Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-05-01 / 5. szám

8 TESTVÉRISÉG A Református Jövő írja: ELSIKKASZTOTT FORRADALOM Óvatosan és tanácstalanul ünnepli most a nemzet már­cius 15-ét. A mai Európában függetlenséget hangoztatni sokak szemében annyit jelent, mint szembehelyezkedni a tervezett uj európai renddel. A 48-as eszméket sokan el­avultnak tartják. Vannak, akik te is vonták hűségesen a következményeket és kijelentették, hogy nem ünnepelnek március 15-ét. Van egy másik ajtó is, amelyik március 15-e igazi megünnepléséhez utat nyit, ez a forradalomé. Mert 1848. márciusában nemcsak szabadságharc, hanem forrada­lom is kezdődött. Ennek a szónak a használati joga még mindig nem érett meg nálunk, pedig az európai szárazföld két nagyhatalmának vértelen forradalma elég sokat tett ennek érdekében. Március 15-ének elsikkaisztása ott kezdő­dött, amikor nem mertük gondolatai közül a forradalmiakat magunkénak vallani. — Lealázónak tartottuk, ha a már­ciusi hősöket forradalmároknak merte valaki mondani. Ök pedig nem szégyelték ezt a nevet. Petőfinek “A nemzet- gyűléshez” címzett verséből idézzük az alábbi sorokat: ‘‘Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most tinektek. Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy uj hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy uj hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kevély, nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Egy uj hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép tegyen." A nemzet egészséges ösztöne 1848-ban megérezte, amit az állam és nemzet étettörvényeinek kutatói csak évtize­dek múlva fedtek fel és foglaltak törvénybe, azt, hogy a szabadságharc és a forradalom ügye összefügg: nem őriz­heti meg szabadságát elégedetlen néppel egy ország sem és nem tarthatja kielégítő emberi sorsban népét az Idegen érdekektől függő nemzet. 1848 programmjának megvaló­sításával még ma is adósai vagyunk a magyar népnek. Vannak pedig forradalmak, amelyeket csak vér, vagy a nemzeti lét árán kerülhetnek el a népek. Ezért a vértelen 48-as forradalom eszméit uj magyar programmá kell tenni. Ilyen vészterhes időkben nem szabad lázitani, ezért nem szabad különböző fondorlatokkal a vértelen forradalom feladatait elkerülni. 1941. március 15-én okuljunk Petőfi receptjén. P.Í­“VERY PROUD OF IT” Dear Mr. Molnár: Re: Policy No. 18162 J. Deceased Mary Kopasz. On be­half of Mother and dad, I wish to thank you for the cheque ($168.00) that the Rev. Dr. Bela Bötykös of Detroit, gave to us, as per above policy. Without doubt the cheque was certainly appreciated at a time such as this. I am a member of your association, and am very proud of it. We again wish to say thank you, and wish the Hungarian Reformed Federation a lot of success. Very truly yours, Windsor, Ont. Mr. and Mrs. Stephen Kopasz, Canada and only daugther Sophie Kopasz. FORRÓ HÁLA-KÖSZÖNET Özv. Simon Andrásné forró hála-köszönetét küldi általam az Egyesület összes tisztviselőinek, hogy oly pontosan és hamar kiutalták a neki járó $1,000 összeget. A jó Isten áldását kéri a Református Egyesület to­vábbi működésére. Testvéri szeretettel, Medina, O. Szaniszló Mihály, oszt.-jegyzö. a gólyához* Irta: TOMPA MIHÁLY Megenyhült a lég. vidul a határ. S te újra itt vagy jó gólya madár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsugár és siró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóba, vértől áradott! Toronytetőkön nézvén nyughelyét: Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet. Házamról jobb ha elhurcolkodol, De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségb’esést ne hallanál alól S nem félhetnél az ég villámitól? Csak vissza, vissza! dél sziget je vár! Te boldogabb vagy, mint mi jó madár. Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy volt, az is elveszett! Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk. . .! Sokra sir, sokra vak börtön borul, Kik élünk: járunk busán, szótlanul; Van aki felkél és sírván, megyen Uj otthont keresni túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett, A vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig. Beszéld el, ah. ..! hogy gyalázat reánk! Nem elég hogy mint tölgy kivágatánk: A kidőlt fában őrlő szu lakik. . . A honfi honfira vádaskodik. Testvért testvér, apát fiú elad. . . Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy, ki távol sir e nemzeten: Megutálni is kénytelen legyen! * A halhatatlan református pap költőnek ezt a megrenditöen szép versét óriási hatással szavalta el a californiai ma­gyarságnak az Amerikai Magyar Szövetség felhívására rendezett első közös március 15.-i ünnepélyen Várkonyi Mihály, a világszerte ismert filmszínész.

Next

/
Thumbnails
Contents