Fraternity-Testvériség, 1942 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1942-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 9 ANYÁM KENYERET SÜT Irta: KORDAS FERENC* Anyám kenyeret süt. Ünnep ez minálunk, A kenyér jó áldás, szeretet és élet. Milyen mozgalmas lesz faluvégi házunk! Óh, de jó éreznünk a szivbékességet! Napszámosok vagyunk, zsellérek, cselédek, A gróf sokezernyi holdján tengve élünk. Huzzd az igát, dolgozz!. .. ez a földi érdek, — De máskép’ senki sem törődik mivélünk. . . Anyám kenyeret süt. . .Ilyenkor, tavasszal Már kölcsönből élünk, félzsák lisztből, máién. S ha hosszabb az éltünk egy rövid arasszal, Ennek is örülünk, óh, de legkivált én! Mert hisz olyan jó az: egy karéj kenyérrel Kisérni a napot, mint száll fokról-fokra S mig az istenáldás eggyé lesz a vérrel, Fütyülni a téli korgó rossz napokra! Anyám kenyeret süt. . . A roggyant kazalból Két ponyva szalmát már behordtam az este A piszkos pitarba, hol a szurtos falról Rémit a kemence fürge, tüzes teste, Józsi öcsém lábtul alszik s a két húgom’ Édesen ringatja a gyermeki álom. Hirtelen szivembe hasit s félve súgom: Istenem, mért vagyok ezen a világon?!. . . Anyám kenyeret süt... Dagasztja a tésztát. Nehéz munka, tudom, én is megpróbáltam. A teknő sarkában néha egy-egy részt ád, De belényilallik gyenge-ifjú hátam, Anyám győzi; tiz, húsz, tán harminc év óta Minden héten egyszer kenyeret süt, mos, főz; Ilyenkor megszépül, magaszőtte nóta Szárnyal a szivében s minden bajt megelőz. Anyám kenyeret süt. . . Most veti be, hallom, Halkan huzza vissza a sütőlapátot. Hál’Istennek!. . . mondja s mint valami ballon, Imaszárnyu lelke ránk repesve szállott. Négy-öt gyerek lebzsel körötte naponta, Az “apjuk” messze jár, egész héten távol Az uraság földjén. . . és annyi a gondja, Hogy sötét homloka csak ritkán világot. Anyám kenyeret süt... Most szedi ki, érzem A jó kenyérszagot a kis cselédházban. Megkordul a gyomrom, megsercen a vérem, Magamrakapom a ruhám pajkos lázban. Anyám üres zsákra rakja a szent testet, Amelyből élet lesz s vízzel megsimitja, Rárajzol egy félénk pápista keresztet, Óh, a Kenyér: Titok, minden élet nyitja!... Anyám kenyeret süt. . . A cipó már meghűlt. Megszegi és ránknéz. Áldott e pillanat, Szegény asztalunkra ha friss kenyér került, Kaláccsá lett szánkban az a szűkös falat. Iskolás voltam már és az égi kenyér, A Tudás izét is megizlelte a szám S hívogatott, tartott a nagy isten-kenyér, A Világ és benne kicsi pont: a Hazám. Anyám kenyeret süt. .. Most idegen földön, Árván, elhagyottan érzem csak igazán, Amikor a búmat csak magamba öltöm: Ki volt nekem akkor az én édes anyám! Bejártam a földet, a tágas-kék eget: Kisebb lett a világ, a vén Európa S hogy elszürkültek a hires nagy emberek, Óh, de édes anyám, hogy’ megnőtt azóta!... ★ IMÁDSÁG EGY LEÁNYÉRT Uram, Uram, én Istenem, Személyes, vagy személytelen, Anyag, Erő, Szellem, Lélek: Rossz a világ, félek, félek!... Fogy az életeledelem, Harminc felé közeledem, Magánoson, árván, gyalog, Alázatos cseléd vagyok. Öröm-é ez, vagy félelem?. . . ösvágy fut át a telkemen: Társ kellene, élettestvér, Fajtámbéli lélek-test-vér. Magyar legyen és egyszerű, Harmatozó szelíd derű. Földön járjon, égre nézzen, Mindig csak engem becézzen. * Mutatvány a szerzőnek “Gyalog: ösvény” c. verseskötetéböl. Prof. Francisco Kordás, Rua 24 de Ma/io, 62; Sau paulo, Megrendelhető $1.00 beküldése ellenében ezen a címen: Brazil.
