Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-02-01 / 2. szám

OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORHED FEDERATION OF AHERICA Publislied Monthly Megjelenik havonta C=1 Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Táraszerkesztők—Associate Editors EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÄRY Entered as second-class matter August 10. 1936. at Pittsburgh. Pa_ under the Act of August 24. 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28, 1925. authorized August 13, 1936. VOLUME XXX. KOSSUTIl YEAR FEBRUARY, 1941 KOSSUTH ÉVÜNK JELENTŐSÉGE Második hónapja már, hogy címlapunk az év­szám alatt ezt a jelzést viseli: Kossuth év. Mint tudjuk, annak emlékezetére történik ez, hogy hal­hatatlanná magasztosult magyar nemzeti hősünk kilencven esztendővel ezelőtt látogatást tett az Egyesült Államokban a magyar szabadságharc le- veretése után s itt olyan fogadtatásban részesült, amit sem előtte, sem utána, egyetlen más külföldi államférfi fogadtatása sem múlt felül. Magára a díszes fogadtatásra való ünnepi em­lékezés azonban alig jelentene többet a nemzeti hiúság legyezgetésénél akkor, ha bezárná magát, a jubileumok bármilyen díszes bár, de mégis csak szokványos keretei közé. Ennél sokkal többre szán­tuk azt. Inkább belső, mint külső bizonyságtételnek, habár külsőségekre is szüksége van minden ilyen dolognak. A jubileumok, keresztyén felfogás szerint, mindig és mindenütt kedvező alkalmai a multba- tekintésnek, de a jelen vizsgálatának s a jövő elő­készítésének is. A múltba tekintve már most, Kos­suth amerikai látogatásával kapcsolatban megálla­pítható az, hogy ö itt becsületet szerzett a magyar névnek már akkor, mikor nagyobb magyar beván­dorlásról beszélni sem lehetett. Elvégezte tehát, európai teljesítmények alapján, nemzetünk kedvező elismertetését előttünk és helyettünk. Az a körül­mény, hogy látogatásával nem érte el azt a célt, amit várt, hogy t. i. beavatkozásra birja az Egye­sült Államokat a magyar ügy érdekében, semmit nem von le erőfeszítésének s végzett munkájának értékéből. Ha pedig a jelenre esik tekintetünk, kézen­fekvő annak megállapítása, hogy egészséges ame­rikai magyar közösségi életünk ott fejlődött ki iga­zán, ahol annak kialakításában a Kossuthi hagyo­mányok érvényesülhettek. Ezek a hagyományok ugyanis a legalkalmasabbak egyrészt a szorosan vett belső magyar élet táplálására, másrészt az amerikai élethez való hasonulásra is, mert hiszen azt a megértés, türelem, lelkes együttmunkálkodási szellem jellemzik épenugy, mint ennek az ország­nak állami és társadalmi életét. A Kossuthi szellem tehát építő és éltető szel­lem s a jövőbe tekintve nem igényel nagyobb bizo­nyítást, hogy tovább épülnünk s élnünk csak úgy lehet, ha az eddigi egészséges alapot megerősítjük s az azon nyugvó életet fejlesztjük. Itt kapcsolódhatik be aztán gondolkodásunkba Református Egyesületünk, mely az 1941 esztendőt ebben a jelben kezdette meg s kívánja lefolytatni s amely a maga nemesen értelmezett demokráciájá­val hü tükre volt a múltban s még hűségesebb tükre kíván lenni a jövőben a Kossuthi hagyomá­nyokból táplálkozó magyar életnek. Minél széle­sebb lesz tehát az a kör, mely magáénak ismeri el a bennünket éltető gondolkodást, annál messzebb jövendőbe vetíthető az amerikai magyarság szer­vezett életének reménysége. Meg kell töltenünk magunkat a jubileumi esz­tendő emlékeivel, meg kell vizsgálnunk jelen éle­tünk egészséges pilléreit s meg kell erősítenünk azokat, hogy a jövendőbe látás biztató lehessen. Ezen a téren pedig nem elegendő a közösségi val­lomástétel, hanem egyéni bekapcsolódás, személyi munka szükséges. Szükséges az, hogy egyenkint tegyük meg a legtöbbet a Kossuth év sikere érde­kében. Emeljük magasabbra, tágítsuk szélesebbre azt a keretet, amiben eddig, mint Kossuth ideszár­mazott magyar és református népe éltünk. Tegyük hatalmasabbá Egyesületünket, hogy vele és általa a magyar egyetemességet gazdagítsuk. Ebben van Kossuth évünk igazi jelentősége. Ezt elérni célja mindnyájunknak, akik a mi kö­rünkön belül a magyar nevet nemcsak jelzőnek használjuk, hanem annak jelentőségével s az annak viseléséből származó áldozatos kötelezettségekkel tisztában vagyunk. A mi jubilálásunk nemcsak ün­nepi hangulat, hanem verejtékes munka. Munka a múlt megbecsülésével, a jelenben, a jövendőért. Borshy Kerekes György

Next

/
Thumbnails
Contents