Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-09-01 / 9. szám
4 TESTVÉRISÉG “ADD NEKEM AZT A HEGYET...!” A Cleveland, O.-i Református Egyház ötven éves jubileumára írta és elmondotta: Dr. ÚJLAKI FERENC toledói református lelkész, a Református Egyesület elnöke. Az első magyar református egyház Amerikában ! Szivünket boldog melegség tölti el erre a gondolatra: Magyar Református Egyház a tengerentúl! Ti vagytok azok, akik az első magyar egyházat megszerveztétek Amerikában. Előttetek Kossuth papja próbálkozott New Yorkban, de az első maradandót ti alkottátok a clevelandi egyház megszervezésével. Első Magyar Református Egyház Amerikában ! Mit jelent ez? Az az érzés tölti el szívemet, amit akkor éreztem, amikor az édesanyám sütötte kenyér az asztalra került. A magyar földön zizegő búzakalásztenger megdőlt a kasza suhanása alatt. A kaszásokat követték a marokszedők. Kévébe kötötték, keresztbe rakták a lekaszált búzát. Behordták, kicsépelték. És a gazda boldogan tartogatta markában az “életet”. (A magyarnak van legszebb szava a búzára: “élet.”) Megsimogatta, gyönyörködött benne. Azután az “élet”-ből liszt lett. Édesanyám elővette a sütőtekenőt. Dagasztott, hajlongott, mintha valami szent szertartást végzett volna. És amikor kisütötte és asztalra tette, Istenem!, mily foszlós volt a bele, mily piros, ropogós a héja. Mily édes, ínycsiklandozó illat, kenyérillat töltötte be a bázat, mily édes érzés a szívet. Sóját, kovászát hogy keverte — nem tudom. De mikor foszlós belébe, ropogós héjába beléharaptam, éreztem, hogy nincsen nála jobb. Benne volt a magyar föld ereje, édesapám munkája, édesanyám lelke, Isten áldása. Az édesanyám sütötte kenyér! Nincs ahoz hasonló! Nincs annál jobb! Első magyar református egyház Amerikában! Azt jelenti ez, hogy ezt az édesanyánk sütötte kenyeret tettétek amerikai magyar életünk asztalára ! Benne van Isten szeretete, benne van az egész magyar történelem, hősök, hitvallók, kurucok, honvédek, gályarabok hűsége, önfeláldozása, benne van édesapánk munkás keze, édesanyánk lelke. Édesanyánk sütötte kenyér a mi magyar egyházunk ! Krisztus azt mondotta magáról, hogy ő “kenyér”, “az élet kenyere”. Édesanyánk sütötte kenyér illata! A Biblia azt mondja, hogy “Isten illatja”, “Krisztus jóillatja” vagytok ti, Istennek szent gyülekezete. Mikor idekerült amerikai életünk asztalára, egyszerre otthon éreztük magunkat. Bevándorlók, idegen földön, a hétköznapokat ott töltöttük idegenek között. De vasárnap, bejöttünk édesanyánk hajlékába, a templomba és itthon éreztük magunkat. Meleg, nyugodt otthoniét érzése töltötte el a szívet. Megesszük itt az idegenek által, ke- nyérgyárakban készült kenyeret. Talán szebb a formája, cifrább papírba van csomagolva. De nem édesanyánk sütötte kenyér az! Hiányzik belőle valami: a melegség, az otthon, a magyar föld lelke, a magyar múlt zenéje, őseink hűsége, édes szülénk szíve. Hogy mit jelent az, hogy magyar református egyházunkat, vele Isten jelenlétének és a magyar léleknek áldásait ideplántáltuk, én szavakkal kifejezni nem tudom, csak azt érzem, hogy ez adta meg alapszínét, ez fundálta meg alaplelkületét, formáját, irányát egész életünknek. Csak azt érzem, hogy ha ez elmúlik, soha nem pótolható, semmivel sem pótolható veszteség ér minket: elmúlik a magyar lélek, magyar szív és élet! Ezért hálát, soha el nem múló megbecsülést érzek azok iránt, akik az első magyar egyházat megszervezték és azok iránt, akik ötven éven át magyar egyházainkat fenntartották. Ezt a megbecsülést, tiszteletet hoztam el az egész amerikai magyar reformátusságot egybekapcsoló Református Egyesület részéről. Testvérek ! Az összes amerikai magyar református “szentek”, az óhazai magyar reformátusokkal egyben, köszöntenek titeket! Általam, az Ő szolgája által, elküldötte köszöntését, üzenetét, a mi Atyánk, Istenünk is. Az Isten üzenete ez: Gyermekeim! Az Én Országomban a jól végzett munkáért az elismerés még nagyobb munka, még nehezebb feladat! “Kevesen voltál hű, többre bízlak ezután!” “Barátom! ülj feljebb!” Az Én üzenetem az, hogy az a vágy legyen bennetek, amely Kálebben volt, aki ezt kérte: “Add nekem azt a hegyet!” A honfoglalás után örökséget osztottak. Az örökséget igénylők között eljött Káleb is, az a Káleb, aki Józsiiéval együtt elsőnek lépett az új haza földjére. Most, csaknem ötvenév múltával itt van. így szól: 85 éves vagyok most, de éppen olyan erős vagyok a kardhoz és tisztem teljesítéséhez, mint ötven évvel ezelőtt voltam. Azt kérem ezért: “Add nekem...” Mit adjon neki a vezér? Rózsaligetet a Hebron tövén, hogy kipihenje a fáradalmakat? Nem! Hanem így szól: “Add nekem azt a hegyet!” Azt a hegyet, ahol óriások laknak, ahol
