Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-04-01 / 4. szám
4 TESTVÉRISÉG A REFORMÁTUSOK KOSSUTH-ESZTENDEJE MAGYAR-AMERIKABAN Az alább következő cikket nem mi irtuk. A Clevelandiján megjelenő “Jó Pásztor” c. r. kath. jellegű (hetilapban s annak nyomán több chicagói magyar újságban jelent az meg március hónap folyamán. Érhető, ha jól esik nekünk, hogy tiszta- célú amerikai magyar törekvéseink mind szélesedő körben keltenek figyelmet és elismerést. A cikk alatt nem volt név s így személyi köszönet helyett hadd álljon itt a "Testvériség”-ben is maga a cikk hálánk jeléül. Volt egy korszak, amikor a Nap mindig ott “kelt fel”, amerre Kossuth Lajos járt. Nemcsak a magyar Nap, hanem az egész világ szabadságszerető nemzeteinek a Napja. Három vagy négy zsarnoki nagyhatalmon kívül : a világ valamennyi nemzete a magyar nemzeti ideálokkal rokonszenvezett és amerre a magyar nemzeti háromszin selymei úsztak a levegőben: a szivek megdobbantak, a lelkek föllángoltak és áhitattal zúgott a “Hurráh!” és éljen a magyar színek felé! Mert volt egy idő, amikor magyarnak lenni annyit jelentett, mint nagynak és dicsőnek lenni. És annyit jelentett, mint a szabad nemzetek szabadság-álmának rajongója lenni. Az első nagy márciusi szabadságtüzek fellángolásának hét év múlva már száz esztendeje lesz. Ezalatt az idő alatt a magyar név és magyar dicsőség — sajnos — sokszor elhalványult már és voltak évek, amikor a magyar névvel nem lehetett más nemzetek előtt túlságosan büszkélkedni!... De a magyar nemzet nagy történelmi múltját, szabadságharcunknak jövendőkbe vetített nagy fényességét mégsem lehetett teljesen elhalványítani. Az életerős magyar törzs mindig uj ágakat hajtott és az életerős nemzet mindig olyan utódokat szült, akik a magyar név és magyar dicsőség rozsdalepte érmeit újra és újra kifényesítették. Olykor egy-egy világhírű magyar iró, olykor egy-egy világhírű magyar művész és olykor egy- egy világhirü magyar politikus született, aki visz- szavarázsolta a világ szemébe — a halványuló magyar dicsőség régi fénykévéit s lehetővé tette, hogy a világ előtt újra büszkén viselhessük a magyar nevet. Ebben az évben a Gonviselés utján az Amerikai Magyar Református Egyesület vállalta ezt a szerepet. Mert az az egyesület, amely minden évben valamely nagy törekvésről, vagy névről nevezi el az uj esztendőt: ebben az évben az 1941-ik évet “KOSSUTH ÉV”-nek nevezte el! Ami annyit jelent, hogy a Kossuth-kultuszt és az azzal összefüggő régi magyar dicsőséget újra minden eszközzel felszínen akarja tartani s az utódok emlékezetébe akarja vésni. Ennek a Kossuth-kultusznak a felfrissítésében és köztudatba idézésében annyira megy a “Református Egyesület”, hogy nemcsak beszédekben, újságcikkekben. tagszerzési versenyekben, ösztöndíjak kitűzésében, hanem még hivatalos hirdetéseiben is ezt a célt szolgálja és hivatalos hirdetései fölé ezt a szót tűzi fel ünnepi lobogóul: “19Jjl — KOSSUTH LAJOS ESZTENDEJE!” Kossuth Lajos neve tehát közel egy évszázod távolából, újra visszavilágit a jelenbe és fénycsóvája az amerikai magyarság arcába csap! Ha ma körülnézünk a világon, azt látjuk, hogy az amerikai nemzet Washington Györgyén kívül egyetlen nemzetnek sincsen olyan kimagasló alakja, mint Kossuth Lajos volt! Mert Kossuth Lajos neve még ma is egy olyan erkölcsi világtőke, amelyet képzett és hivatott utódok a magyar név világmárkájának fénye- sitésére és a magyar nemzet megbecsülésének emelésére még mindig sikeresen dobhatnak bele a jelen történések politikai mérlegébe. Épen ezért valóban dicséretreméltó és valóban hasznos hazafias törekvés az, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület az 1941 évet “Kossuth esztendő”-nek nyilvánította. És hogy minden világi, egyleti és egyházi, valamint irodalmi működését ennek az évnek és ennek a névnek a keretében bonyolítja le! Talán e szép példán felbuzdulva: akadnak majd más nagy országos egyletek is, amelyek egy- egy évüket Kossuth esztendőnek fogják elnevezni és ennek a jegyében fogják minden működésűket lebonyolítani. Vagy talán épen a magyar sajtó hivatott képviselői fogják kimondani, hogy a következő évet “Kossuth Lajos esztendejének” nyilvánítják és lapjaikat a kossuthi eszmék szellemében fogják szerkeszteni ?. . . Hiszen nincs már messze az idő, amikor Kossuth Lajos korának a századik évfordulóját ünnepelehetjük meg, hogy akkor azután a sajtó, minden magyar egyesület és egyház hirdesse a láthatárig csapkodó kossuthlajosi örök lángokat! “AZON LESZEK” Igen Tisztelt Főtitkár Ur: A részemre küldött deák-segélyt megkaptam, amelyért hálás köszönetét mondok az Egyesületnek, és a Főtitkár urnák. És ha majd az életbe kimegyek, azon leszek, hogy mentői előbb visszaadhassam, hogy a mi Magyar Református Egyesületünk más ifjú tagtársamat is ki tudja segíteni úgy mint engemet kisegített. Maradok kiváló tisztelettel Hyde, Pa. Ifjú László Ferenc.
