Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-09-01 / 9. szám
8 TESTVÉRISÉG Magyar szöveg: Marsaille Sept. 27, 1851. Kedves Barátom! Spezzia Pilmontban volt az első kikötő, hol megállottunk Quarantaint tartani. Ide érkezve a “Peupte” hírlapban már az idezárt cikket találtam. Tettem ott némely intézkedéseket, melyekről az olasz földre nézve sok sikert várok; de pénzt nem találtam ott; ez nagyobb baj kegyedre nézve, mint haszon amaz. Mind inkább és inkább meggyőződtem, hogy okvetlenül szükséges egy pár napra Angliát meglátogatnom, mielőtt Americába átrándulnék, de az americaiak e részben igen igen nehézkesek voltak, annyira hogy már határozottan kénytelen valék tudtukra adni, hogy állapodásomtól semmi esetre el nem állok, s ha nem akarnak reám várakozni mig Angliából megfordulok, úgy Gibraltárnál búcsút vagyok kénytelen tőlük venni, ’s majd Londonból rándulok más alkalommal át Americába. Végtére tehát abban egyeztünk meg, hogy Franczia országon át megyek át Angliába, a Mississippi pedig folytatja útját Gibraltárhoz ’s ott fog reám várakozni. így mintegy 7 nappal kevesebb időbe kerülend várakozásuk. Ekként jöttünk Marseillesbe. A kikötőbe érkezvén azonnal lépést tettem a Préfet-nél szabad átmeneteiért Franczia országon. Azt felelte, hogy Párisba kénytelen kérdést tenni. A telegraph tegnap egész délután dolgozott; a válasz 8 órára vá- ratik ma reggel: most 5 óra van. De kiszállásunkban nem volt nehézség. A városból irok. De a köd nagy, nem tudom a telegraph meghozhatja-e ma reggelre a választ. — Ha posta indulás előtt meg- jő, megírom. — ha nem irom, nem jött meg. Fontosat Önre nézve ’s első meritorius szózatot a Nemzethez csak Londonból irhatok. A sajtó Párisban készen van ekkorára, a mint az itteni ügynök mondja. Expediáltatom. Most csak ennyit óhajtanék a nemzettel tudatni : Hazámfiai: . Az Americai Egyesült Statusok egyik hatalmas hadi hajóján, melyet e nagy nemzet egyenesen e végett küldött ’s bocsátott rendelkezésem alá, hagytam el Kutahiai fogságomat. Szabad vagyok! ’s ha fogságom alatt sem voltam édes Hazánk megszabadításának előkészítése körül tevékenytelen; most, miután kezeim szabadok, annál nagyobb erővel látandók a munkához, minél biztatóbban eleveníti lelkemet, azon meleg részvét, mellyet személyem iránt ’s személyemben Hazánk iránt idegen Nemzeteknél úgy az ó mint az új világban tapasztalok. English text: Marsaille Sept. 27. 1851 My dear Friend! The'first seaport where we stopped for quarantine was Spezzia Pilmont. On my arrival I found the enclosed article already in the newspaper “Peupte.” I arranged some matters there, of which I expect many results as far as Italy is concerned; but I found no money there; this means a greater misfortune for you than the advantage which you can expect from the other. I am more and more convinced that it is an utmost necessity for me to pay a visit in England for a few days before I sail to America, but the Americans felt offended at this action, so I was compelled to make it known emphatically that I am unable to change my plans under any circumstances, and if they are not willing to wait for me until I return from England, I shall say farewell to them at Gibraltar, and shall make a trip from London to America at another time. Finally we agreed that I go to England by way of France, and that the U. S. S. Mississippi continue her voyage to Gibraltar and wait until I return from England. By this way their anchorage will be seven days less than otherwise. Thus we arrived in Marsaills. Arriving at the port I made the necessary steps at the Prefect to secure free transit through France. He replied that it would be necessary to secure permission from Paris. The telegraph has been working all afternoon, the reply is expected for eight o’clock this morning: it is five o’clock now. But we had no trouble disembarking. I am writing from the city. Since there is a dense fog I can not tell whether the telegraph will be able to bring an answer this morning. If it arrives before the mail dispatch, I shall write it to you. If I do not write about it, it is only because it did not arrive. Anything that might be important to you, and my first Proclamation of merit can be written only from London. As I was informed by the agent, the newspapers in Paris usually are ready by this time. I shall take care of its expedition. At the present I would like the nation to know only this: My Fellow-countrymen! I left my prison at Kutahia aboard one of the mighty battleships of the United States of America, which has been sent and placed at my disposal specifically for this purpose by that great nation. I am free! And if I have not been idle in the preparation of delivering our dear Country from bondage even during the time of my imprisonment, now since my hands. are free, I look forward to my task with greater fervor; the warm sympathy which nations in the new world as well as in the old have expressed toward me and through me for my country, is very encouraging.
