Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
4 REFORMÁTUS ÚJSÁG végzendő munkának koronája lesz az ebben az évben befejzést nyerő szép gyermekotthon Li- gonier városában, mi minden szónál szebben bizonyítja azt, hogy az Egyesület nemcsak tagsági dijat fogad el a gyermekek után, hogy annak ellenében biztosítási kötvényt adjon nekik, hanem azonfelül nagy áldozatok árán gyermekotthont tart fent Ligonierban, hogy az árvák és félárvák ott tisztességes eltartást és gondos nevelést nyerjenek. Testvérem, ha van gyermeked, ne gondolkozzál azon, hogy beirasd-e azt az Amerikai Magyar Református Egyesületbe. Isten idő előtt elszólithat és megnyugtató tudat számodra az, hogy árváid a te elköltözésed után nem nyomorognak, nem bujdosnak, hanem a Bethlen Otthon családias hajlékában találnak menedékhelyet különösen akkor, ha te is az Egyesület tagjai között vagy. Ennek a mi Egyesületünknek teljes joga van ahoz, hogy gyermektagokat toborozzon, mert a gyermekekért évtizedeken keresztül súlyos áldozatokat hozott és hoz ma is és ebben a tekintetben többet ad úgy felnőtt, mint gyermektagjainak, mint bármely más magyar vagy amerikai intézmény. Ezért szeretettel köszöntőm azokat, akik “gyermekeink esztendejében” munkához fognak. Meg vagyok győződve afelől, hogy nemes munkájukat kívánt sikerrel koronázza az áldások Istene! LEVÉL ANYÁMNAK Az Anyámnak küldöm el ezt a levelet, kit a bánatok megvertek. Kinek nincsen nyugodt, békés öregsége, csak könny szomorú szemébe. Csak a sóhaj, csak a tépő, nagy fájdalom az, mi föléje sátrat von. Csak aggódás, örök bánat az ö sorsa, nem ébred vig nappalokra. Neki irom s neki küldöm el vigasznak: talán könnyei apadnak. K utt or Barna. A FINN-MAGYAR FAJROKONSÁG Most, hogy az orosz hordák rárontottak Finnországra, újságjaink — az angol újságok is — többször említették azt a rokoni kapcsolatot, mely a magyarok és finnek közt fennáll. Finnország (finn nyelven: Suomi) lakossága kevés orosz, svéd, német kisebbségek kivételével, három ural-altáji finn törzshöz tartozik: a finnek, tavasztok és karelaiak törzséhez. Ezek a törzsek a 7. század végén és a nyolcadik század elején szivárogtak be Délkelet felől a mai Suomi területére, független államot 1200 óta soha nem alkottak. Letelepedésük után a hatalmas svéd birodalomnak lettek a hűbéresei, később “fejedelemség,” “nagyhercegség” elnevezés alatt élték állami életüket egészen 1809-ig, amikor az orosz cári birodalomnak lettek részévé. Szabadságukat 1918-ban harcolták ki a német Goltz tábornok és egy német tartalék-hadosztály aktiv segítségével. Rövid 21 év alatt a kis Finnország Európa egyik minta-államává fejlődött. Amikor a finn-magyar faj rokonságról beszélünk, nem szabad olyan szemszögből nézni a kapcsolatokat, mint például a latin népek (olasz, spanyol, portugál, francia, stb.) vagy a szláv népek (orosz, szerb, cseh, bolgár, szlovák, horvát stb.) viszonylatában. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a finnek s magyarok 3,500-4,000 éve már, hogy elváltak egymástól s azóta más faji, nyelvi, földrajzi hatásoknak vannak kitéve. Tudományos megállapítások szerint a finnugor őshaza, ahonnan a magyar és a finn útnak indult Nyugat felé, az Ural hegység déli lejtő- zetén, a Volga és Don folyók medencéjében terült el. Itt éltek együtt a finnek és magyarok vagy 3,500-4,000 évvel ezelőtt. Kétségtelen, hogy először a finnek és a többi kisebb finn-ugor törzsek (lappok, észtek, mordvinok, cseremizek, votjákok, zűrjének, osztjákok) hagyták ott az őshazát. Távozásuk után a magyar és a vogul még sokáig együtt lakott. Innen van az, hogy a magyar fajnak legközelebbi nyelvi szokásbeli sajátságait a vogul népben láthatjuk legjobban. Ez a nép a mi legközelebbi rokonunk. A finn-ugor népek összes lélekszáma mélyen alul marad a húszmillión. Idegen hatások, elszigeteltség, egyes törzseknek nomád élete állandóan apasztotta a számot. Talán innen van az, hogy a finn-ugor faj legnagyobb törzse: a magyar — ma forró részvéttel tekint észak felé s siratja azt a kenyeres pajtást, akinek őseivel négyezer évvel ezelőtt együtt nyilazták a vadat, hálózták a halat, nyergelték a lovat a Volga medencéjében. (P. S.)
