Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 5 RIMASZÉCSEN HIRES VÁSÁR... (A gömöri kivándorló mélázásai.) I. Rimaszécsen híres vásár, Mihály napján, be híres. Zsiga komám, emlékszel-e, be derűs volt, be kedves. Be régen volt, be régen volt, Zsiga komám, hol vagyunk? Ide jöttünk, nem a földbe, biz a füstbe ragadtunk. Baromvásár, sátrak sora, messziről jött gyolcsosok. Cifra szűrök, ruhák, csizmák, mindenféle boltosok. Kolompok és csengők, sípok, csecsebecsék, temérdek. Emlékszel-e, Zsiga komám, álmaink hova fértek? II. Volt pénz, volt, elment falkástúl ökör, disznó, régen volt. Hajnalig a nagy vendéglő tudta szívünk mért danolt. Belépett szűcs, timár, kupec, s az égről a csillagfény. Vele volt a hold, s a kedvünk a cigány hegedűjén. Bezzeg húzták a nótánkat, Zsiga komám, emlékszel. Mondd, minek is találkoztunk hányt-vetetten az ésszel? III. Szeptemberben Mihály napja, Zsiga komám, nyár van még. Mért szólunk az őszi napról, érzi a sír életét? Nem didergünk, nem vacogunk, mért emlékszünk az őszre? Ténfereg bennünk az emlék, figyelmeztet a csőszre. A Halálra, fogatlanra, mégis harap mindvégig. Kit pokolba sebez, kit meg Istenhez, fel az égig. IV. Rimaszécsi híres vásár, harmonika, sok móka. Útvesztőben belesóhajt a szívbe, elhalóba. Elhalónak ki integet, könnye kinek patakzik? Ki húzódik az emlékbe, ránk most ki hallgatódzik? Veresnyelű budlibicska, immár lejárt az időd. Rimaszécsi híres vásár, hol a hírek, békítők? Zsiga komám, nyár van, nyár van, ám a tűzből parázs lesz. Aztán hamu, Rimaszécsen s itt is a Kaszás győztes. Reményi József AZ ARANYÓRA Irta: Nyirő József Esztendőkig volt pályamunkás a vasútnál Külü bá’, ahol szedte magát. Mikor kidobták, valami érdemleges dolgot szeretett volna hazavinni, ami ilyen jártkőt embernek tekintélyt ad s ami nem is igen van a faluban. így vette meg a városon a zsebbeli aranyórát. Az asszony ugyan szinte kiverte a szemét miatta, de később ő is belenyugodott, mert az efféle holmiban csak nő a pénz. Az ilyen értékes nagy dolog azonban nem hozza meg a becsületet, ha a ládafiában őrzik. Meg kell hordozni a faluban, hogy lássa mindenki és egye a fene az embereket az irigység miatt. Előbb azonban el kell igazodni tudni az órán és hogy ezt a hiányosságot pótolja Külü bá‘ átmegy a csikorgó, havas hidegben a mes- törhöz. — Jó estét, Külü bácsi! — fogadják. — Mi jót hozott? Külü bá’ előbb bizalmasan elhelyezi a sapkát a vetett ágyon, s csak azután fordítja ki a lájbizsebből a kincset. — Ezen zsebbéli órát ni! A mester illedelmesen el is csodálkozik, dicséri a szép órát, ahogy illik is egy mesterhez, akit mi tartunk; a mesterné azonban sötéten, fojtott szitkokkal az ágyon csepegő, havas, fodor
