Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 9 lami nagyobb keszeg vágta fel magát a vízből. S ahogy odanézek, nem is látok semmit. A békák meredt szemmel érdektelenül sütkéreztek tovább a tündérrózsa leveleken, a esobbanás helyén egyre távolabbak a hullámgyürűk, végre egészen elcsendesedett a víz, csak egy-egy bugyborék jelentkezett a felszínen. S ahogy nézem az egyre ritkábban jövő bugy- borékokat, azok helyén váratlanul felmerül valami meghatározatlan dolog. Kerek fekete és zöld mo- szatok szövik át és — köpi a vizet. Ijedtemben akkorát szökeltem, hogy kimentsem a szegény állatot, félderékig magam is beleperdültem a vízbe. Na, te szegény Peki, te azután igazán kétségbeejtő állapotban kerültél a szárazra Mikor beestél a vízbe, lemerültél, mint egy fejsze a fenékre s ijedtedben meg se moccantál. Csak később, mikor mint egy spongya már egészen telilettél vizzel, kétségbeesésedben elkezdtél rugdalózni, akkor kerültél a felszínre. Ömlött belőled orrodon, szádon a víz, még nyöszörögni sem tudtál, a farkad meg sem moccant, csak néha-néha pislákoltál a felényire összeszűkült csámpás szemeddel. így ismerted meg a vizet, ami azután rövidesen második elemeddé vált. * Kutyatársad Pufi már vagy hat éve került hozzám. Puli volt, fajának gyönyörű példánya. Izgága, bátor, élénk, örökké csaholó. A szeme olyan volt, mint egy emberé, a szőre, ha megfür- dött, bársonyosan puha avasszínü. Nem ismert semmi akadályt, a macskák után még a fákra is felmászott, tudott halászni, órákhosszat leste az egereket s ha egy madár átrepült a kertem felett, rögtön erélyesen megugatta: mint igaz pusztai származék, nem tűrt semmiféle birtokháborítást. Egy vándorló asszonytól vettem meg. Lehetett már öt-hatéves, mikor hozzám került s ezért talán nem is tudott minket annyira rajongásig megszeretni, mint Peki, azért nagyon jó, hű, kedves, okos kutya volt Bizonyos dolgokban egyenesen páratlan. így például többek között a macska- ölésben. Mikor szombatonként lementem, egyebet sem csináltam, mint a környékbeli asszonyokkal rendeztem a macskagyilkosságokat. A macskák ára Pufinak Ábrahámhegyre ér- kezte óta határozott emelkedő tendenciát mutatott, míg az első macska elhunytét másfél pengővel békésen el lehetett intézni, négy-öt hét múlva egy koszos kis tarka macska ára öt-hat pengő között mozgott. S még ráadásul órákhosszat kellett hallgatnom a macska kiválóságát, meg azt, hogy ő meg a lánya, meg az apja, meg a tehene szekerestől együtt mennyi napszámot és fuvart végeztek ezért a gyanús, de bizonyítható körülmények között elhunyt állatért. És hogy csupán csak személyem varázsának tekinthető, hogy ilyen előnyösen sikerül az ügyet rendbehozni. Amikor aztán egyszer Pesten jártam vele s elvittem a magyar kutyákat törzskönyvező hivatalba, ott neki ábrahámhegyi macskaölő Pufi nevet adtak, amelyet aztán viselt is becsülettel egész élete végéig. “REMÉNYEN FELÜLI” Tisztelt Titkár Ur! Ezennel értesítem, hogy a címemre küldött néhai Pataki János haláleseti járulékát és a virgáért is járó csekkeket megkaptam, amelyet a maii napon átadtam. Özvegy Pataki Jánosné megkért, hogy az ő nevében köszönjem meg a Református Egyesület tisztviselőinek azon gyors és pontos elintézést, amely reményen felüli volt s azért szinte köszönetét tolmácsolom. Tisztelettel, Martins Perry, O. Antal György. SZOMORODOTT SZÍVVEL ... Igen tisztelt Titkár Ur! Szomorodott szívvel írom ezeket a sorokat, de kötelességemnek tartom, hogy megköszönjem a Református Egyesületnek irántam tanúsított szívességét. Először is az igaz részvétet és biztató szavakat, melyek csengeni fognak elmémben, hogy mint ösmeretlen egyénhez így tudnak érezni és bátorító szavakkal szolgálni, amire bizony ily esetben nagy szükség van. Köszönetem nyilvánátom a Református Egyesületnek a pontosságért is, amiért megboldogult feleségem haláleseti járulékát rövid időn belül hiánytalanul kézbesítették. Merem ajánlani minden jó érzésű honfitársamnak. Isten áldja meg mindnyájukat. Pintér János és gyermekei Garfield, N. J.* János, Ilonka, Margitka. FOR THE GENEROUS HELP" October 25-th, 1911 The Hungarian Reformed Federation of America, Washington, D. C. Dear Mr. Molnár: On behalf of Bloomfield College and Seminary I wish to acknowledge receipt of your check for $300.00 from the Hungarian Reformed Federation of America. The $100.00 for Ernest Kosa has been credited to him on the books of our Institution. In the case of Victor Bodnar, $50.00 was credited to his account and $50.00 was given to him for the -purchase of clothes and other necessities. In the case of Albert Dezső, $52.50 was credited to his account and $47.50 was given to him for purchase of clothes and books. In both of these latter case, we are confident that the money that has been given them will be wisely used. The standing of these three boys Is quite high and on their behalf, as well as on behalf of the Institution, I want to thank you, and through you the Reformed Federation of America, for the generous help you have accorded them. Very sincerely yours, Joseph Hunter, President.
