Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 5 harc, munka vár rám. Nekem az kell, az méltó hozzám! Add nekem azt a hegyet! Az amerikai magyar honfoglalás idején túl vagyunk. Az első ötven esztendő határán az örökségosztás idejét éljük. A továbbépítő, konzerváló, védő, megtartó munka kiosztásának ideje ez. Ha nehéz volt magyar egyházainkat megszervezni, éppen olyan nehéz, sőt sokkal nehezebb az édesanyánk sütötte kenyeret életünk asztalán megtartani. Nehéz, mert sokan megöregedtek. Pásztorok, egyházak, magyar újságok, magyar egyletek egyaránt. Fájó szívvel érezzük, hogy gyermekeink, ifjaink, itt-ott kisiklanak, eltűnnek életünkből. Magyar világosságok alusznak ki. Kisebbre olvad a magyar sziget. Sokan a nehézségeket látva reménységüket vesztik. Pedig a feladat nagysága, a nehézségek nem arra valók, hogy megijesszenek, hanem hogy feiger jesszék, kiváltsák minden erőnket és legyőzzük a nehézségeket. Ez az igazán férfias dolog. Ez méltó hozzánk, sok vihart átélt magyar faj gyermekeihez. A nehézség, a feladat nagyságával nő az ember! Az ötvenév határán, Isten, a Fővezér hozzánk jön és örökséget oszt. Nektek, clevelandi magyar reformátusoknak azt az örökséget adja: a hegyen, ahová a Bethlen Hallt felépítettétek, építsetek nekem hajlékot! Hozzám, a magyar református névhez és hozzátok, a ti múltatokhoz méltót! Hajlékot, mely úgy külső megépítésében, mint a hajlékot betöltő lelki életben. a legelső legyen! Pásztor és nyáj büszkén hangoztatja az egyház nevében ezt a szót: első. Legyen hát az általatok építendő templom az, ami a nevetek: első! Fogadjátok el a részetekre adott örökséget és örömmel mondjátok: Uram! add nekünk azt a hegyet! Az egész amerikai magyar reformátusságnak, minden Istenben hívő amerikai magyarnak azt az örökséget adja Isten: életetek asztalán tartsátok meg az édesanyánk sütötte kenyeret! Építsük tovább, tartsuk fel a hit, reménység, az élet forrását. Magyar Egyházainkat! Amerikai magyar életünkben nehéz időket élünk ? Keserűséggel tölt el a világ mai állapota ?. . . Annál inkább szükség van a hitre, reménységre. Annál inkább szükség van arra, hogy odakiáltsuk minden amerikai magyarnak, minden embernek, egyházainkon, magyar újságjainkon, egyesületeinken keresztül azt, amit az amerikai polgár- háború idején az öreg néger asszony Douglasnak kiáltott, mikor kesergett, hogy minden elvész, sehol sincs segítség, még a reménység is elhagy: Douglas! Isten nem halt meg! Reménységet, hitet, élet és munkakedvet adni- Bizonyságot tenni arról, hogy él és uralkodik az Isten! Itt van e felfordult világban, itt van velem, mellettem! Kibírom, megharcolom a harcot! Megtartjuk a mi magyar értékeinket, megőrizzük a legszentebb emberi értékeket. Mert “ha Isten velünk, ki lehet ellenünk ?!” Mózes egy darab fát tett a megkeseredett vízbe és édessé változott az. Elizeus sót tett a megmérgezett kútba és egészségessé változott a víz. A mi feladatunk hitet, reménységet, fenntartó erőt, munkakedvet adni! Építeni egy rombadülő, összeomló világ közepette! Fenntartani a mi amerikai magyar életünket, fenntartani az emberiség jövőjébe vetett hitet! Nincs ennél nagyobb, magasztosabb feladat. Boldogok lehetünk, hogy ezt a feladatot adta Isten a mi amerikai magyar református egyházainknak, minden amerikai magyar egyháznak, minden hívő léleknek, minden pásztornak! Fel tehát a nagy munkára: őrizzük meg az édesanyánk sütötte kenyeret! Az életünket tartjuk meg általa! őrizzük meg magyar református vallásunkat! Ne keverjük idegen liszttel kenyerünket. Meg kell teremtenünk az édesanyai hajlék közös asztalát, meg kell építenünk az amerikai magyar református egységet! Ez első ötven év múltával ezt az örökséget adja Isten. Ennek megvalósítására induljunk: add nekünk ezt a hegyet! Uram! fogadást teszünk: a nemes harcot megharcoljuk, a hitet megtartjuk, futásunkat elvégezzük! És végezetre add meg a koronát, hitünk győzelmét, szebb, boldogabb jövőt annak a népnek, mely megbünhödte a multat és jövendőt és vele az egész emberiségnek. Jöjjön el a Te Országod! KÖZLEMÉNY Az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerülete, a Független Amerikai Magyar Református Egyház, valamint a Presbyteriánus Egyház Magyar Konferenciája által választott Egységbizottság 1941 szeptember 2-án Ligonier, Pa.-ban, a Bethlen Otthonban, tartott gyűlésén nagyjelentőségű megállapodásokra jutott az amerikai magyar rel'ormátussság egysége érdekében és együttmunkálkodása ügyében. A bizottság beható tanulmányozás tárgyává tette a célul kitűzött szervi egység módozatait. Az egység előkészítésére a kezdő lépéseket megtette. Az együttműködést a jelenlegi állapot idejére is határozott megállapodásokkal szabályozta. A bizottság a megállapodások mielőbbi érvénybeléptetése érdekében a képviselt egyházi csoportok hivatalos hatóságait megkereste. Ligonier, Pa., 1941 szept. 2. DIENES BARNA, KECSKEMÉTHY JÓZSEF, DR. ÚJLAKI FERENC, DARÓCZY SÁNDOR, BÉKY ZOLTÁN, DR. VINCZE KAROLY, URBAN JÓZSEF, PAZAR MIKLÓS, PAPP KAROLY, DÓKUS GABOR, NAGY FERENC, BÖSZÖRMÉNYI M. ISTVÁN, jegyző.
