Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF ANERICA Published Monthly Megjelenik havonta 1=1 Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Társszerkesztök—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under ibhe Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XIX. KOSSUTH YEAR MAY, 1941 OLYAN NEHÉZ VOLNA?! Amerikai magyar közéletünknek 1930 és 1940 közé eső évtizedét, minden előbbinél nagyobb mértékben, az országos egyesületek fokozottabb tevékenysége s az azok iránt felköltött és meg is nyilvánult fokozottabb érdeklődés jellemezte. Ezt csak olyan valaki vonhatná kétségbe, aki a homokban tartotta a fejét vagy szándékosan elnézett a történések fölött. Mindenki másnak meg kellett látnia azt a munkát, haladást és fejlődést, amit általában négy nagy országos egyesületünk s közöttük a mi, jelenleg második helyen álló Református Egyesületünk végzett és felmutatott, ellenére annak, hogy a mi működési területünk bizonyos mértékben korlátozott s alapitási időnket tekintve legalább egy évtizeddel fiatalabbak vagyunk a többi háromnál. Az elmúlt esztendőt mi főként a fiatalabb korosztályú tagság toborzására forditottuk s különösképpen is a nyári hónapok voltak azok, amelyek alatt a legnagyobb számú felvételünk volt. Cooperatiót kértünk és kaptunk egyházainktól s igy az eredmény nem maradt el. Összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a megtartott gyermek tagság terén a miénk volt a legnagyobb és legmaradandóbbnak tekinthető eredmény. Segítettük tankönyvekkel, Írószerekkel a nyári magyar iskolákat s azok segitettek minket. A mi segítségünk, még nagyobb mértékben meg lesz az idén is, ha azt remélnénk, hogy ezzel egyenes arányban növekedni fog a részünkre nyújtandó ellenszolgáltatás is: — vájjon lehetetlent remélnénk?! Olyan nehéz volna elérni végre azt, hogy ne legyen egyházi iskoláinkban egyetlen olyan gyermek sem, akinek összeköttetése ne lenne személyes tagsága révén a Református Egyesülettel?! Hiszen ők a mi iskoláinkba járnak, a mi gyermekeink, a mi jelenünk, a mi jövőnk, tehát alkotó részei annak a közösségnek, amely mint magyarokat, amerikaiakat s vallásos embereket egybe kapcsol! Éhez pedig csak egy rövidke lépés már az, hogy szerves részei legyenek egybefoglaló, nagy, évről-évre növekvő és gazdagodó Egyesületünknek. És ez a rövidke lépés nem is olyan nagyon nehéz. Épenséggel nem terhes. Mi mindnyájan tudjuk, akik tag-testvérek vagyunk, hogy gyermek-okmányaink szinte hihetetlenül ol- csóak s olyan kedvezményekkel bírnak, amiket eddig egy hasonló intézménynek sem sikerült felülmúlni. Ha pedig tudjuk ezt, akkor nem szabad azt magunkba zárnunk. Szokjuk meg, hogy az legyen nekünk a legkedvesebb és legjobb, ami a miénk,—mikor az a valami nemcsak a mi felfogásunkban és szerető szemeink előtt, de a valóságban, tényleg is, a legjobb. Néhány osztályunk van már eddig is, ahol a gyermektagok száma nagyobb, mint a felnőtteké. Tulajdonképen mindenütt ez lehetne a helyes és egészséges arány. A baj ott volt a múltban, hogy egyleti életünk nem fordított túlságosan sok gon- dott saját jövőjének biztosítására. Megelégedett a múlt dicsőségével s a jelen biztonságával. A jövőbetekintés szükségessége azonban parancsoló erővel jelentkezik ma már, amikor az első nemzedék a maga utánpótlását nem újabb bevándorlásból, hanem pusztán és kizárólag saját természetes szaporodásának tartalékából sorozhatja. A családfő tehát, aki saját maga tagja Egyesületünknek, a legnagyobb és legértékesebb szolgálatot akkor teszi saját magának is, ha gyermekeit, unokáit sőt dédunokáit is maga mellé állítja. Ami pedig áll a családra, ugyanaz áll az Egyházra is, amely társadalmi értelemben szintén család. Ennek jövőjét és biztonságát is szolgálja, ha gyermekei mind együtt vannak az Isten házán kívül abban a “ház”-ban is, mely a hétköznapok anyagi veszedelmei ellen nyújt menedéket. Ez a ház a mi számunkra a Református Egyesület. Olyan nehéz volna ezt mégjobban benépesíteni fiataljainkkal?! Ahol az akarat meg van hozzá, nem nehéz ez. Mi erre a munkára való elszánást kérjük tagjainktól, helyi embereinktől és egyházainktól is. Borshy-Kerekes György.
