Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-05-01 / 5. szám
6 TESTVÉRISÉG shown at the left in the making — factories, homes and churches are revealed....” “Középen Columbia képviseli Amerikát. Két gyermek van karján és Mr. Vágó úgy mutatja be őt, amint hivogatja minden nemzet szabadságszerető lelkét, hogy épitsen egy uj világot.” “Jobb oldalon a bevándorlókat mutatja be a művész. Elsősorban a Zarándok atyákat, majd azután a millió másokat, akik követték őket. Bal oldalon Amerika látható amint épül — gyárak, otthonok és templomok bontakoznak ki .....” Majd igy folytatja a leírást Mr. Stewart: “The colors are rich and vivid, but over all hangs the heavy cloud of World War II. Different branches of the American armed forces are woven into the nebular background.” “Mr. Vago strikes the spiritual high-light of the painting in a brilliant star which hangs above the heavy cloud of war. The artist depicts the star as the symbol of Christ — the hope of the human race!” “A színek gazdagok és élénkek, de mindenekre ránehezedik a II. világháború nehéz felhője. Az amerikai haderő különböző alakulatai be vannak szőve az égi háttérbe.” “Mr. Vágó akkor éri el a legmagasabb fokát a lelki fénynek, amikor a sötét felhő fölé oda illeszt egy ragyogó csillagot. A művész úgy örökíti meg a csillagot, mint Krisztus jelképét — az emberi nemzetség egyetlen reménységét.” “Serving Columbia.” Nagy anyánkat, Columbiát szolgáljuk — békében és háborúban. Ez a gondolat árad ennek a katonai emlékműnek minden ecsetvonásából. E sorok írójának jutott az a szerencse, hogy Vágó Sándorral e képnek alapgondolatait lefektesse és segítsen a részletek megoldásánál. Komoly, szép és örökké emlékezetes teremtő munka volt ez. Hiszen sikerült megörökíteni nemcsak a katonafiuk és leányok emlékét, hanem sikerült megszólaltatni nagy Amerikának igazi lelkét is: Columbia személyében. Amint ugyanis Magyarországot egy évezreden keresztül Hungária személyében dicsőítették költők, irók és művészek, úgy Amerikának igazi lelkét az áldott Columbia képviseli. Ő gyűjti össze és segíti e nagy világ bevándorlóit, minden népből, nyelvből és ágazatból! Krisztus az egyetlen reménység! A Biblia utolsó könyve: a Jelenések könyve. János apostol úgy mutatja be az isteni Mestert, mint a fényes, hajnali csillagot. Nehéz és szenvedésekkel teljes korban irta könyvét János apostol. Egyetlen reménység volt akkor is, éppen úgy mint ma: a Krisztus Jézus, a fényes hajnali csillag! Két század katona. Pontosan százkilencvenöt katonának nevét örökíti meg az emléktábla. Az egyháztagok gyermekei és közvetlen hozzátartozói közül eny- nyien vonultak be katonának — a tizennyolcévesek bevonulása előtt. Azoknak a katonáknak nevét, akik azóta vonultak be és a jövőben még be fognak vonulni, a kép alján végigfutó táblán örökíti majd meg az egyház veztősége. Mivel egész Clevelandban óriási érdeklődést váltott ki a művészi alkotás, a város főterén lévő May Co. üzletének legnagyobb kirakatában kerül majd kiállításra a kép, mielőtt az uj központban véglegesen elhelyezi az egyház vezetősége. “Mr. Vago — says Mr. Frank Stewart — it seems to me, has created something supreme in this symbol of a people who have become sons and daughters of Mother Columbia.” “Úgy tetszik nekem — fejezi be cikkét Mr. Stewart — Mr. Vágó, valami igazán fölségeset alkotott egy népről, akik Columbia Anyának igaz fiaivá és leányaivá lettek.” A remekmű felavatása. A magyar szabadságharc kezdetének áldott ünnepén: Március Idusán, hatalmas ünneplő sereg töltötte meg a Bethlen termet. A tágas, kék fénnyel megvilágított, szép színpadon volt kiállítva a kép. Az ünnepélyes leleplezést az egyház főgondnoka: Kováchy Miklós György végezte. Az angol ünnepi beszédet: Chief Justice Carl Weygand, az Ohio Supreme Court bírája, a magyart pedig, e sorok írója mondotta. Az egész közönség pedig meghatva énekelte az America-t és a 90-ik zsoltárt. A Clevelandban székelő különböző amerikai fegyvernemek üdvözletüket hozták. A zárszót Mogyoródy János gondnok mondotta. A Szabadság nemcsak a banketten vett részt, hanem gyönyörű leírást is adott hasábjain a minden tekintetben fenkölt ünnepségről. Az áldomásmesterek Kováchy Miklós Andor és Monoky István voltak. A kitűnő vacsorát a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület asszonyai készítettek és szolgálták fel. Az egyháztagokból kikerülő művészek: Czin- ke Mancika és Szabó József, valamint Gaither Vilmosné kitűnő számaikkal emelték az ünnep sikerét. A megfelelő zongorakiséretet Dula Irén- ke szolgáltatta. A gazdag program minden számát nem so-
