Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-12-01 / 12. szám
6 TESTVÉRISÉG MEGNYITÓ BESZÉD Irta és a New Yorkban 1941 november 15-én tartott első országos jellegű Kossuth ünnepélyen elmondotta ItORSHY- KEREKES GYÖRGY Hölgyeim és Uraim! Kedves Magyar Testvéreink! Ünnepre jöttünk össze ma ide, hogy kilencven esztendő után is emlékezzünk arról a minden addigit felülmúlt bensőséges és díszes fogadtatásról, melyben ez a hatalmas ország a szabadság láng- lelkü bajnokát, Kossuth Lajost fogadta. Itt, New Yorkban érintették lábai a “bátrak hazájának” földét, illett tehát, hogy itt kezdődjék el az emlékezések sorozata is. Az Amerikai Magyar Református Egyesület, mely washingtoni székházán, a Fehér Ház és külügyminisztérium tőszomszédságában, a világ főutcáján, a Pennsylvania Avenuen is büszkén viseli a Kossuth nevet, már csak azért is, mert a név kötelez, nem kívánt kitérni a kötelezettség alól, hogy segítségére legyen az amerikai magyarságnak a nevezetes évforduló országos jellegű 'megünneplésében. Tisztán, önzetlenül, becsületesen azért, mert úgy érzi, hogy épen a mai véresen válságos időkben saját magunkat is jó emlékeztetni arra a ragyogóan szent örökségre, amit Kossuth- tól kaptunk s amit elhomályosítani vagy megszent- ségteleníteni senki által nem engedhetünk. Ez az örökség pedig az, hogy a magyar nép leszármazottai odaát és itt, mindig rajongó hívei a szabadságnak. Történelmünknek sárgult lapjai azokkal az áldozatokkal és hőstettekkel vannak tele, amit azokra népünk legjobbjai írtak munkás és harcos életükkel s ha kellett dicső halálukkal. Nagy a mi örömünk a fölött, hogy az Egyesült Államok elnöke ezt az évet a “Bill of Rights” 150 éves jubileumaként kívánta ünnepeltetni, mert így ehez a magasztos ünnephez társítva Kossuth érkezésének dátumát, 90 esztendőre visszamenőleg demonstrálhatjuk e haza földén a magyarság rendíthetetlen hűségét a nép jogok amerikai Aranybullájában lefektetett eszményekhez. Nem az én tisztem különben ma este, hogy méltatását adjam a két dátum eszmei összefüggésének. , Az én tisztem csupán annyi, hogy köszöntsem Önöket, mint akik megértették a hívók intencióját s mint akik munkájukkal és megtisztelő megjelenésükkel is tagadhatatlan jelét szolgáltatják annak a szellemnek, melyből a “Bill of Rights” fogamzott s melynek a világnagyságok között is egyik legnagyobbja magyar Kossuth Lajos volt halhatatlan emlékű képviselője. Ha egy nép vagy nemzet egy fiát a legnagyobb kitüntetéssel akarja maga fölé emelni: atyjának nevezi. Ebben a hatalmas országban egyetlen ember volt eddig, aki ebben az elismerésben részesült: Washington György, akit a nemzet atyjaként tisztelünk. A magyar történelem két ilyen “apát” ismer. Árpád apánkat és Kossuth apánkat. Sejtésem pedig az, hogy Árpádban a magyar nemzet atyját, Kossuthban pedig a magyar nép apját tiszteljük öntudatlanul is. A népét, mely egyes osztályaiban egész a múlt század közepéig nem volt egyenrangú tagja a nemzetnek. A népét, melyet ő, Kossuth emelt be az alkotmány sáncaiba. A népét, melynek érdekében nem volt neki fáradságos 90 esztendővel ezelőtt a világot járnia, nem volt neki keserű a száműzetés kenyere, nem volt neki drága az életét adni örökké égő áldozatul. A nép atyja volt ő s épen azért díszítette fel ez az ország a magyarok Washingtonja névvel. New York után diadalutja elvezetett a többi államokba is, Washington után Columbusban, Ohio fővárosában tartotta egyik legékesebb beszédét, minek elmondásakor az állam kormányzója arra kérte, hogy beszéde szövegének egy részét legalább saját kézírásában ajándékozza nekik örök emlékül. Ez a pár sor így hangzott: “Halljátok meg világzsarnokai, ezentúl ez lesz a törvény a ti Istenetek és a mi Istenünk nevében : Ne ölj nemzeteket! Ne lopd el a népek szabadságát! Ne kívánd meg azt, ami a szomszédodé!” * Mi most ezt a Kossuthot ünnepeljük. Ez a Kossuth ma is aktuális. Ez a Kossuth valóban a nép “atyja” volt, hiszen tőle származik ez a mondás is: “Mindent a népért a nép által, Semmit a népről a nép nélkül.” S amikor most, a Bill of Rights alkotásának 150, Kossuth látogatásának 90. esztendejében megnyí- tottnak nyilvánítom mai ünnepünket, engedjék meg nekem, hogy ezt a megnyitó aktust ne az én Kossuthot magasztaló gyönge szavammal tegyem csupán, hanem annak az amerikai koszorús költőnek, James Russel Lowell-nek versével, ki őt 1851-ben így kösszöntötte: KOSSUTH! A harsona, min át az Isten küldte A földre le az ébresztés dalát. Béklyó? Halál jött rá? Mindegy! a kürtje Zeng és túlél bilincset és halált!
