Fraternity-Testvériség, 1942 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1942-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 7 Vacsora után az amerikaiak végignézték az Otthont s mindannyian csodálkozásuknak adtak kifejezést a látottak fölött. Engem különösen nagy megelégedéssel töltött el, amikor az amerikaiak agyondicsérték a kis magyar árvákat az udvarias kedves modorukért, előzékenységükért és különösen a tisztaságukért. Mindannyian — kivétel nélkül — olyan szép piros pozsgás, mosolygós arccal szorgalmaskodtak ott az ebédlőben és a konyhákban, hogy az embernek büszke érzés töltötte el a lelkét azok láttán. Úgy a fiuk, valamint a lányok mindannyian válogatott szép kis emberpalánták, az amerikai magyar jövő reménységei. A farm a hegyen Ha már Ligonierban vagyok, úgy gondoltam nem mulaszthatom el a farmot alaposan megnézni. Szakértői szemmel állíthatom, hogy úgy a tehenészet, valamint a disznótenyésztés, a legszakszerübben — tudományosan — van kezelve. Az állatállomány a kiállításokon igen sok első díjat nyert. Magyar testvéreim, ha Ligonierben jártok, el ne mulasszátok megnézni ezt a nagy szakértelemmel kezelt gazdaságot. A gazdaság minden produktuma az árvák és aggok asztalára kerül. A mindennapi friss tejet, vajat, tojást, zöldséget és gyümölcsöt az Otthon farmja termeli a kb. 70 tagot számláló intézménynek. Csoport látogatás A látottaktól indíttatva, azzal a kéréssel fordulok Amerika magyarságához, hogy a háború miatt szünetelő óhazai látogatás helyett, szervezzenek kisebb-nagyobb csoportokat és előzetes bejelentés után keressék föl tömegesen az amerikai magyarság legértékesebb alkotását: a ligonieri Bethlen Otthont s meg vagyok róla győződve, hogy a látogatás hatása alatt ők is azzal a megnyugtató büszke érzéssel fognak onnan távozni, akárcsak én, hogy íme, mi magyarok, nem kell szégyenkezzünk a világ többi kulturnemzete előtt, mert az a fajta, amelynek idegenbe szakadt fiai olyan csodálatos alkotást tudtak teremteni, fölemelt büszke fővel hirdehetik a magyar faj ezeréves kultúráját. Végezetül csak annyit, hogy lehetnek organizációk, melyek dollárban gazdagabbak, de a szív, a. lélek, az igazi keresztyéni szellem az Amerikai Magyar Ref. Egyesületet predesztinálja továbbra is a vezetésre. Isten áldása legyen továbbra is ennek a nemes Egyesületnek emberbaráti, árvákat fölnevelő, aggokat istápoló munkálkodásán. Vathy Elek: KÉZTŐL KÉZIG... Amíg az utón vándoroltam Mindig a kezek rabja voltam ... * Az első kéz munkában fáradt, De tenyeréből bőven áradt Gyermekálmok aranydiója, Marcipánja, mézes cipója. Nem volt erős talán még ő sem, De kezemet fogta erősen. Bár sok baja volt s gondja másra, Nem volt rest a simogatásra. Ráncos kéz s nem volt semmi éke, Szelídség lakott benn és béke. ... Legyen ez az egyszerű ének Himnusza az anyám kezének. * A másiknak bársony a bőre, Álmodoztam sokat felőle. Lelkem tűzben égett miatta, Amig valaki ideadta. Halvány erek, keskeny kis ujjak, A vágyaim közéjük bújnak. A tenyere aranykalitka, Benne szorong az éltem titka. Örömszirom, horgony és támasz, Minden miértre ő a válasz. ... Legyen himnusza ez az ének A feleségem kis kezének. * A harmadik kezecske gyenge, Kapaszkodik az én kezembe, Apró kis kéz, barackfa ága, Tenyere a remény virága. Csak kér mindig, nem tud még adni, Ókőibe nem szokott dagadni, De ha majd az én kezem fárad, Az erőm e kis kézbe árad, S ha majd egyszer pihenni térnék, A kezem e kis kézben él még. .. .Legyen ez a szemérmes ének Himnusza a fiam kezének. * Az életben én véges végig Csak mentem, mentem, Kéztől kézig .. . T
