Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-02-01 / 2. szám

4

TESTVÉRISÉG

MELYIK A LEGOLCSÓBB?

Azt mondják általában, hogy nem az a jó üzletember, aki ügyesen minél több pénzt tud szerezni, hanem az, aki a szerzett hasznot jól eltudja helyezni, biztos befektetésben megőrizni. Hogy azonban mi a biztos befektetés, arranézve megint csak igen sokféle a felfogás.

Ha életszükségleteink beszerzéséről van szó, általában a legtöbb ember arra törekszik, hogy jól és olcsón tudjon vásárolni, hogy limitált jövedelméből minél többet és jobbat tudjon beszerezni. Ezek az u. n. gondos, körültekintő emberek, akik nem dobálják szét pénzüket könnyelműen. Viszont dicséretes-e megnyugodni a — szerintünk — vál- tozhatatlanban, a meglévő és szerintük talán nem is nagyobbitható jövedelemben s gondos vásárlással pótolni a kis jövedelmet.

Erre határozott nem-el kell felelnünk, mert ez azt jelentené, hogy az illetőből minden nemesebb törekvést, minden önmagát fejlesztő ambíciót kiölne s majdnem állatias, robotos munkára, rabszolga munkára kényszeritné. Helyesebb tehát az a felfogás e szempontból, aki azt állítja, hogy nem az az ember boldogul, aki keveset igyekszik költeni, hanem az, aki sokat, vagy többet igyekszik megkeresni.

Az egyesületi életben, közelebbről az egyesületek által nyújtott kedvezmények, főként meg az életbiztosítás vásárlása esetében is sokszor felvetődik némelyek előtt — sőt egyletek közötti versenyben is — a kérdés, hogy melyik életbiztosítási kötvény az olcsóbb s az átlag ember hajlamos az olcsóbb után kapni.

Erre nézve ügyes összehasonlítást olvastunk a napokban egy angol folyóiratban, melyben egy kis történettel világították meg a kérdést. Egyszer — úgymond —- az egyik egyesület képviselőjétől azt kérdezték, hogy melyik fajta életbiztosítási kötvénye a legolcsóbb. Erre ő is egy kis történettel felelt. A vasüti pénztárnál egyszer jegyet kért egy ember Springfieldbe. Melyik Springfieldbe? — kérdi a pénztáros — Ohio, Illinois, Massachusetts, New Jersey, Wisconsin, és még vagy io más Springfield nevű helyiségbe? — Melyik a legolcsóbb? — kérdi az utas. így vagyunk az életbiztosítással is — mondá az ügynök — annyiféle kötvényt adhatok Önnek, ahányféle Springfieldbe adhat jegyet a vasúti pénztáros. Az a kérdés, hogy hová akar eljutni, melyik a legjobb Önnek. Itt tehát nem a legolcsóbb, hanem a legmegfelelőbb a fontos.

És pontosan igy vagyunk mi is az életbiztosítással. Ha pl. újszülött, vagy i—2 éves gyermekről van szó, akinek 18 éves korára $250 vagy $500 nevelési összeget óhajt a szülő gyűjteni, akIrta: BOGÁR ISTVÁN

kor ilyen u. n. nevelési okmányt vesz neki, avagy ugyanezt 20 éves korára is. Még a szülő is biztosítható havi pár centért e mellett, ami azt jelenti, hogy ha a 18 vagy 20 év letelte előtt a szülő elhalna, minden további fizetés nélkül is megkapja az árvagyermek 18 vagy 20 éves korára a tanulására szükséges összeget.

Fiatal házasok, avagy 10—30 éves korig való fiuk, leányok leginkább 20 éves kötvényt vegyenek, mert ezeknek 20 év múlva — amikor keresetképességük már csökken — jól esik majd tudni azt, hogy nem kell tovább fizetniük, avagy készpénzben vehetik ki kötvényük értékét, ami feltétlen több, mint amennyit befizettek apránkint. Viszont idősebbeknek már nem pénzgyüjtésre, hanem halálesetre, balesetre számítva van szükségük az életbiz tositásra.

így értelmezzük tehát azt a kérdést, hogy melyik a legolcsóbb, főként pedig lássuk be azt, hogy mindenben az a legolcsóbbb, ami saját körülményeinkre, a mi szükségletünkre a legmegfelelőbb.

A kulcsokat is úgy készítik a zárakhoz, hogy azok könnyen nyissák és zárják azt. Bevásárlásainknál, közelebbről pedig életbiztosítás vételénél is azt nézzük tehát, hogy melyik fajta az, amely a mi esetünkben a legmegfelelőbb. De azt a legmegfelelőbbet azután szeressük is meg, mert arra szükség van, jobban, mint bármi egyébre. Mert mindent vehetünk, bármikor, ha pénzünk van rá, az életbiztosítás az egyedüli, aminek vételéhez nem elég csak a pénz. Ahoz egészség is kell. Az meg ha ma van is, holnap talán nem lesz már. Önmaga és szerettei iránti kötelessége tehát mindenkinek addig intézkedni, amig egészséges, mert betegség avagy baleset után már nagyon nehezen vehető életbiztosítás.

Szervezőink és helyi képviselőinktől az ország minden részéből napról-napra beérkező jelentésekből igen gyakran olvassuk, hogy felvétel céljából felkeresett testvéreiktől többnyire azt a választ kapják: “Majd meggondoljuk”. — Ezt a ’’majd meggondoljuk” — azonban igen veszedelmes, amire bőven tudunk nagyon szomorú példákkal szolgálni.

A mi Egyesületünk, — amellett, hogy életbiztosítással foglalkozik, — szeretetintézmény is. Az elhagyottak, az öregek, árvák, elöregedett tagok testi-lelki gondozása egyik főgondja.

Tudja ezt jól minden tagtestvérünk, akik már belül vannak, de a kivid állók, a még eddig bármi okból késlekedők, gondolják meg jól, a fenntiek- ben elmondottakat. A válasz, az elhatározás azonban ne az legyen, hoggy ’’majd meggondoljuk”, hanem az, hogy ’’itt vagyok én is.”