Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUS ÚJSÁG 9 "SZÉP IS VAGY. JÓ IS VAGY: MAGYARORSZÁG" Irta: TÓTH ERZSIKÉ, az 1939 évi tagszerzési versenyünk ifjúsági nyertese Amikor elhatároztam, hogy én is részt veszek az Egyesületünk által hirdetett, s különösen a fiatalokra nézve tanulságos, de meg nem fizethető magyarországi tanulmány utón: egy kicsit szomorúan vettem búcsút itthon mindenkitől. Nem is gondoltam, hogy a búcsú szomorúsága nemsokára örömre fog változni... Utazásunk a hajón, az első két napot leszámítva, nagyon jó volt. Különösen olyan vezető mellett, mint Király pénztárnok “bácsi ” aki mindent megtett, hogy már a hajón is jól érezzük magunkat. Ebben nem is volt hiány. Amikor leszálltunk a hajóról és elindultunk Hamburgból Magyarország felé, az ut, ha mértföldekben rövid volt is, de nékem a leghosszabb- nak látszó. Mindig arra gondoltam ugyanis, hogy mi lesz velünk, ha Magyarországba megérkezünk. Jó lesz-e dolgunk vagy rossz? Mikor azonban a várva-várt magyar határra, Hegyeshalomra, megérkeztem — és megláttam azt a sok népet, öregek és fiatalokat, mindenkinek virág a kezében, nemzetiszinü zászlók alatt — minden aggodalmam elröppent. “Isten hozott benneteket magyar testvérek,” hangzott az üdvözlés. Szólott a zene, harsogott az “éljen” és mi viszont azzal válaszoltunk : “Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország.” Szem nem maradt szárazon. Sirt mindenki az örömtől. Virágot adtak mindenkinek a kezébe és mikor azt nézegettem, szagolgattam, eszembe jutott, hogy ahol ilyen szép és illatos virág terem, az az ország csak szép és benne a nép csak jó lehet. Bizony szép is vagy, gyönyörű is vagy, jó is vagy Magyarország. Örülök, hogy megláttalak s innen Amerikából is csak azt sóhajtom feléd: Soha, soha el nem feledlek!... Hegyeshalomtól hamarosan indult a vonat tovább. Mikor Budapestre beérkeztünk, este volt már és ott is rengetegen vártak. Ismét szólott a zene s hangzott az üdvözlés. Egyszer csak hallom, hogy az én nevemet kiabálják, és egy magyar asszony egy szép virágcsokrot nyújt a kezembe s a nyakamba borul sirva... A fogadtatást én nem próbálom leirni. Ahhoz ott kellett lenni, hogy valaki átérez- hesse. A szép üdvözlő beszédekre a mi nevünkben a mi jó vezetőnk válaszolt. Azt mondta, hogy “Magyar testvérek, elhoztam nektek az Amerikában született magyar ifjakat, hogy lássák meg a földet, hol szüleik bölcsője ringott és ha majd visz- szamennek Amerikába, legyenek fáklyahordozói a magyar igazságnak.” A pályaudvari fogadtatás után a Kárpáthia vendéglőben ettük meg az első igazi, jó magyar vacsorát. Másnap vasárnap volt s elmentünk a Kálvin-téri Református templomba, onnan pedig talán a világ egyik legszebb parkjába, a Városligetbe. Ott a Gundel étteremben a budapesti Református Egyházmegye adott a mi tiszteltünkre ebédet. Magyar testvéri körben olyan szép zenét hallottam ott, hogy azt sem felejtem el soha. Az első két nap programmja szerint jártunk a Duna- parton, este hajóztunk a “Kék Dunán,” megtekintettük a valóban gyönyörű Budapestet, Királyi várat, Halászbástyát, Margitszigetet, Országházat. Szabadságteret. Hősök emlékművét, a Washington és a Kossuth szobrokat és azután, mi fiatalok, tovább indultunk Debrecenbe az Egyetemre. Debrecen szép és érdekes alföldi magyar város. Iskolái elsőrendüek, ahol minden pályára lehet tanulni. Mi 18 napig jártunk az egyetemre. Tanulás közben onnan is látogatásokat tettünk. Élveztük a hires debreceni Nagy Erdőt, a szép fürdőhelyeket, ahova minden nap kimentem, a hires Elortobágyot, ahol a Délibábot is láttuk. Elmentünk Mezőkövesdre is, a matyók országába. Ott láttam a legszebb kézimunkákat. Olyat igazán nem látni sehol másutt. Láttam a hires egri várat
