Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 7 Kossuth Lajos KOSSUTH ELSŐ PROKLAMÁCIÓ JA A SZÁMŰZETÉSBŐL — Kelt 1851, szeptember 27-én. — Angolra fordította és magyarázattal ellátta: . URBAN JÓZSEF mckeesporti esperes-lelkész A szabadságharc leveretése után Kossuth Lajos 181/9- augusztus 18-án, Orsovánál lépte át a magyar határt s kezdette meg sok-sok évig tartó száműzetését. Mint amerikai életrajz-írója, P. C. Headley írja: “mint üldözött vad, koldus-szegényen.” Bár a határig vele volt a Szent Korona s aranyban és ezüstben csaknem három millió dollárnak megfelelő állami pénz, ellenállt a kísértő unszolásnak, hogy bármit is magával vigyen, ami a nemzeté. így szólt társainak: “Ez a kincs Magyar- országé; bármi legyen is sorsa, nincs jogom, hogy legkisebb darabját is érintsem; nem tehetem, nem teszem.” Koldus-szegényen érkezett török-földre is. Végtelen honfiúi bánata és a száműzött kis sereg minden gondja reá nehezedett. Hogy a cári udvar és a Hapsburg kamarilla ármánykodó karja mily hosszúra nyúlt, keserűen kellett tapasztalniok a szabadságot és menedéket kínáló Törökországban is. A widdini pasa előzetes biztatásai ellenére is zaklatásnak s a kiadatás veszedelmének voltak kitéve lépten-nyomon. A gyengébb lelküek inkább vállalták hitüknek a mohamedán vallással való felcserélését, — mert a muzulmán törvény tiltja, hogy egy muzulmánt ellenségeinek kiszolgáltassanak, — de Kossuth, mint mondta, inkább választotta volna a legdicstelenebb halált, mint a hite- hagyást. S így került a szultán legfelsőbb végzése folytán kutahiai fogságába. Igaz, hogy a szultán csak az oroszok és osztrákok elhallgattatása végett internáltatta, de azért Kossuth szerint is, mégis csak fogság volt az! Innen írta Lord Palmerstonhoz megrázó levelét, melyben a civilizáció nevében Haynau kegyetlenségeinek a megállítására kérte, itt egyesült egy év múlva elhagyott családjával, itt érte meg a hős Bem apó elhunytát, és ide jutott hozzá az az örvendetes hír, hogy az Egyesült Államok Mississippi nevű csatahajója 1851. szeptember 7-én indul majd vele és menekült társaival a szabad Amerika partjai felé. Ugyancsak egykorú feljegyzések szerint mikor Kossuth a csatahajó fedélzetére lépett és a hajóstisztek által formált kör közepén megállott a csillagsávos lobogó alatt, könny szökött szemébe. Könnyeztek mind a matrózok is, és Long kapitány, aki hosszú szónoklatot készült mondani a nagy szabadsághős tiszteletére, megindultságában csak ennyit tudott mondani: “Sir, you are welcome- sir, you—three cheers for Kossuth!” Mikor az orkánszerű üdvriadal elült a Dardanellák szírtjein, ismét hozzá akart kezdeni beszédjéhez, de csak eddig jutott: “még egyszer háromszoros éljent Kossuthnak!” így, az amerikaiak folytonos ünneplése közben érkezett meg a most már csakugyan szabaddá lett magyar száműzött csoport Marseillesbe, ahol Kossuth az itt közölt Proklamációt írta, Hogy kinek írta, teljes bizonyossággal nem állapíthatta meg e sorok írója, Talán más valaki kutatásaiban szerencsésebb lesz. Azt sem sikerült megtudni, hogy sokszorosították-e Konstantinápolyban Kossuth intézkedése szerint, de az bizonyos, hogy most magáról az eredeti Kossuth-levél- röl kerül az olvasó elé. Ez eredeti Kossuth-ereklye boldog emlékezetű Zimmerman György pittsburghi banktisztviselő birtokában volt, aki mint az Egyetemi Magyar-szoba • Bizottság pénztárnoka, azt már életében a Pittsburghi Egyetem Kossuth-ereklyéi közé szánta, Most már el is jutott a neki szánt díszhelyre s kettős üveg alá rámázva, a könnyebb olvashatóság kedvéért az Egyetemi Magyarszoba Bizottság titkára: Urbán József né által átírva és e sorok írója által angolra lefordítva bármikor megtekinthető a pittsburghi Cathedral of Learning épületében. A Proklamáció magyar és angol szövege a következő:
