Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 11 HALLJUK MÉG ÁLL (Csángó népdal) Magyarország Csángó magyar, csángó magyar! Miivé lettél, csángó magyar? Ágról szakadt madár vagy te: Elfeledve, eltemetve. Halljuk, még áll Magyarország. Istenem, csak te is megáldd! Hogy rajtunk könyörüljenek, Elveszni ne engedjenek. Móduvának nagy a hire: Istenem, vágy ki belőle! Mert ha ki nem vessz belőle, Megemészt a bánat benne. “HOGY BE NE CSUKJÁK AZ ISKOLÁT” Irta: GRAMANTIK MARGIT Hét kollégium, hét vár maradt az erdélyi református egyház kezében, 1918 végzetes őszén: Kolozsvár, Nagyenyed, Marosvásárhely, Sepsi- szentgyörgy, Szászváros, Székelyudvarhely és Zi- lah főgimnáziuma. És 1940 őszének boldog fordulatán a hétből öt visszatért. De Nagyenyed és Szászváros a határon túl maradt. Ki fogja megírni egyszer e hét vár történetét? A százados multat, s a kétévtizedes jelent? Mint drága selymen ugyanazon strófiumszál, úgy csil- lámlik át a különböző évszámokon a hősiességnek és áldozatnak ugyanazon arannyal irott képe. 1704-ben kurucokat, — 1848-ban honvédeket adnak a hazának az ősi scholák. S amikor elkövetkezik a balsorsu 1918, elnéptelenednek az iskolák felsőbb osztályai. Az erdélyi éjszakában az ut a székely hadosztály felé visz, s a 16—17 éves diákgyerekek férfit és katonát jelentettek a Csúcsától Nagykárolyig terjedő fronton. Álltak sebesülten az ellenséges tűzben, mint Alma Materük, a kollégiumok, amelyeknek homlokzatát az Erdély ellen vont ágyuk törték össze. És az internátusi asztalokra, amelyeknél néhány héttel azelőtt még Horatiust tanulták, most a rájuk fektetett sebesült katonák, sebesült diákok vére csordult ki az igére: Dulce et decorum est pro patria mori. . . Szép és dicső dolog a hazáért meghalni. . . 1920. A hetedik és nyolcadik osztályba a székely hadosztály diákjai helyébe uj diákok lépnek. Uj diákok: de egyben uj magyar katonák. A föld reng Erdélyben még. Minden hallgatag és izzó készenlétben áll. Aztán láng csap fel délnyugat felől. A temesvári középiskolák negyven diákja van a letartóztatott férfiak között. A vád: nagyszabású összeesküvés, — a Bánát megszervezése, — más városok összeesküvőivel egyidőben fegyveres lázadás terve. Uj-Arad, Módos, Biliérd, Ujbessenyőnek a felkelésbe való bekapcsolása, a magyar sereg átkelésének előkészítése a Tiszán... Negyven diák! S a román törvények szerint a lázadásért halálos ítélet jár a 16 évesekre is! Erdély lélekzetvisszafojtva várja a döntést. Szerencsére a külföld közbelép, a hadbíróság csak a férfiak élete fölött töri ketté a pálcát s a diáksereg megmenekül. Aztán Trianon jön és Erdélyre sötétség borul. A hét kollégium halványan árasztja fényét a sötétben. Uj küzdelem, uj hősiesség kora kezdődik a magyar lélek és szellem végváraiban. Jelesen vizsgázni román nyelvből, jelesen vizsgázni román történelemből — ez a magyar ifjúság kötelessége most, mert a román paragrafusok támadásai ellen csak igy lehet megvédeni az iskolát. És éjszakákon át, sokszor hajnalig kínlódva és verejtékezve, tenger keserűséggel és dacos akarattal ezer és ezer magyar diák tanulja a románt. S oly sokszor tanulja hiába! A szászvárosi Kunn-kollégiumban 1920 szeptemberében megjelenik a polgármester és rendőr- kapitány és 48 órai határidővel elrekvirálja az in- ternátus épületét az Aurel Vlaicu állami gimnázium számára. 183 diák marad fedél nélkül, akiket végül is be kell zsúfolni a tanítás céljait szolgáló gimnáziumi épületbe. Négyszáz főnyi diáksereggel igy küszködik az intézet 1923-ig, amikor halálos csapás éri. A miniszter megfosztja nyilvánossági jogától. A kollégium magániskolává alacsonyodik, a rendelet kitiltja belőle a más vallásuakat, tanulóit az év végén állami bizottság vizsgáztatja, s a bizottság* tagjait a helybeli román állami gimnázium tanárai közül delegálja a hatóság. Ez a bizottság 1923—24. év végén a tanulók 96 százalékát buktatja el. A következő évben már csak 73 tanuló
