Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORHED FEDERATION OF AHERICA Publislied Monthly Megjelenik havonta C=1 Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Táraszerkesztők—Associate Editors EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÄRY Entered as second-class matter August 10. 1936. at Pittsburgh. Pa_ under the Act of August 24. 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28, 1925. authorized August 13, 1936. VOLUME XXX. KOSSUTIl YEAR FEBRUARY, 1941 KOSSUTH ÉVÜNK JELENTŐSÉGE Második hónapja már, hogy címlapunk az évszám alatt ezt a jelzést viseli: Kossuth év. Mint tudjuk, annak emlékezetére történik ez, hogy halhatatlanná magasztosult magyar nemzeti hősünk kilencven esztendővel ezelőtt látogatást tett az Egyesült Államokban a magyar szabadságharc le- veretése után s itt olyan fogadtatásban részesült, amit sem előtte, sem utána, egyetlen más külföldi államférfi fogadtatása sem múlt felül. Magára a díszes fogadtatásra való ünnepi emlékezés azonban alig jelentene többet a nemzeti hiúság legyezgetésénél akkor, ha bezárná magát, a jubileumok bármilyen díszes bár, de mégis csak szokványos keretei közé. Ennél sokkal többre szántuk azt. Inkább belső, mint külső bizonyságtételnek, habár külsőségekre is szüksége van minden ilyen dolognak. A jubileumok, keresztyén felfogás szerint, mindig és mindenütt kedvező alkalmai a multba- tekintésnek, de a jelen vizsgálatának s a jövő előkészítésének is. A múltba tekintve már most, Kossuth amerikai látogatásával kapcsolatban megállapítható az, hogy ö itt becsületet szerzett a magyar névnek már akkor, mikor nagyobb magyar bevándorlásról beszélni sem lehetett. Elvégezte tehát, európai teljesítmények alapján, nemzetünk kedvező elismertetését előttünk és helyettünk. Az a körülmény, hogy látogatásával nem érte el azt a célt, amit várt, hogy t. i. beavatkozásra birja az Egyesült Államokat a magyar ügy érdekében, semmit nem von le erőfeszítésének s végzett munkájának értékéből. Ha pedig a jelenre esik tekintetünk, kézenfekvő annak megállapítása, hogy egészséges amerikai magyar közösségi életünk ott fejlődött ki igazán, ahol annak kialakításában a Kossuthi hagyományok érvényesülhettek. Ezek a hagyományok ugyanis a legalkalmasabbak egyrészt a szorosan vett belső magyar élet táplálására, másrészt az amerikai élethez való hasonulásra is, mert hiszen azt a megértés, türelem, lelkes együttmunkálkodási szellem jellemzik épenugy, mint ennek az országnak állami és társadalmi életét. A Kossuthi szellem tehát építő és éltető szellem s a jövőbe tekintve nem igényel nagyobb bizonyítást, hogy tovább épülnünk s élnünk csak úgy lehet, ha az eddigi egészséges alapot megerősítjük s az azon nyugvó életet fejlesztjük. Itt kapcsolódhatik be aztán gondolkodásunkba Református Egyesületünk, mely az 1941 esztendőt ebben a jelben kezdette meg s kívánja lefolytatni s amely a maga nemesen értelmezett demokráciájával hü tükre volt a múltban s még hűségesebb tükre kíván lenni a jövőben a Kossuthi hagyományokból táplálkozó magyar életnek. Minél szélesebb lesz tehát az a kör, mely magáénak ismeri el a bennünket éltető gondolkodást, annál messzebb jövendőbe vetíthető az amerikai magyarság szervezett életének reménysége. Meg kell töltenünk magunkat a jubileumi esztendő emlékeivel, meg kell vizsgálnunk jelen életünk egészséges pilléreit s meg kell erősítenünk azokat, hogy a jövendőbe látás biztató lehessen. Ezen a téren pedig nem elegendő a közösségi vallomástétel, hanem egyéni bekapcsolódás, személyi munka szükséges. Szükséges az, hogy egyenkint tegyük meg a legtöbbet a Kossuth év sikere érdekében. Emeljük magasabbra, tágítsuk szélesebbre azt a keretet, amiben eddig, mint Kossuth ideszármazott magyar és református népe éltünk. Tegyük hatalmasabbá Egyesületünket, hogy vele és általa a magyar egyetemességet gazdagítsuk. Ebben van Kossuth évünk igazi jelentősége. Ezt elérni célja mindnyájunknak, akik a mi körünkön belül a magyar nevet nemcsak jelzőnek használjuk, hanem annak jelentőségével s az annak viseléséből származó áldozatos kötelezettségekkel tisztában vagyunk. A mi jubilálásunk nemcsak ünnepi hangulat, hanem verejtékes munka. Munka a múlt megbecsülésével, a jelenben, a jövendőért. Borshy Kerekes György
