Fraternity-Testvériség, 1942 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1942-05-01 / 5. szám
6 TESTVÉRISÉG A MAGYAROK FELLEGVÁRA AMERIKÁBAN Irla: Dr. DÓCZY T. LAJOS A középkori fellegvárak jelentősége abban állott, hogy erődítményekkel és jól kiépített szervezeteikkel megvédték az országot és annak lakosságát a támadások ellen. E rövid kis történelmi visszaemlékezés akkor jutott eszembe, amikor a sors szíves jóvoltából abban a szerencsében részesültem, hogy két napig az Amerikai Magyar Református Egyesület Bethlen Otthonának vendége lehettem Ligonierben. Mint a Református Egyesületen kívül álló világi ember, egy szerény-szürke tagja az amerikai magyarság sok százezret meghaladó táborának, erkölcsi kötelességemnek érzem és tartom, hogy az ott szerzett tapasztalataimat és észrevételeimet e rövid cikk formájában közöljem. A legtárgyilagosabb, minden érdektől mentes megfigyeléseimet fogom itt közölni Veled, kedves magyar testvérem, mert mindazoknak, miket láttam, hallottam és tapasztaltam, Te vagy a hőse, Te vagy a. névtelen közkatonája. A te Istenbe vetett hiteddel olyan erősséggé építetted ki a “fellegvárat,” mely sokáig biztositani fogja magyar fajtánk életerejét. A ligonieri fellegvár Az amerikai magyarok kilencven százaléka a Bethlen Otthont csak a Testvériség: “Jelentés a Bethlen Otthonról” című rovatából s a rovat fölötti kép után ismeri. Eddig jó magam is csak így tudtam létezéséről. Confucius, a hires kinai bölcs mondása jutott eszembe, aki azt mondta, hogy “százszor többet ér valamit személyesen látni, mintsem hallani vagy olvasni róla”, mert így az ember sokkal mélyebb impressziókat szerezhet a dolgokról. Minden várakozásomat sokszorosan fölülmúlta mindaz, amit én a Bethlen Otthonban láttam, mert az a sok gyönyörűség, az a sok értékes alkotás büszke érzéssel töltött el arra a gondolatra, hogy az mind az én drága magyar testvéreimnek, az amerikai magyaroknak szíves adományaiból létesült. Nem nagybirtokosok vagy gyártulajdonosok adományaiból, hanem az ősi magyar föld fiainak, a bánya mélyén dolgozó bányászok, a föld kérgét művelő farmerek, a gyárak üzemeiben dolgozó gyárimunkások nehéz verejtékkel megdolgozott centjeiből. Ligonier gyönyörű fekvésű kisváros Nyugat- Pennsylvaniában, 1200 láb tengerszin magasságban. Olyan kies fekvésű kis városka, melyet az Isten is csak jókedvében teremthetett. A szép kis város közép részében fekvő otthonunk épülete már első pillantásra elárulja az építészeti mestermunkát. Dicséret érte Gaither Vilmos épitészmérnök-hazánk-fiának, aki az Otthont tervezte. Angol stylusban. vörös téglákból igen masszívan megépített épület, melynek harmonikus architektúrája igen kellemes benyomást kelt a szemlélőre. Csodálkozásomat azonban az épület belső elrendezése, beosztása, egészségügyi szempontoknak tökéletesen megfelelő, a legmodernebb hygeniát is kielégitő-tágas és levegős megépítése váltotta ki. A földszinten vannak elhelyezve: az irodahelyiség, tanácskozó iroda (illetve tanácsterem) fogadószoba. Pár lépcsővel lejebb az ebédlő és a konyha. Itt meg kell jegyeznem, hogy ilyen szép ebédlőt és konyhát keveset láttam életemben. Az ebédlő 350 ember befogadására alkalmas, a konyha pedig olyan nagy és olyan tiszta, hogy mutogatni kellene kiállításokon. A második emeleten vannak az árvák hálószobái, fürdőszobái és tanuló szobái elhelyezve. (.. .Szegény és mégis boldog kis árvák, gondoltok-e néha azokra a magyarokra, akik ezt a kényelmet, ezt a meleg otthont nektek ajándékozták? Tudom jól, hogy mindennapi imáitokba foglaljátok azoknak az áldott szívű adakozóknak a neveit, akik a Ti árvaságtok elviselését megkönnyítették azzal, hogy meleg otthont varázsoltak számotokra úgyszólván a semmiségből...) Hálószobák, fürdőszobák, tanulószobák, a rend és tisztaság — mind megannyi gyönyörűség a szemnek. A harmadik emeleten van elhelyezve az árvaatya lakása. Ünnepük a magyar árvákat Ligonierban való tartózkodásom alatt a Bethlen Otthon meghívta vacsorára a helybeli Baskettball bajnok csapatát, amely csapatnak kb. a fele a Bethlen Otthon árvafiukból regrutálódott. Erre a vacsorára hivatalos volt a High School principálisa, az athléták vezetője, újságírók és ezeknek a feleségei, továbbá az Otthon árvái. Ünnepi szónoklatokban köszöntötték ezeket az árva magyar fiukat, akik igen meleg tapsot kaptak a megjelentektől. Felejthetetlen kedves este volt amikor az amerikai bennszülöttek ünnepelték a mi kis árva magyarjainkat.
