Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 7 OPENING ADDRESS This Twin Celebration is indeed of happy augury. The Sesqui-Centennial of our Bill of Rights and the 90th Anniversary of the landing on American soil of Louis Kossuth, the great liberator, blend most harmoniously. Kossuth lived, fought and died for the eternal verities perpetuated in our Charter of Rights—Freedom and Liberty, Justice and Democracy for all God’s children everywhere. In this great assemblage we find men and women hailing from all parts of Hungary—the new and the old—yes, men and women from many States of the Union. The Catholic, the Jew, the Protestant. The native and the naturalized—the young and the old. But let it be proclaimed in words of fire and flame that tonight and forevermore we are AMERICANS ALL. Those of Hungarian stock may cherish a purely sentimental fondness for the flag of Kossuth and Petőfi; a feeling of piety for the soil wherein their forbears rest in peace everlasting. by MORRIS CUKOR But in this presence let our Confession of Faith ring out clear and true. Keeping the faith with the Republic and all it stands for we owe allegiance to but one country—the United States of America. We salute and follow but one Flag—the Stars and Stripes. In a recent message to the Foreign Policy Association the President, speaking of America’s duty and destiny, thus admonished: “The real end, the inescapable end is the destruction of the Hitler menace.” Not otherwise can the safety and security of our American way of life be assured, nor the blessings of American institutions be perpetuated. And not otherwise can the enslaved nations of Europe regain their independence. To that end then “we mutually pledge to each other, our lives, our fortunes and our sacred honor.” In the pursuit of that dedication, fervant and imperishable, we recognize but one leader—we hail but one Commander—the President of our country—Franklin Delano Roosevelt. A FEGYVERTELEN MAGYAR Sumner Károly Massachussetts állam szenátora kilencven évvel ezelőtt Kossuth nagyságát a következő szavakkal méltatta a washingtoni szenátus előtt: “Amidőn Kossuth Lajos Amerikába jövet Angliába érkezett, ott szállott partra, ahol a XII. században a normandiai Vilmos és 1900 évvel korábban pedig Caesar kezdte Angliát meghódítani légióival.” Sumner szenátor szavait idézve: egyik hadvezér sem ért el olyan sikert, mint a kiséret nélküli fegyvertelen magyar: Kossuth Lajos. Ugyancsak a szenátus előtt Sumner szenátor egyenrangba állította Kossuth Lajost Washingtonnal és Lafayettel és kérte a kormányt, hogy nagyságának és kiválóságának megfelelően fogadják és ünnepeljék megérkezését egész Amerikában. Helyénvaló tehát kedves Magyar Testvéreim! hogy ma itt kegyelettel szívünkben megemlékezzünk a legnagyobb Amerikát járt magyarról, aki zászlóvivője volt a magyar függetlenségnek és megszentesítő je volt a magyar szabadságnak, vallási egyenlőségnek és testvériségnek. Kedves Hölgyeim és Uraim nekem úgy tűnik fel, hogy Amerika nemcsak a szabadság, egyenlőség és testvériség zászlóvivőjét látta Kossuthban, hanem tudva, — vagy tudat alatt — Kossuthban megcsodálta a hőst, ünnepelte a férfiút, aki nemes eszméiért nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is síkra mert szállani. Ezekért az eszmékért nemcsak szenvedni, de harcolni is tudott vasakarattal. Irta és elmondotta: Dr. CHOLNOKY TIBOR Ezeket a sajátságokat tudatosan akarom ma kiemelni a közel egymillió amerikai magyarság előtt, akik az Egyesült Államokban új hazára leltek. Kövessük Kossuth Lajos példáját. Emelkedjünk hivatásunk magaslatára, végezzük a nekünk kiszabott munkát kitartással, vasakarattal, hogy egykor elmondhassuk hogy igyekeztünk munkánkat Kossuth hagyományához híven elvégezni. Ki nem ismeri Jókai Mór gyönyörű regényét a Névtelen Vár-t? Ennek a könyvnek angol kiadásához írt előszavában Jókai rámutat az Egyesült Államok és Magyarországra jellemző közös jellemvonásokra, mondván, hogy mindkét nemzetben megvan az alkotóerő, a szabadság szeretete, a műveltségre épült hagyományokhoz való ragaszkodás, a lovagiasság és a munka megbecsülése. Milyen kitűnő jellemvonások ezek! Ezekkel a tulajdonságokkal, amelyeknek meg kell, hogy legyenek bennünk Kossuth ivadékaiban, nem nagyon nehéz feladat, hogy hűen teljesítsük kötelességeinket. A mai világforgatagban a mi szerepünk az, hogy Kossuth nyomdokain haladva, álljuk meg helyünket becsülettel, végezzünk jó munkát, úgy, hogy ha a mai vihar elül, a kitörő első napsugár az amerikai magyarság nevét aranyozza be. Kedves Magyar Testvéreim! Vezéreljen mindannyiunkat Kossuth szelleme, — tartsunk össze kitartással, vasakarattal, Istenfélő szeretettel.
