Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 11. szám
6 TESTVÉRISÉG PISZKOSAK A KEZEIM Angolul írta: J. P. DELANEY, S. J. Igen, piszkosak ők És durvák És bütykösek és kérgesek. De én büszke vagyok a piszokra és a kéregre. Nem úgy kaptam, hogy Bridzset játszottam, vagy Társas teát ittam csinos csészékből, vagy Adtam a meghirdetett szamaritánust A jótékonysági bálokon. Úgy kaptam, hogy Dolgoztam velük. És én Büszke vagyok a munkára és piszokra. Azokat a bütyköket, látod, A mocskos csákány nyele nyomta rájuk Lenn a szénbányák mélyén. S amíg én dolgoztam A piszkos bányákban, Eszembe jutott Az a sok család, amely így Kényelemben ül a meleg házban, míg A havas szél dühöng odakünn. És eszembe jutottak az izzó kohók A gyárakban, Amelyek létesítik mindazt, Ami az embereknek kell, És sok mindent, amikről Annyira hiszik, hogy kellenek, Hogy tényleg kellenek nekik. Az emberek melegben és boldogságban vannak És az embereknek megvan, ami nekik kell. Mert az én kezeim piszkosak. Én büszke vagyok a piszkos kezeimre. Piszkos munka Utakat ásni, Aszfaltot rakni, cementet keverni, Piszkos, kemény munka. Csomót ültet az ízületeidbe, És csomót a gerincedbe; De hosszú sima szalag az út, mely Az autókat viszi Városból városba és városról falura A szép vasárnap délután, mikor A család beül a családi Fordba És elhajtanak, hogy A tehenek hangját hallják És érezzék a széna illatát. Erős és kemény út kell A megrakott frakkoknak, amelyek A város termékét viszik Városnak és falunak. És a frakkok haj tói És a vasárnap kirándulói Nyugodt biztonságban hajthatnak, mert Az én kezeim piszkosak. Én büszke vagyok a piszkos kezeimre. Akkor is bepiszkul a kezed, mikor A háromtonnás trakk kormányát fogja. És a hosszú éjszakán át robogsz, hogy A kisbabáknak meglegyen A tejük hajnalban, A tejük, melyet piszkos kezeim Hoznak a városba. 6, én büszke vagyok a piszkos kezeimre. Nem a puha, fehér kéz Túrja a földet, hogy Aluljárdát vagy alagútat Ásson a folyó alatt. De Tiszta munka a piszkos kezeink munkája És szép munka. És művészi munka az Acélban vagy betonban vagy cementben, amit A piszkos munkánk juttat bevégzéshez. Mért ne lennék én büszke A munkára, amelyet Ezek az én piszkos kezeim végeznek? Láttad a kezeimet, mikor A szegező táncoló ördögét fogta Ott fenn a huszadik emeleten, vagy A felhőkarcolók Ötvenedik vagy hatvanadik emeletén. Talán senkinek se kell felhőkarcoló, de Jó rájuk felnézni és Jó róluk letekinteni Gotham ezen gót tornyairól. És van levegő ott fenn bennük, És az üzlet lelkének, Úgy látszik, kell levegő, hogy A kereskedelem haladjon És országunk bőségben éljen. Büszke vagyok a piszkos kezeimre.. Nem hordunk cifra keztyiit, mikor Hajókat rakunk meg És a dokkra terhet lendítünk; Sem lenn a kazán mellett
