Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-07-01 / 7. szám

4

TESTVÉRISÉG

“A MAGYAR GYERMEKÉRT MINDENT MEG KEEE TENNI”

Irta: Dr. BÖTYKÖS BÉLA

Egész életemben szerettem a gyermekeket és amióta arra alkalmam van, mindig szerettem a gyermekek tanításával foglalkozni. Mikor Amerikába jöttem szinte örömmel vettem, hogy az elsőrendű kötelességeim közé tartozik a gyermekek nemcsak vallásos ismeretekre, hanem a magyar nyelvre való tanítása is. Szinte kinevettem azokat a kartársaimat, akik egyenesen rettegtek, a nyári magyar iskolától és azt előttem is mint valami mumust festették a falra. No — gondoltam magamban — majd megmutatom én, hogy mit lehet csinálni egy nyári iskolában, csak jöjjön el az ideje.

A szombati iskolában már kaptam egy kis kóstolót és megvallom, nem valami nagy sikert értem el. De annak meg volt a maga oka. Nem sokat ér az a tanitás, amit csak egy hét múlva folytathat az ember s közben a gyermeknek ezer alkalma van elfelejteni, amit már megtanult, no meg a könyv is valami nehéz szerkesztésű, követ- kezetlen, összefüggéstelen tankönyv volt s ezt tartottam a sikertelenség másik okának. De csak jöjjön a nyári iskola, amikor a gyermekek mindennap előttem lesznek. Hogy a tankönyvben se legyen hiba, meghozattam jó drágán a legmodernebb pedagógiai elvek alapján készült képes ábécét és olvasókönyvet és így felszerelve vártam az első nyári iskolát. Hat hétig tanítottam, mintegy 30 gyermeket úgy osztottam csoportokra, hogy külön fog- lalkozhassam velük s így naponta 10-12 órán keresztül gyötörtem magamat és a gyermekeket. Azt írom, hogy gyötörtem, mert a végén gyötrődés lett belőle, látván a majdnem semmivel egyenlő eredményt. Hiába volt minden jóakaratom, egy-két különösebb tehetségű gyermek kivételével még egy év alatt sem sikerült a gyermekeket magyarul írni, olvasni megtanítanom. Ekkor értettem meg, hogy miért mumus a nyári iskola. Később, több jóakarattal, mint szerencsével megpróbálkoztak rajtunk a mi számunkra írt tankönyvekkel segíteni azok az óhazai körök, amelyeknek a háború utáni időkben az amerikai magyar kapcsolatok fenntartása volt a feladatuk. A könyveket ugyan számunkra írták, de nem számoltak azzal, hogy a mi gyermekeink egészen más fogalomkörben élnek s így természetesen a siker elmaradt.

Ekkor szánta rá magát Dr. Nánássy Lajos árvaatya, hogy az árvaház javára megírja és kiadja hosszú amerikai tapasztalata alapján ábécéjét és még néhány egyéb magyar vonatkozású ismeretre tanító könyvecskéjét. Talán már egy kicsit

későn, de igazi megváltás gyanánt jött reánk nézve ez az elhatározás. Könyvei közül a legsikerültebb volt az ábécéje. Abból a gondolatból indult ki, hogy magyarul olvasni, írni csak azokat a gyermekeket tanítsuk, akik angolul olvasni már tudnak. Ebben az esetben számításba veszi azokat a hangokat, amelyek a két nyelvben azonosak és erre, mint alapra fokozatosan építi fel a további tanítást olyan pompásan, hogy a magyar betűt azelőtt egyáltalán nem ismert, de angolul olvasni már tudó gyermek az első napon azzal a tudattal megy haza az iskolából, hogy ő már tud is magyarul olvasni és hogy az egész nem is olyan nehéz. Egyik ilyen tanítványom apjától tudom, hogy a kis fia milyen örömmel újságolta első nap, hogy ő már tud magyarul olvasni és az apa teljesen oda volt a csodálkozástól, hogy az ő fia, bár egyszerű dolgokat, milyen folyékonyan olvas. Hasonlóképpen nagy segítséget nyertünk a többi könyveiben is.

Sajnos, jöttek a depresszió évei, a csak kísérletképpen kiadott könyvek hamar elfogytak és az újra való kiadása nehézségekbe ütközött. Ismét úgy tanítottunk, mint azelőtt, azzal a különbséggel, hogy mégis egyik évről a másikra őrizgettünk egy pár könyvet és ha nem adhattuk a gyerek kezébe, használhattuk mintának.

Az Amerika Magyar Református Egeysület vezetősége átérezve, hogy a magyar gyermekért mindent meg kell tenni, pár évi kísérletezés után az elmúlt évben ismét a Nánássy-féle ábécét adta ki az iskolás gyermekek számára és ezt a kezdetet tetőzte be most azzal az eddig páratlan áldozattal, hogy ez évben az ábécével együtt Nánássy összes füzeteit kiadta egy 160 oldalra terjedő szép kötetben, amelyben röviden mindazok az ismeretek megvannak, amiket a jelenlegi körülményeink között gyermekeinkkel magyar viszonylatban megtaníthatunk.

Az első rész az ábécé, a fentebb említett módszer szerint összeállítva, minden betűhöz a már ismeretek felhasználásával mondat-csoportok, vagy összefüggő kis olvasmányok fűzve. Végül az ösz- szes betűket ismerő gyermekek számára gyakorlásul alkalmas rövid olvasmányok, mesék egészítik ki.

A második és harmadik rész, kis verseket és imákat tartalmaz, ezek sikerrel taníthatók a kisebb gyermekkel is, akik még fogyatékos alapismeretüknél fogva az olvasásra nem taníthatók. A következő, mintegy 50 oldalt kitevő csoportban