Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 5 TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK SODRÁBAN Az Amerikai Magyar Szövetség és Függetlenségi Mozgalom közleményei ALÁÍROM Az Amerikai Magyar Szövetség Függetlenségi Nyilatkozatának elemzése Irta: Dr. VINCZE KÁROLY Annak a mozgalomnak, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség Magyarország állami függetlenségéért és a magyar nép szabadságáért indított, alapokmánya az az 1941 január 7-én kelt Nyilatkozat, amelyet a Szövetség President Roosevelthez eljuttatott. Annak eldöntéséhez tehát, hogy az Amerikai Magyar Szövetség alapszabályaiban felsorolt többi célkitűzése mellett ezt a különleges célkitűzést is magáévá tegye-e valaki vagy nem, okvetlenül szükséges ennek a Nyilatkozat-nak a gondos elemzése. Az alábbiakban a Nyilatkozat-nak azt az egyéni elemzését adjuk, amit a magunk számára végeztünk s ami részünkről a mozgalom elfogalá- sát eredményezte. A Nyilatkozat bevezető paragrafusa annak bejelentését tartalmazza, hogy van egy “Amerikai Magyar Szövetséginek nevezett országos szervezet, amely olyan magyar-származású amerikaiak által alapított és fentartott vallási, kulturális és testvér- segitő intézményeket foglal magában, akik tudatában vannak úgy a szülőhazájukból hozott szellemi örökségüknek, mint a fogadott haza iránt való kötelességeiknek. Ennek a szervnek ezidőszerint alkotmányos Ügyvezető Bizottsága az ilyen bizottságok számára szokásos alkotmányos képviselői jog lapján, az egész Szövetség nevében, bizonyos nyilatkozatok megtételére érzi magát indíttatva. Ennyit foglal magában a Nyilatkozat bevezető paragrafusa. Lehet abban kifogásolni való, hogy az amerikai magyar élet mindkét haza szempontjából legértékesebb, tehát vallási, kulturális és testvérsegitő intézményeket alapitó és fentartó elemének van egy országos szervezete? Emelhető szó az ellen, ha e szervezet ügyvezető bizottsága a legfelsőbb hivatalos helynek is hivatalos tudomására adja ennek a szervezetnek a létezését és mindkét hazánkat érintő bizonyos kérdésekben nyilvánítja álláspontját?! Mi ebben semmi rosszat nem tudunk felfedezni. Sőt örvendetesnek tartjuk azt, hogy egyszer már az amerikai magyarságnak az az eleme jelenik meg a kormányzati fórumok előtt és szól az amerikai magyarság nevében, amelyik ennek a magyarságnak az igazi konstruktiv, építő eleme. A kínos és szégyenletes jelenség a múltban éppen az volt, hogy pont olyanok igyekeztek magukra ölteni az amerikai magyarság összességének képviseleti szerepét, akik a közösségi amerikai magyar életnek még öntudatlanul sem az építői, hanem tudatosan a rombolói voltak. Az amerikai közösségi magyar élet képviselete csak ezt a közösségi életet építő és fentartó elemekből összetevődő szervet illetheti meg, neveztessék az a szerv akár Amerikai Magyar Szövetségnek, akár másnak. Önjogfosztás, pipogyaság, felelősségmulasztás, késői bánat és pironkodás aratása volna más elemeknek átengedni ezt a szerepet. Nagyon valószínű, hogy azok a más elemek, amelyek sokszázezres tagságokkal dobálózva az amerikai magyarság nevében eddig olyan vígan próbálgatták benfentesekké tenni magukat a Fehér Házban, pont azért veszkődnek most az Amerikai Magyar Szövetség ellen, mert kisiklani érzik lábuk alól azt az alapot, amelyet nekik közömbösségével és tétlenségével az egész amerikai magyarság nevének kihasználására a közösségi amerikai magyar élet fentartó eleme eddig szándéktalanul bár, de ténylegesen adott. Nagyon is érthető tehát a magatartásuk. Egy eddig szabadon hagyott és általuk nálunknál ügyesebben, bár jogtalanul, kihasználni igyekezett vadászterület elvesztése fenyegeti őket. Az Amerikai Magyar Szövetségnek az amerikai magyarság konstruktiv, építő eleméből és eleme által való kiépítése pedig kell, hogy egyszer s mindenkorra lehetetlenné tegye az illetékteleneknek nevünkkel és tisztességünkkel való visszaéléseit. Az Amerikai Magyar Szövetségre azonban szükség van a közösségi amerikai magyar élet alkotó elemeinek a ko-ordinálása céljából is. A “lone wolf’-szerü jószándéku egyéni tevékenykedés lehet elismerésre vagy akár csodálatraméltó, de arra is áll az, amit a magányos és gyülekezeti istenimádásra mond a reformátusok egy éneke: “Magánosok imádsága Lelkesülhet bár buzgóság- gal, De együttes tiszteletünk Felülmúlja azt méltósággal”. Ha pedig a “lone wolf”-oskodás összeférhetetlenséggel, tulokossággal és egységes megmozdulások diszkreditálására való hajlandósággal is párosul, akkor minden csodálatra ragadó volta mellett is inkább károsnak, mint hasznosnak minősítendő. A Nyilatkozat bevezetése röviden rámutat arra a két gondolatsorra is, amely az amerikai magyarság jelzett alkotó elemének a gondolkozásvilágára, véleményalakitására kihatással van. Az egyik az óhazából hozott szellemi, érzület- és lelkületbeli, vagy mint a nyilatkozat mondja kuturális örökség, a másik az Egyesült Államok iránt való kötelességek összessége. Az egyszerre és együttesen fennálló jó magyar és jó amerikai lelkületet csak ettől a két pólustól meghatározott gondolkozás elégítheti ki. Az amerikai magyarság többségének a lel-
