Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 11. szám
8 TESTVÉRISÉG náladnál. Hat-nyolchetes korában került házunkhoz, mert futkosó kis pamacs állat volt. Benne erősen uralkodott a farkasvér Minden érdekelte, ami mozgott s mindent hajtott ami élt: réme volt a selyem harisnyáknak, csibéknek, bogaraknak egyaránt. Sokat nem tudok róla mondani, hiszen te Peki kutyám, a te hat éveddel minden emléket elmostál róla. Vízkereszt napján váltunk el egymástól. Mikor kiléptem a kapun, úgy déltájban, féktelen kedvben egy autó elé ugrott. Két kereke ment át rajta. Mozdulni többet nem tudott, hangot sem hallatott, csak felemelte a fejét és némán rámnézett. Várta tőlem a segítséget. Azt hitte szegény, hogy a parancsolója még a halálnak is parancsolni tud. Odaszaladtam hozzá. Ölembe vettem fejét. Simogattam. Csak halkan nyöszörgött és nézett, nézett rám Szeme egyre zavarosabbá vált, majd hirtelen megpihent. A rózsakertbe temettük és következő tavasz- szil sárga rózsákat ültettem föléje. * Néhány hónappal azután kerültél hozzánk te Peki kutya. Hozzánk való megérkezdtekor már tavasz volt. Zsákba bekötve hoztak egy délután valahon- nét Pestszentlőrincről. Mikor hozzánk megérkeztél, rögtön elaludtál. Csak néha-néha ébredtél fel és ittál egy kis tejecskét, azután megint álomra szen- derültél. Reggel azután, mikor az első napsugár besütött a konyhába, elkezdtél mászkálni és nyafogni. Tested kis pufók lágy szőrcsomó volt, fejed nagyságban testeddel versenyzett. Két kis fül, két csámpás szem, egy nedves kis fekete orr és egy pihegő, néha nyöszörgő, néha síró száj volt rajta. Hozzád se mertünk még nyúlni. Érzett rajtad a friss anyatej, bőröd alatt kocsonyás összevisszaságot sejtett az ember, melyben nem volt meg a csontok keménysége, a hús, az izmok rugé- konyságu, minden egybe folyt össze S ha óvatosan felemeltelek téged, kicsi egérfarkad örömmel el- kezdted rázni. Talán még a történet előtti időkből származik ez a mozgás, mikor az ősember a vad kutyát tulajdonává tette, megszelídítette, felnevelte, s ettől kezdve a kutya és az ember viszonya az élet legcsodásabb misztériumává vált, melyhez hasonlót a természet nem tudott többet létrehozni. Egy férfit csak egy kutya, vagy egy asszony tud igazán szeretni. A különbség csak az, hogy a kutya szeretete nem véges, hanem tart elmúlásig, hűsége földi értelemben örök. Egy asszony mellett lassanként egyedül marad az ember, egy kutya mellett soha. Kicsi Peki. Talán valami őskorból származó atavisztikus inger hatására rázogattad apró, kicsi csünyött farkadat és a farokrázogatás volt kezdete annak a hűségnek és szeretetnek, amely később belőled irántam fakadt. * Azután szemlátomást nőttél. . . növekedtél. Nagyon jó kis kutya voltál és nagyon okos. Már tudtad, hogy mi szabad és mi nem Az előszobából a szobába — ha nyitva is hagytuk az ajtót — nem szaladtál be. Tudtad, hogy neked oda tilos. Pedig csak egyszer mondtuk. Azt is tudtad már lassanként, hogyha csengetnek — ugatni kell. Nem válogattál az ételben a végén már, de legjobban izgatott -az érett, pikáns sajt szaga. Ha ilyent vittünk csak közelebb is, nagyokat horkoltál, izgatottan szagláltál jobbra-bal- ra és közben a farkad olyan gyorsan mozgott, mint az ördög motolája. Folyton észrevehetőleg fejlődött az értelmed. Szemed egyre okosabbá vált és csillogóbbá. Egyre könnyebben mozogtál, már rettenetes sírást-rivást csináltál, ha magadra hagytak. És végre egy tavaszutói napon — vagy a nyár kezdetén elutaztál Budapestről Ábrahámhegyre. * Leutazásodra nem emlékszem Csak azt tudom, hogy megérkezésed napjának első délutánján beleestél a Balatonba. A kertemben, mikor készítettem. tavakat és árkokat ásattam. Ezek összeköttetésben voltak a Balatonnal. A partjukra virágot és fákat, a víztükör dús iszapjába pedig vízinövényeket és tündérrózsákat ültettem: sárgát, fehéret, hússzínüt, pirosat és rózsaszint. Csend volt. Délutánra hajló balatoni csend. Minden pihent, a levegő simává nyomta a vizet, semmit se mozdult... Semmi se rebbent. .. S ahogy mentem a part utján a Balaton felé, boldogan szaladgáltál utánam. A szűk városi lakás után egy pompás világ nyílt meg hirtelen előtted, tele új színnel, új szaggal, ismeretlen sejtelemmel . .. Ezeket mind egyszerre szeretted volna megismerni. A napfény, az árnyék, a füvek, a fák, a virágok, a víz, minden zaj és minden mozgás új volt neked» Egyszerre kaptad, hirtelen, érthetetlen módon ajándékba. Azt sem tudtad, hova szaladj, azt sem tudtad, hova fordulj. S ahogy a nagy boldogságban nyargalásztál elé-bátra, egyszerre csak behuppantál a vízbe. Észre se vettem mi történt. Csak egy csob- banást hallottam. Hírtelenében azt gondoltam, va
