Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
4 TESTVÉRISÉG megülje Kossuth Lajos Amerikába érkezésének 90-ik és a “Bill of Rights,” amerikai szabadság- jogok, születésének másfélszázados évfordulóját. E kettős ünnepen kettős fogadalmat tett a bankett közönsége, amelynek résztvevői egyúttal az amerikai magyarság tekintélyes részét képviselték. A vidámságra hangfogót helyezett a sárga veszedelem, de annál lelkesebb volt a független és szabad Magyarország iránti hűség kifejezése. Áhitatos csendben hallgattak meg minden egyes szónokot, mert valamennyinek megszivlelendő mondanivalója volt. A csendet fokozta a rádió- közvetités is, amely sok ezer magyar otthonba vitte el a kiváló szónokok üzenetét. Dr. Tóth Béla lelkészegyesület elnök megnyitó imája után Borshy-Kerekes György, az Egyesület szervező titkára, a Kossuth Ünnepségek rendező bizottságának elnöke, lépett a mikrofonhoz, hogy a vendégeket üdvözölje. Beszédében többek között a következőket mondotta: “Hiszünk abban, hogy a mának vérzivataros káoszából a Bill of Rights és a mi Kossuthunk eszméinek ki virágzásaként a világnak egy uj rendje fog megszületni. Ez az uj rend azonban nem a diktátoroknak vérre és vasra alapozott terrorja, hanem a demokratikus és humánus gondolkodás gyümölcseként teremtődő olyan életforma lesz, amit talán egy uj képzésű szóval: az “adelphokráciá”-val fejezhetünk ki. Semmi más, mint a szükrehatárolt faji, nemzeti vagy állami szolidaritásokon is felül emelkedni tudó testvértársadalmi (fra- terno-socialis) világrend lehet az, melyben Istennek egyenlővé teremtett gyermekei békében, biztonságban és szabadságban élhetnek az igaz testvériség uralma alatt.” A megnyitó beszéd után Borshy-Kerekes György az amerikai himnusz éneklésére kérte fel Ormos Margit operaénekesnőt és azután átadta helyét az est áldomásmesterének, Papp Károly lelkésznek. “KOSSUTH LAJOS ISMÉT ÜZEN”—szellemében Dr. Újlaki Ferenc elnök szivekbe markoló remek beszédben szólt az ünneplő közönséghez: “Isten szavát hallom: “Oldd le a sarudat a lábadról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld!” Nekünk amerikai magyaroknak, szent a new yorki föld, mert kilencven évvel ezelőtt, az akkori new yorki polgármester szavai szerint “Magyarország függetlenségének képviselője, az emberiség haladásának bajnoka, a világszabadság szószólója, — Kossuth Lajos, — a mi Kossuth apánk, lábai itt érintették először az Egyesült Államok földjét.” Amikor H. G. Wells-et, a világhírű Írót, megkérték arra, hogy állapítsa meg, kik voltak a legnagyobbak az emberek között?, Wells nem érezte magát elegendőnek a nagy feladat elvégzésére és a világ leghíresebb száz egyetemének vezetőit kérte az együttmunkálkodásra. Megindult a nagy munka. Mérlegeltek, válogattak, azután egy száz tagból álló névsort állítottak össze. Ezt újra megrostálták. És végül kiválasztották a hét legnagyobbat. A hét közül az első: A Názáreti Jézus. Második Sokrates. Harmadik Lincoln. És a negyedik: Kossuth Lajos! A világ kicsiszolt emberfői ítélete szerint az összes eddig élt emberek között, a negyedik legnagyobbat a magyar faj termelte ki, Kossuth Lajos ő! Óh! mily boldog öröm tölti el szivünket! De milyen felelősség is! Érezzük-e, mily szent örökséget, mily kincset kaptunk abban, hogy a mienk Kossuth Lajos? Szent örökséget, drága kincset, melyet megőrizni, másokkal megosztani, vele életünket meggazdagitani, Istentől adott szent kötelességünk. Szent örökséget, mely felemeli lecsüggesztett fejünket, öntudattal tölt el. Mint a legenda szerint az elesett hősök teste ott feküdt a csatatéren, de lelkűk tovább harcolt a levegőben, úgy menj szabadság lelke, menjünk mindnyájan, mert Kossuth Lajos azt üzente, és harcoljunk, dolgozzunk mindaddig, mig el nem jön a szabadság, testvériség országa, mig azt nem énekelhetjük: “Ne sírj! Ne sírj! Kossuth Lajos! Van hazádnak szabadsága!” Beszéde után leleplezték Kossuth Lajos élet- nagyságú portréját, majd Rasko Aurél jeles festőművész, a Kossuth portré festője, beszélt a közönséghez. A kettős jubileumi est nagyszerűségét gazdagították Roosevelt elnök, Lehman new yorki kormányzó és LaGuardia polgármester levelei. Kossuth nevének úgy a Fehér Házban, mint a kormányzó palotában és a városházán aranycsengése van. Roosevelt elnök levelét Rév. Papp Károly, Lehman kormányzó levelét Cukor Mór, LaGuardia üdvözletét Hon. Edward E. Corsi, v. new yorki népjóléti commissioner olvasta fel. PITTSBURGHBAN Az 1942-ik esztendőben a Kossuth-ünnepé- lyek tovább folytak olyan helyeken, ahol az 1852-ik évben kőrútján megfordult halhatatlan szabadsághősünk s igy elsősorban Pittsburgh, Pa. városában, ahol is 1942 január 12-én az egyetemi “Magyar Szoba Bizottság” rendezésében tartottak ünnepélyt a University of Pittsburgh épületének Stephen Foster Memorial Hall-jában. Az ünnepség diszszónoka itt az egyetem történeti tanára, Dr. John W. Oliver volt, aki emlékbeszédében többek közt ezeket mondotta: “It is well on an occasion like this, to remind ourselves briefly of the character of this great man. Our own Charles Sumner, in speaking of Kossuth, described him as “grandly historic, a living Wallace, a living Tell.” And Webster, in speaking of him said, “The world has waited for almost 1900 years to see his like.” Kossuth then delivered his farewell speech in Pittsburgh. It is much to long to repeat here. The old Gazette Times, in summing up this last meeting said, “The scene was pleasing, yet sadly beautiful. There was a moral sublimity and grandeur about it, united with a touching sadness, that left hardly a dry eye in the house. Never shall we forget the mild and melan-
