRT” elismerő okirattal tüntetett ki. Természetesen ebben a kiválóságban, ebben az egyesületi elsőbbrendüség megteremtésének dicsőségében osztozik Molnár Istvánnal az egész tisztikar s az alkotó- és haladó szellemű Vezértestület is. Molnár István, ez az Istentől kiválasztott és megáldott férfiú szerencsés is, mert láthatja élete javával ápolt munkájának gyümölcseit, azoknak minden áldásával egyetemben. “DISZELNÖK” És most Molnár István elhagyta több mint 40 éves titkári pályáját, de nem úgy, mint a fáradt vándor, kinek lecsukódó szemei előtt összefolyik az égbolt a tengerrel, de mint a jó szülő, kinek alkonyát sok-sok ezer szív hálája melegíti s ragyogja be igaz szeretetének hevével és fényével. Igen. Itt vagyunk mi legelső sorban toledoi magyarok, akik tanúskodunk életének becse mellett és állítjuk oda tündöklő példájául a hivatáJ
