Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
6 REFORMÁTUS ÚJSÁG WILLIAM E. BORAH 1865—1940 utjokon a legendás hírű Idahoi Szenátort is látni akarták. Dolgozó szobájában pedig díszhelyet érdemelt ki az az aláírásokkal ellátott emlék-album, melyet hálás szivü magyarok küldöttek neki. “Az igazak emlékezete áldott.” Az igazán igaz “amerikai” typusa volt. Kereste az igazságot, mint Natanael, de amazzal ellentétben mindig világosságban járt. És ha megtalálta, nem tágított mellőle. Mikor a védtelen bántalmazását és az Igazság arcul verését látta, bámulatos szónoki tehetségét és minden befolyását latba vetette érdekében, mint a jeruzsá- lemi Főtanács előtt Gamaliel. Nemcsak kiváló politikus és éleslátásu jogászember volt, hanem melegszívű barátja is maradt védencének egy egész életre. Még akkor is, ha sohasem látta és semmit sem várhatott tőle. Megjelenik lelki szemeim előtt markáns alakja, amint a senátus külügyi bizottságának egyik 1919-ik évi ülésén, sörényes fejét tenyerébe hajtva mérlegeli azokat az érveket, melyeket a trianoni országrablás terve ellen felhozott a fé- lénk-szavu magyar küldöttség. És utána, mint az Igazság oroszlánarcu Cherubinja áll meg a tekintélyes csoport közepén, ajkán e szavakkal: “Magyarország megcsonkitása helyrehozhatatlan baklövés és barbárság, népének keresztre feszitése égbekiáltó bűn. Ilyen békéhez nem járulhat hozzá Amerika, sem pedig olyan Népszövetségnek nem lehet a tagja, amelyik az ilyen békekötések igazságtalanságainak fenntartása végett alakul.” S hogy Amerika tényleg nem ratifikálta a Páris-környéki békeszerződéseket és nem lett tagja a Népszövetségnek, az elsősorban Borah sehátornak, az “Idahoi Oroszlánynak az érdeme. Az időtől fogva lett szerelmese Borah szenátor a magyar földnek... pedig sohasem látta. Attól fogva lett atyai pártfogója a magyar népnek... pedig semmit sem várhatott tőle. És ez a pártfogó szeretet évek múltán még erősödött. Hogy 1925-ben egyszerű tagból a Külügyi Bizottság elnökévé lépett elő, szava még messzebbre hallatszott. Eljutott még a belgrádi skuptsi- náig is, mikor a királygyilkosságba az ártatlan Hungáriát hajánál fogva akarták belerángatni. Meghallották bizonyára Münchenben is, mikor a Hamupipőke módjára szerénykedő magyar revíziós igényekről meg akartak feledkezni. Magyar jaj-kiáltások elől sohasem volt becsukva a szive, magyar látogatók előtt sohasem volt bezárva az ajtaja; nem, még egyszerű motorbiciklis magyar fiuk előtt sem, akik földkörüli Miért volt az, hogy szivéhez épen a magyarok kerültek ily közel? Hiszen 1907 óta, mióta az Egyesült Államok Szenátusának tagja lett, módjában volt nagyobb és gazdagabb nemzetek fiaival is érintkezésbe lépni! Vagy miért nem tudta őt is lábáról levenni a szemfüles cseh propaganda? Azért, mert Borah-szenátor igaz ember volt, a magyar népnek pedig épen igaza forgott veszedelemben. És az Igazság védelmezése, az elnyomottak és gyengék pártfogolása az igazember erényei között legelső helyen áll. Mérhetetlen nagy veszteség hát Borah-szenátor elvesztése. Nagy vesztesége az amerikaiaknak is, de még nagyobb veszteség reánk, amerikai magyarokra és magyarokra nézve. Ezért fordult gyászra a mi bizakodásunk, ezért állunk meg lélekben mélyen megilletődve és befelé bánat-könnyeket hullatva frissen hantolt sírja előtt. Az igazán igaz “amerikai” sírja előtt, akinek emlékezete áldott. Urbán József. NT. SZABÓ SÁNDOR Magyar-Amerika egész magyarsága, de különösen az evangélikusok, nagy részvéttel vették a hirt, hogy Nt. Szabó Sándor, a new brunswicki Magyar Ág. Ev. Egyházközség lelkipásztora, életének 70. évében elhunyt. ő volt az evangélikus papi kar legöregebb tagja, aki egészen halálig aktiv szolgálatot teljesített. 48 éves lelkipásztori szolgálatából több mint 25 évet töltött a new brunswicki egyházközség élén, melyet példátlan jósággal és kitartó munkával virágozta- tott föl. Annak temploma, iskolája, parochiája az ő építő buzgalmának gyümölcse. Lelkészi szolgálatai mellett lelkes támogatója és munkása volt minden helyes irányú magyar mozgalomnak. Régi tagja volt az Amerikai Magyar Református Egyesületnek is, mely halálában egyik, illusztris testvérét gyászolja meg. Temetésén óriási mértékben nyilvánult meg a részvét. A szolgálatokat a magyar evangélikus lelkészi kar tagjai végezték, a katholikus egyház részéről Ft. Kish Szaléz plébános, református részről pedig Nt. Papp Károly mondottak búcsúzó beszédet. Legyen emléke áldott közöttünk! Az angol hadsereg minden katonája a királytól Bibliát kap a következő beírással: “Minden katonámnak olvasásra ajánlom e könyvet, mely minden vigasztalás isteni forrása.”
