Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

10

REFORMÁTUS ÚJSÁG

és a szép Lillafüreden a hegyek visszaemlékeztettek Pennsylvaniára, ahol én lakom. Elmentünk a Hegyaljára s megnéztük a hires szőllőket és borpincéket. Hogy itt milyen fogadtatás volt, azt leírni nem lehet. Azt látni kell és élvezni, úgy mint mi tettük. Egész tartózkodásom alatt Tokajt szerettem meg legjobban. Nem azért persze, mert a bora a legjobb a kerek világon, hanem mert hangulatos volt a magyar zene és mi egyetemi fiatalok magunk között lévén, igazán kedvünkre szórakoztunk.

Szegeden, amely szintén szép város, “Az Ember Tragédiájáét szép szabadtéri előadáson láttam, de láttuk Magyarország gyöngyét, a csodálatos Balatont. Siófok, Tihany és még nagyon sok helyre mentünk el s mindenütt csak jót és szépet láttam. Ma már nem is tudom, hol volt a jobb, melyik volt a szebb, csak azt érzem s ide irom, hogy az Amerikában született magyar fiatalok, fiuk és leányoknak igazán érdemes megragadni az alkalmat, amit a Református Egyesület ad mindenkinek, midőn egy kis fáradság ellenében ingyenes tanulmányutakat biztosit az ősi magyar földre. Amit ott tanulni lehet a hires debreceni Egyetemen, amit ott látni lehet Magyarországon s — s még ezt is hozzáteszem — ahogy ott a magyar ifjakkal szórakozni lehet: annak nincs párja a világon. Azért érdemes dolgozni, fáradni, áldozni, mert olyan értéket kapunk általa, amit sehol megszerezni nem lehet.

A debreceni egyetemi tanfolyam bevégzése után került a sor a rokoni látogatásokra. Czegléd- re mentem, ahol édesanyám már várt s ahol a kedves rokonoknál soha el nem felejthető napokat töltöttünk. Onnan indultunk édesanyámmal 37 év óta nem látott szülő falujába az Ung megyei Magyar Kelecsénybe és édesapám szülővárosába, Nagy Kapósra. Mindkét helyütt egy-egy öreg nagymama és nagyszámú rokonság fogadott bennünket. Itt is ismét szép napokat töltöttem el, esténként hallgatva azt a rengeteg magyar nótát, amit a fiatalok dalolgattak, ezáltal is kimutatni akarva az “amerikai rokon” iránt való szerete- töket és jóságukat.

Jött azonban a szomorú hir és hamarább kellett visszajönnünk, mint én gondoltam. Búcsút kellett vennünk mindenkitől és indultunk a nagy útra visszafelé ... Abban a reményben mondtam Isten hozzádot mindenkinek, hogy viszontláthatom még mindazokat, akiktől szomorúan kellett búcsút vennem, mert aki szép Magyarországot meglátta, vágyik annak oda a szive vissza. Mit tagadjam, az enyém nagyon, de nagyon vágyik s nem is nyugszom addig, míg ezt a vágyat ki nem elégitem.

“MIHELYT ELVÉGZEM”

Kedves Titkár bácsi:

Hálás köszönetemet tessék elfogadni az iskolai segélyért.

Mihelyt elvégzem tanulásomat, igyekezni fogok, hogy visszafizessem. Mert ha nem igyekeznék, akkor talán valaki mástól visszatartanám a segélyt.

Köszönöm szépen. Bodor Lenke.

“A NEMES CÉLT SZOLGÁLHASSÁK”

Tisztelt Titkár Ur:

Jelen soraimban nagyon szépen megköszönöm a 25 dollár tanulmányi segélyt. Kérem az Isten segedelmét úgy az Egyesület elöljáróira, mint minden egyes tagjára, hogy a kitűzött nemes célt továbbra is szolgálhassák. Szeretettel

Waynesburg, Pa. Bagu Ida.

“MY ONLY HOPE”

Dear Mr. Molnár:

I received the money for Student Aid and I want to thank you and all those who have made such a fund possible. The money came in very handy and I appreciated every cent of it.

My only hope is that some day I may be able to help some Hungarian student further his education by contributing to such a fund which made it possible for me to receive extra aid.

Yours sincerely,

Notre Dame, Ind. Andrew W. Cherney.

“TO DEFRAY EXPENSES”

Dear Mr. Molnár:

I wish to gratefully acknowledge the receipt of your check for student aid from the Federation which I have used to defray expenses at the University of Pittsburgh.

Upon the completion of my studies I hope that I shall soon be in a position to being repaying the Federation for this generous aid.

Very truly yours,

McKeesport, Pa. Ernest W. Urban.

“TO SHOW MY APPRECIATION”

Dear Molnár bácsi:

I want to thank you for the $25.00 student aid check which you were kind enough to send me.

I shall endeavor to repay this money when I graduate and will try to get members for the “Egyesület” to show my appreciation of their kindness to me, now when I need help.

Pittsburgh, Pa. Robert Fleischer.

“PAYING FOR MY BOOKS”

Dear Mr. Molnár:

I am sorry that I did not answer and thank you

for the money that I received for school aid sooner

but I have been very busy in school and working in the hospital, that my time for my own affairs is limited to a certain extent.

I really want to thank you because it has helped

me in every way especially for paying for my books,

which costs the most.

Again I thank you and am sorry also that I did not answer sooner.

Canton, Ohio. Helen Bulat.