Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 9 Népem bizalma tőlem vár, tőlem reményi. Én meg fogok várakozásának felelni. De bizalommal, hittel és reménnyel fordulnak felém Európa többi elnyomott népei is. Én e bizalomban a Gondviselésnek ujját tisztelem, mely a Magyar Haza szabadságát és függetlenségét Európa szabadságának feltételei közzé sorozta ’s a Magyar Nemzetnek a szabad Európa első szülött népei közt rendelt dicsőbb állást, mint minővel Őseink valaha bírha- tának. Szabadság és boldogság ben, tisztelet és nagyrabecsülés kün, ez leszen szenvedéseink jutalma, ha a magyar Önmagához hű marad. Én nagyravágyástól távol, de engedelmesen a Gondviselés intése iránt ’s szenvedések által meg- edzett lélekkel foglalom el a nagyszerű hivatást, mellyet Hazánk szenvedései; népem szeretete, ’s a világ bizalma számomra ki jelöltének. A szabad és hatalmas nemzetek részvétét sikeres segédforrássá alakítani; az elnyomott nemzetek erejét egységre ’s egyesülésre vezetni; az Orosz beavatkozást lehetetlenné tenni, Hazánk kü- lömböző népességeit egy czélra, egy akaratban egyesíteni, Nemzetem hősies erejét rendezni s a megszabadulás nagy munkájára előkészíteni, s külföldről mind azon segedelmet megszerezni, mellyet a külföldtől várhatunk; ezek munkásságom legközelebbi tárgyai; ezek lesznek legközelebbi gyümölcsei. És ha a nap elkövetkezik, mellyben megtö- rendjük a zsarnokok jármát örökre, a nemzet ne féljen, hogy nagyravágyó árulók mégegyszer meghiúsíthatják hősies törekvéseit. Nem! ez ellen a biztosítást ön magamban hordozom. Készültem. Katona vagyok. Jó lelkiismerettel ön magamra vállalhatom nemzetem vezérletét a harcz terén is. Ha a tett órája elkövetkezik, megjelenendek imádott Hazámban, imádott nemzetem között. Felemelem a szabadság zászlóját ’s magam vezetem nemzetemet a dicsőség mezején. Lesz-e oly czudar magyar, ki ne kövessen, ha villogó fegyverrel kezemben, én, a nemzet által választott Kormányzó megyek elől? Nemzetem vitézsége nem erősitendi-e szavamat azon trombita harsogásává, mely előtt a Zsarnokság Jerikójának falai leomlanak? De én nem fogok a nemzet vérével könnyelműen játszani. A jelt nem adom meg hamarébb, mint mikor a győzelem bizonyos. De ép azért nekem nem elég a lelkesedés, nem The confidence, trust, and hope of my people rest with me. I will fulfill their expectations. But. other oppressed people of Europe also turn their faces toward me with confidence, faith and hope. In this confidence I respect the hand of Providence which has cast the freedom and independence of the Hungarian Fatherland with the conditions affecting the freedom of all Europe, and through this destined a much more glorius position for the Hungarian nation among the first-born nations of free-Europe than was ever promised by our forefathers. The reward for our sufferings, if the Hungarians will remain faithful to themselves, will be freedom and happiness within, and honor and high esteem in foreign lands. Instead of vile personal ambitions I was induced to assume the great task which has been assigned to me by the tribulations of our country, the affliction or my people, and by the trustful confidence or the world, with obedience toward the advice of Providence and with a spirit well- seasoned in suffering. The nearest objective of my work are as follow: to transform the sympathy of free and powerful nations into a successful source or help; to bring the scattered might of the oppressed nations into unity and association; to frustrate Russian intervention; to unite the different nationalities of our country in a common will for a eommon cause; to coordinate the heroic energy of my nation, and to prepare it for the great work of liberation, and to obtain from the outside world all assistance which we can expect from foreign lands; these shall be the nearest objectives and these shall become the immediate fruits of my activities. And when the day arrives on which we shall break the yoke of the tyrants forever, the nation should not be afraid that ambitious traitors will be able to frustrate our heroic struggles once again. No! Against such an eventuality I myself am the assurance. I am prepared. I am a soldier. With a clear conscience I can assume the leadership of my nation on the battlefield also. When the hour of deeds will strike, I will appear in my adored country in the midst of my beloved nation. I shall raise the banner of liberty and lead my nation myself on the field of glory. Will there be any Hungarian so wicked that he would not follow me, if I, the governor, elected by the nation, march into battle with a glittering sword in my hand? Will not my voice be amplified by the bravery of my nation, to the blast of that bugle before which the walls of the Jericho of tyranny will crumble? But I will not play lavishly with the blood of the nation. I will not give the signal earlier than at the time when victory will be certain. But exactly for this reason I can not be satisfied alone with the enthusiasm and the thirst of
