Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 7. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta El Főszerkesztő—Editor in Ohief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing- Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente El Társszerkesztök—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and ELMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XIX. KOSSUTH YEAR JULY, 1941 MAGYAR VIZSGÁK IDEJÉN Magyar Amerikában is a nyár az igazi magyar munka ideje. Nem a majálisokból “piknikére torzult mulatozások, még csak nem is a Magyar Napokból majálisokká ferdült összejövetelek járnak eszünkben, mikor ezt megállapítjuk. Valami sokkal csendesebb, sokkal szürkébb, de sokkal komolyabb dologra gondolunk. Arra, hogy ilyenkor préselődik össze valami alkalmatlan teremben magyarságunk reménye vagy reménytelensége: gyermekeink serege. És jár fel naponta messze mértföldekről is a “magyar iskolába,” bogy megtanulja apái nyelvét, — a nehéz, de nekünk mindennél szebb mennyei csengetyü szót: a magyar nyelvet. Tikkasztó melegben, banketti asztaloknak készült tákolmányokon, kartalan falócákon, vagy bi- csakló székeken veti a betűt s izzad-görnyed ez a gyermeksereg. Tanítóik, a magyar papok, papnék, diákok, diakonisszák, apácák, vagy tanítónők, mikor mindenki más árnyékba bújik, tavak hüs vizére menekül, vagy folyók, erdők mellett nyaral: prófétai elszántsággal vetegetik lelkűkbe a magyar jövendő drága magvait. Vájjon nem Mába?... Augusztus vasárnapjain itt is, ott is szerte magyar telepeinken vizsgára hívogatnak. Magyar gyerekek magyar vizsgájára. Elröppen a hívogató szó, asztalra kerül a vizsgákat jelentő újság s ott ahol van gyermek a házban, készülődnek is. Nemzetiszin szalag kerül a bodros szőke-barna hajakra, megtépdesik a kiskert virágait a templom vagy iskola díszítésére... De ahol nincs gyerek? Ott bizony tudomást is alig vesznek róla, hogy valahol egy alkalmatlan teremben összezsufoltan száz, meg száz gyerek, mindmegannyi magyar Ígéret, a legpokolibb amerikai nyárban tanult, hogy apáival beszélni tudjon. Ha jön a vasárnap, elő a kocsikkal s vágtassunk erre vagy arra. Halászni, vadászni, apró madarászni. Minek is volna sokat törődni holmi gyermeki csacsogással a felnőtt embernek ... Pedig csodálatosan szépek ezek a magyar vizsgái vasárnapok. Az amerikai magyarság ezeken a napokon fájja el legszebb érzéseit. Ezeken a napokon mutatja ki, ami legszebb benne: a könnyeit. Aki sohasem látott gyermeke magyar imádságán, magyar verselésén köny- nyező amerikai magyar szülőt, az nem tudja, hogy mi a legszebb érzés. Aki sohasem látott apja- anyja örömének ujjongó amerikai magyar gyermeket, az nem tudja, mi a szép a mi itteni életünkben. Ezeken a magyar vizsgái alkalmakon dobban egybe az elmúlt és a jövendő magyar ezerévért vérző szív. Szent áldozás ez egy viharvert fajta hitének megkopott, de erős osz- lopu oltárain. Uj táltosok, amerikai magyar tanítók, jövendölnek azokról szebb jövendőt Árpád sarjadékainak... Borshy-Kerekes György.
