Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
1__L OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Megjelenik havonta Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28,1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXI. YEAR OF HOPES JANUARY, 1943 KOSSUTH LAJOS ÚTJA A ZÁSZLÓS ESZTENDŐBEN Összeállította: Bogár István, Washington, D. C. Az 1942-ik esztendőnek Amerikai Magyar Református Egyesületünk életében lefolyt eseményeit vizsgálva, a krónikás pontossága mellett alábbiakban próbálunk lehető hü képet adni mindenről, ami az elmúlt évről amerikai magyarságunk szempontjából különösebb figyelemre számíthat. Az ősi hit megszentelt hagyományai s a szabadság szerető ősöknek Kossuth Lajosban megtestesült s az amerikai felfogással ölelkező testvéri szelleme szabták meg az irányt Egyesületünk működésében. E kettő: a megtörhetlen erős hit s a minden népeket áldó sugaraival behintő szabadság gyönyörű harmóniában van meg Kossuth Lajos minden nyilatkozásában. — Egyesületünk méltán választotta tehát székháza elnevezésére is a “Kossuth-Ház” nevet. Kossuth megtörhetlen hitére nézve itt idézzük egyik beszédének bevezető szavait, miket 1851 dec. 8-án New Yorkban egy lelkészcsoporthoz intézett, melynek tagjai elismerésüket fejezték ki neki afölött, hogy Kossuth hite árán nem volt hajlandó biztonságát magvásárolni Törökországban: “Uraim, nem illet elismerés azért, amit tettem. Szóra sem érdemes; minden tisztességes ember ugyanúgy viselkedett volna. Ha az ember nem ragaszkodik mély hűséggel Istenéhez és vallásához, vájjon igazán hűséges lehet-e hazájához? Mindig fennen hangoztattam és fogom is hangoztatni Istenbe vetett rendíthetetlen hitemet; ő az én vigaszom legbőségesebb forrása és a jövőre vonatkozó reménységeim legbiztosabbika.” 1941 november és december folyamán New Yorkban, későbbi időpontokban az ország több helyén “Kossuth” ünnepségeket tartottunk annak emlékezetére, hogy a nagy magyar szabadsághős, — vagy mint a magyar nép még ma is kedveskedve nevezi: Kossuth apánk — 90 évvel ezelőtt Amerikába érkezett. Úgy éreztük ugyanis, hogy egy nagy magyar országos egyesületnek, mely washingtoni székházán, a Fehér Ház tőszomszédságában is büszkén viseli a Kossuth nevet, tartozó kötelessége felhívni a közfigyelmet erre a nevezetes évfordulóra, épen akkor, midőn befogadó hazánk, az Egyesült Államok, egész polgársága is jubilálta a népjogok Arany Bullájának, a “Bili of Rights” megalkotásának 150 esztendős évfordulóját. Az a történelmi tény, hogy a Bill of Rights- nak birtokában vagyunk és a másik történelmi tény, hogy a magyar nép szabadságszeretetét az Egyesült Államokban egy olyan világnagyság, mint Kossuth Lajos tette ismertté: érdemes arra, hogy az emlékezés ragyogó fáklyáját meggyujt- va ünnepségekkel adózzunk a múltnak. Régi, de igaz mondás ugyanis, hogy az a nép, mely múltját meg nem becsüli, a jövendőjét nem érdemli meg. NEW YORKBAN Az első nagy országos jelentőségű ünnepség 1941 november 15-én volt New Yorkban, melynek fényes műsorát Boshy Kerekes György nyitotta meg: “Nagy a mi örömünk a fölött — mondotta, — hogy az Egyesült Államok elnöke ezt az évet a “Bill of Rights’’ 150 éves jubileumaként kívánta ünnepeltetni, mert igy ehez a magasztos ünnephez társítva Kossuth érkezésének dátumát, 90 esztendőre visszamenőleg demonstrálhatjuk e haza földjén a magyarság rendíthetetlen hűségét a nép jogok amerikai Aranybullájában lefektetett eszményekhez.” A második “Kossuth ünnep” szintén New Yorkban volt, ahol, mint egyik napilapunk irta 1941 december 7-én, vasárnap, a japán hadüzenet napján, előkelő közönség gyűlt össze a Hotel Biltmore 19-ik emeleti diszes termében, hogy T
