Fraternity-Testvériség, 1942 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1942-01-01 / 1. szám
4 TESTVÉRISÉG O Thou, who has made of one blood all peoples upon this earth, our hearts tonight turn to Thee in special praise for those of our kith and kin, who, like the pilgrims of this land, dared to follow the gleam of freedom’s holy light. Bless the memory of Louis Kossuth, above all, and engrave upon our hearts the ideals for which he has become a lasting symbol that, whate’er betide, we may remain steadfast and true. In all that we do and think and feel let the light of Thy countenance shine upon us all tonight to the eternal glory of Thy holy name. Amen. * Dr. Tóth Béla ref. lelkészegyesületi elnök megnyitó imája után Borshy-Kerekes György, a washingtoni Amerikai Magyar Református Egyesület szervező titkára, a Kossuth Ünnepségek rendező bizottságának elnöke lépett a mikrofonhoz, hogy a vendégeket üdvözölje. Beszédében többek között a következőket mondotta : “Hiszünk abban, hogy a mának vérzivataros káoszából a Bill of Rights és a mi Kossuthunk eszméinek kivirágzásaként a világnak egy uj rendje fog megszületni. Ez az uj rend azonban nem a diktátoroknak vérre és vasra alapozott terrorja, hanem a demokratikus és humánus gondolkodás gyümölcseként teremtődő olyan életforma lesz, amit talán egy uj képzésű szóval: az “adelphokráciá”-val fejezhetünk ki. Semmi más, mint a szükrehatárolt faji, nemzeti vagy állami szolidaritásokon is felül emelkedni tudó testvértársadalmi (fraterno-socialis) világrend lehet az, melyben Istennek egyenlővé teremtett gyermekei békében, biztonságban és szabadságban élhetnek az igaz testvériség ural ma alatt.” A megnyitó beszéd után Borshy-Kerekes György az amerikai himnusz éneklésére kérte fel Ormos Margit operaénekesnőt és azután átadta helyét az est áldomásmesterének, Papp Károly new brunswicki ref. lelkésznek. Mialatt Papp Károly beszédéhez készült, a WBYN rádióállomás technikusai a beszédek közvetítését készítették elő. A csendet csak Pataky Vilma bejelentésének hangfoszlányai törték meg, aki kint, az előcsarnokban felállított közvetítő készülék mikrofonján jelentette a rádióhallgatóságnak, hogy ezen az estén Kew York városában Kossuth Lajos szelleme és a szabadságjogok katekizmusa jubilál. Papp Károly áldomásmester hangját pont 9:30 órakor már a rádió hullámai vitték Kelet-Amerika rádióhallgatóihoz és remélhető, hogy a súlyos igazságokat tartalmazó angolnyelvü szónoklat gondolkodóba ejtett sok százezer olyan amerikait is, akiknek ismeretei Magyarországról és a magyar népről tévesek. Papp Károly után Nt. Dr. Újlaki Ferenc toledoi lelkész, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének itt következő beszédét közvetítette a rádió: KOSSUTH LAJOS ISMÉT ÜZEN Isten szavát hallom: “Oldd le a sarudat a lábadról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld!” Kekünk amerikai magyaroknak, szent a new yorki föld, mert kilencven évvel ezelőtt, az akkori new yorki polgármester szavai szerint “Magyarország függetlenségének képviselője, az emberiség haladásának bajnoka, a világszabadság szószólója, — Kossuth Lajos, — a mi Kossuth apánk, lábai itt érintették először az Egyesült Államok földjét. Kilencven esztendő múltával azzal a vágygyal gyülekeztünk ide, hogy legelső utunk Isten házába visz, hogy Isten előtt, az Ő hajlékában, kiöntsük szivünk forró imádságát. Ezzel akartuk kezdeni ünnepségünket, emlékezésünket, de beteljesedett az, amit a gyász korszak költője igy panaszolt: “Testvért testvér, apát fiú elad... Mégis, —ne szóljon erről ajakad. Ke hogy ki távol él e nemzeten, megutálni is kénytelen legyen!” Kern szól erről ajakunk. Kern szólunk arról, kinek miért kellett hamis vádak besugása által lehetetlenné tenni az istentisztelet megtartását, csak Megváltónk figyelmeztetését susogja ajkunk: “Jaj annak az embernek, aki az embernek fiát elárulja! Jobb lett volna annak ha meg nem született volna!” Szivünkben tövissel bár, de azzal a szent vágyakozással jöttünk ide, hogy ő, Kossuth Lajos, aki kilencven évvel ezelőtt, zászló és virágdíszbe öltözött, örömmámorban úszó városba, gyönyörű fekete lovon, majd hat pejlótól húzott hintóba ülve, húszezer nemzetőr sorfala között, mintegy háromszázezer főnyi ünneplő seregtől üdvözölve vonult be Kew York városába, csendben, halkan, mint egykor Megváltónk a feltámadás után, a bezárt ajtókon belül várakozó tanítványok között, eljöjjön hozzánk és reménységet, hitet, tüzes hazaszeretetei gyújtson szivünkben. Az ő jelenléte, a reá való emlékezés, a hazaszeretet szent templomává varázsolja ezt a helyet és Istenhez emel. Mert az emberiség legjobbjainak Ítélete és a mi szivünknek szerelme szerint, a magyar faj legszebb virága, az emberiségnek egyik legértékesebb, legtöbb áldást nyújtó személyisége volt ő.
