Fraternity-Testvériség, 1942 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1942-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 5 AZ ASSZONYTÓL SZÜLÖTTEK KÖZÖTT NEGYEDIK LEGNAGYOBB. Mikor H. G. Wells-et, a világhírű irót, megkérték arra, hogy állapítsa meg, kik voltak a legnagyobbak az emberek között?, Wells nem érezte magát elegendőnek a nagy feladat elvégzésére és a világ leghíresebb száz egyetemének vezetőit kérte az együttmunkálkodásra. Megindult a nagy munka. Mérlegeltek, válogattak, azután egy száz tagból álló névsort állítottak össze. Ezt újra megrostálták. És végül kiválasztották a hét legnagyobbat. A hét közül az első: A Názáreti Jézus. Második Sokrates. Harmadik Lincoln. És a negyedik: Kossuth Lajos! A világ kicsiszolt emberfői Ítélete szerint az összes eddig élt emberek között, a negyedik legnagyobbat a magyar faj termelte ki, Kossuth Lajos ő! Óh! mily boldog öröm tölti el szivünket! De milyen felelősség is! Érezzük-é, mily szent örökséget, mily kincset kaptunk abban, hogy a miénk Kossuth Lajos? Szent örökséget, drága kincset, melyet megőrizni, másokkal megosztani, vele életünket meggazdagitani, Istentől adott szent kötelességünk. Szent örökséget, mely felemeli lecsüggesztett fejünket, öntudattal tölt el. Az emberiség legkiválóbbjai szerint a negyedik legnagyobb, nekünk magyaroknak Kossuth apánk, Istentől, szabadságtól, testvériségtől megittasodott prófétánk. Az utolsó században ő táplálta, erősítette, ő tartotta ébren a magyar lélek életét, hazaszeretetét, magyar látomását. Ő tanította meg a honvédeket, ezeket a “félisteneket,” arra, hogy ajkukon mosollyal tudjanak meghalni a hazáért, mert úgy érezték, hogy megtiszteltetésben van részük, hogy a haza oltárára áldozatul vihették életüket. MI NEKED FÁJ, NEKÜNK IS FÁJ... Istentől megittasodott próféta ő, aki oly felséges látomást látott Európa jövőjéről. Mintha csak ma hangzana biztató szava, mikor igy szól: “Óh, bár Európa szegény népei oly szabadok volnának, mint az Egyesült Államok jó népe! Óh bár ledobhatnák magukról a királyok, hercegek hatalmát, akik betömik a boldogság, a szabadság forrásait. Óh ha hadseregeik a munka, az építés hadseregeivé változhatnának! Mily rövid ideje, hogy Amerika felmerült az őt befedő sötétségből, mely eltakarta, mint a tenger hulláma a gyöngyöket. Néhány zarándok jött ide, a szabadság vágya hajtotta őket és néhány nemzedék után a vadonokból városok emelkedtek, csodálatos élet fakadt. Mi lehetne Európa, ha egyszer szabaddá lenne?!” Csak János látomásával hasonlítható össze ez a látomás: Én, János, láttam a föld királyait, hadseregeit, amint az égő és tüzes tóba vettettek. Láttam a trónokat és az azon ülőket és megitéltettek. Láttam a Sátánt, amint megkötöztetett! És láttam uj eget és uj földet, mely Istentől szállott alá. És szózatot hallottam, mely igy szólt: íme Isten sátora az emberekkel lakozik. És ime maga az Isten töröl el minden könnyet. Fádalom nem lesz többé, sem gyász, sem halál, sem nyomorúság, sem kiáltás, mert a régiek elmúltak, ime újjá lett minden!” Kossuth lelkének, a mi lelkűnknek legforróbb vágya, legizzóbb látomása ez: a régiek elmúltak, ime újjá lett minden! Megvalósult Európában, az egész világon, a szabadság, egyenlőség, testvériség országa, Isten Országa! A mai sötétségre világosságot, hitet, reménységet hozó látomás volt ez! NEM CSÜGGEDEK, MÍG ISTEN VAN AZ ÉGBEN. Kossuth lelke itt él, biztat, kitartást, tűrő erőt ad. Hallgassuk csak: “Olyan vagyok, mint a vándor madár. De még annál is rosszabb a sorsom. Mert a vándormadár talál fészket, de nekem nincs hazám sehol, mindenütt hontalan vagyok. Mikor halálra üldöztek, bebörtönözték ártatlan kis gyermekeimet, mikor a hatalom vérebei üldözték életem szomorúságának társát, feleségemet, mikor öreg édesanyám, a tiszteletre legméltóbb asszony, szive összetört a veszteségek súlya alatt, mikor elszóródtunk, mint ősszel a lehullott falevél, mikor hazám, az én édes hazám, gyermekei fele megöletett, másik fele rabláncon sínylődik, mikor a szabadság ege besötétedett és még jobban sötétedik, mikor sehol egy reménysugár, sehol biztató, vigasztaló jel, — én nem csüggedek, nem esem kétségbe addig, mig Isten van az égben! Mig Isten meg nem tagadja jellemét, a szabadságot, igazságot!” Sötét van ma is. Csak egy tart fenn. Benne bízva, Kossuth hitétől megittasodva, reménykedve valljuk mi is: Hiszek egy Istenben! Hiszek egy hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek, hiszek, hiszek a független, szabad, boldog Magyarországban! Hiszek az egész emberiség jövőjében! Óh Istennek Kossuth Lajoson át küldött Lelke szállj le, töltsd be szivünket! Menj végig az amerikai magyarság, a világ magyarsága szivén és taníts meg arra, amit az ország határánál a haza rögre boruló, azt csókoló, abból
