Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-12-01 / 12. szám
10 TESTVÉRISÉG TUDÓS BÉCSI SÁNDOR, A VAIXÁSALAPlTÓ Irta: Keéky István ’’Baj előtt bölcs s okos a bajnak utána, Bajban a magyarnak nincsen régúlája. . Falum bölcsétől, tudós Bécsi Sándor gazd- uramtól hallottam ezt a kádenciát. Nagy jelzővel becsülték meg a helybeli magyarok, amit Sándor bácsi nyilván ki is érdemelt. Községi tanácskozásokon, presbitergyüléseken s másegyebütt ő volt a szóvivő. Indítványait többször leszavazták, mint nem, de azért megkívánták, hogy Bécsi Sándor uram mindig mondja meg a maga véleményét. Ő volt násznagy minden valamire való lakodalomban s ő véste a fej fák örökgyászos rigmusait s hozzá maga is ’’komponálta” ”az elaludt életek érzékeny siratását”. Mint falubeli nagyságnak megvolt az egyéniségét jelentő szójárása is. Ha Sándor bácsi valaminek hangsúlyt adott, mindig azt mondta: ’’annak dacára”. Ha egy-egy lakziban valamelyik legény elkurjantotta, hogy: násznagy uram, kezdhetnénk mán a csárdást, Sándor bácsi egyet bólintott s rámondta: ’’annak dacára indítható”. Koccintásnál is úgy igeneit, hogy ’’annak dacára ihatunk”. Még csak annyit, hogy tudós Bécsi Sándor már ezelőtt ötven esztendővel is ujságjárató ember volt, ami akkor hét falura szóló ritkaság volt az ő világában. Ma hetven s egynéhány ’’újságos” szántóvető van a falumban. — Ezt a verset is bátyám irta? — kérdeztem tőle, amikor először hallottam a kezdő kádenciát. — Én csak ezt méltányolom, istálom okával. Iskolamesteremtől, Biró Sándortól sajátítottam. Jeles rektora volt a falunak, pedig csizmadiából emelkedett a magasabb tisztességig. Én, kérem, csak a fej farigmusokban jeleskedem. De ebben aztán Bécsi Sándor uram nemcsak jeleskedett, hanem valósággal tündöklőit. Most is eszembe verődik az epitáfium, amelyeket bus váratlansággal sírba szállt Tóth gazd’uram fejfájára vésett ihletésen: Tóth Pál vala nevem . Nagy baj esett velem A luszeker rudggya Kinyársalá belem Létán is igy hótt meg A vénebbik Andó Nincs eme halálban Semmi kivánandó. Hát bizony nincsen... Mint ujságjárató embernek, a magas politikához is volt hozzászólása. Amikor negyven s egynéhány esztendeje, az egyházpolitikai javaslatokat tárgyalta honatyáink gyülekezete, nagy volt a magyar békétlenség. Igen fájlalta ezt Bécsi uram s elmélkedni kezdett a dolgokon. Amikor összerendezte magában a bölcs igéket, papirost vett a Bórek boltjában s előszedte a tenta- s pennakészséget. Hat árkust összeirt s lemásolta háromszor. Magyar ésszel és szívvel kifejtette, hogy kevesen vagyunk mi magyarok s nem helyénvaló köztünk a nagy háborúság. Meg kell békülnünk minden testvéreknek s meg is volna ennek a maga használós patikája. ”Uj vallást kell alapítani a magyarok számára, egyesíteni kell az egyenetlenkedőket Krisztus urunk szeretetében, Mátyás király igazságában és Kossuth apánk tanításában. Legyen pedig az uj réligió neve: Első magyar általános keresztyén vallás.” Eszével s szivével igy fundálta ki a ’’patikát” tudós Bécsi Sándor gaz'uram. írása egy példányát elküldötte Debrecenbe a főtiszteletü püspök urnák, másikát Samassa érseknek Egerbe, s harmadikat pedig a szabolcsi alispánnak, vagyis ahogy ő irta: ’’Szabolcs vármegye fenkült karjainak és fénylő rendjelnek”. A humoráról hires Samassa érseknek igen megtetszett a nem mindennapi eredetiséggel és jobb magyar zamattal fogalmazott ’’memorandum” s kiváncsi lett tudós Bécsi Sándor személyére. Költséget küldetett neki s elhivatta Egerbe. Samassa érsek bizonyára szépnek, de jámbor álomnak mondhatta Bécsi Sándor uram vallásala- pitási terveit, mert Eger után tudós gazd’uram nem gyűjtött nyájat az ’’első magyar általános keresztyén vallás” dicsőséges indulásához. Ellenben Samassa érseket igen-igen tiszteletébe vette s kijelentette, hogyha az érsek ur áthitelne, debreceni püspöknek is beválnék. Az ’’első magyar általános keresztyén vallás” igy aztán nem terjedt el a magyar glóbuszon, pedig nagyon szép volt az elgondolása. Neki ez a vallásalapitás még ’’anyagi gyötrelmet” is okozott, mert az alispánhoz beadott ’’memarándumát” bélyeghiány miatt megjelezték. A finánc akkor sem respektálta a fensőbb gondolatokat és a magasztos érzelmeket. Pedig tudós Bécsi Sándor azt is oda- kanyaritotta, hogy ’’prófétaügyben bélyegmentes”. Azóta kitöredeztek, elomlottak a tudós Bécsi Sándor uram rigmusos fej fái s maga is rég békében szendereg, s boldog feltámadás reményével. De nekem sokszor eszembe jut, ebben a zimankós, kinek kereszthozó, kinek hejjehujjás magyar világban. Az öreg kádencia súg fülembe, mint a vészharang, mint setét alagút előtt a rohanó mozdony kürtszava: "Baj előtt bölcs s okos a bajnak utána., Bajban a magyarnak nincsen regulája. .
