Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-10-01 / 10. szám
4 TESTVÉRISÉG lesz ez mindig igy. Tegyük meg azt, amit most meg lehet tenni. Teremtsük meg az alapot. Adjuk össze a költséget. Magánosok, családok, körök, egyletek, egyházak, egyesületi osztályok. S mikor eljön “a kellemes idő”, hamarosan csendüljön meg a ligonieri “Molnár István harang”! Mindnyájunk Isten- és emberszeretete lesz az ércnél is drágább és maradandóbb ötvözete. * Ajánlás Templomainkban Honor Roll-on, Emléktáblán, jegyezzük fel a Hazát szolgáló katonáink nevét. Megszolgálnak érte. Megérdemlik. Molnár István negyvenévi közéleti épitő- munkájával szolgálta meg azt, hogy nevét a legszebb, az ő élete munkálkodását visszatükröző Honor Roll-ra, a Szeretet templomának, a Bethlen Otthonnak a harangjára Írjuk fel. Szeretettel kérem az ő tisztelőit, barátait, az épitő munkát becsülő amerikai magyarokat: segítsetek megszerezni a Honor Roll-t a Bethlen Otthon harangját! Az adományokat: Bethlen Otthon, Ligonier, Pa. címre kérjük. Dr. Újlaki Ferenc a Ref. Egyesület elnöke. “HISZEK A MAGYARSÁG ÍTÉLŐKÉPESSÉGÉBEN” — Dr. Újlaki Ferencnek a Verhovay konvención mondott beszédéből. — Magyar Amerikában eddig példátlan rágalomhadjárat és izgatás előzte meg a szeptemberben tartott Verhovay konvenciót. A vörös színezetű romboló sajtó, lopott levelek elferdített adataira hivatkozva, mindenáron azt szerette volna elérni, hogy a Verhovay egylet lépjen ki az Amerikai Magyar Szövetségből, mert ha ez meggyöngül, úgy érezték, szabadabban garázdálkodhatnak a magyar közéletben. Tervük, mint ismeretes, nem sikerült. A szemérmetlen támadás megtört a konvenció tagjainak józanságán. A konvención Egyesületünk részéről, mint a Szövetség igazgatóságának hivatalból tagjai, Dr. Újlaki Ferenc elnök és Király Imre pénztárnok jelentek meg. Utóbbi a Szövetség pénztári állapotáról számolt be az erre kiküldött bizottság előtt a legteljesebb elismerést nyert módon, Dr. Újlaki pedig a konvención mondott beszédet. Megrázó erejű mondataiból a következő részleteket közölte az épitő jellegű magyar sajtó néhány orgánuma: “A mai időkben több szükség van a testvéri összetartozás megbizonyitására, mint valaha volt. Azért a Református Egyesület Vezér- testülete úgy döntött, hogy eljövünk ide megmutatni, hogy testvéri szeretettel vagyunk, voltunk és maradunk a Verhovay testvérek iránt — Látom ezeket az arcokat s amint látom, lelki szemeim előtt sokkal nagyobb tábort látok: ötvenezer amerikai magyart, s közöttük azt a négyezret, akik kikerültek a négy világtájra szóródva, hogy életüket és vérüket adják. Olvastam, hogy má este fog a konvenció megemlékezni azokról, kikről imáinkban féltő aggodalommal emlékezünk meg. Ez a helyzet és ez az idő kell, hogy különlegessé tegye a ti munkátokat és a mienket, az amerikai magyarság körében. Úgy érzek, mint Jézus érzett, ki mielőtt másnap keresztre feszítették volna, elment a Gecsemáné kertjébe s miközben imádkozott, miközben véres verejtékkel gyötrődött, a három tanítvány — aludt. És akkor meglepődve, meg- döbbenten kérdezte: “Péter, te alszol?” Hát nem tudtál velem együtt vigyázni? Nem tudsz velem együtt dolgozni? — Mi is ma a Gecsemáné kertjében vagyunk. A harctereken küzdő gyermekeink levelei tele vannak azzal a kéréssel, hogy együtt imádkozzunk és együtt dolgozzunk azért, amiért ők véreznek: hazájukért! — Az Amerikai Magyar Szövetség nevében kérdem tőletek, hogy tudtok-e velünk együtt dolgozni ma, amikor itt a Judás a kert alatt, csókkal jön, hogy lerombolja azt, amit negyven év alatt felépítettünk. Jönnek azok, akik sohasem építettek, sohasem dolgoztak, soha War Bondot nem vettek, soha Ambulance-ot nem vásároltak, soha semmire sem adtak, akik nem tudtak soha mást, csak mocskolni, gázolni, rombolni azt, amit mi felépítettünk. A Judás itt van az amerikai magyar közéletünkben. Azért jön, hogy csókkal eláruljon, s lerontsa azt amit oly nehéz volt felépíteni. , — Testvérek, gyermekeitek, mikor hazajönnek, számon fogják tőletek kérni, mit tettetek. Mindkét szülőhazátok figyelmeztet ebben az órában. Bárha még teljesebb mértékben tudnánk együtt lenni 23,000 magyar református, 50,000 Verhovaysta, a Bridgeportiak és a többiek! — Hiszek a jövőben, hiszek az amerikai magyarság ítélőképességében. Ebben a hitben hozom az Amerikai Magyar Szövetség köszöntését és kívánságát, hogy tudjunk egy jobb jövőt építeni.”
