Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-11-01 / 11. szám
22 TESTVÉRISÉG nem lehet a rétet, vagy a forrást elvinni. Ha lehetne is, lassan elsorvadna bele úgyis. Nem hivta most már a király a kis bojtárt, hanem megajándékozta s lóra ült. Utána a kiséret is lóra kapott és tovább poroszkáltak Miskolc felé. A rétet, ahol a király megebédelt s kipihente magát, Királyrétnek nevezte el a nép. Az öregek még úgy is hívták, a mai fiatalok azonban már kezdik elfelejteni azt is, mint sok más egyebet. Lovas Gergely meg ilyenformán csak megmaradt csikósbojtárnak a falu ménese mellett. Elkelt az okos fiú itt is, nemcsak a király lovai oldalán. Utódai mai napig is élnek Lucon. A tiszaluci Lovasok azonban ma már tehetős gazdaemberek. KOSSZKAPA KOMA így hívta öt a faluban mindenki, — a fiatalok már nem is ismerték a rendes nevét. Hogy miért éppen pont Rosszkapa Komának hívták? — először ennek mondom el a történetét. Izgága, duhaj legény volt, — valakinek ellátni a baját, részegen végig kurjangatni a falut, vagy esetleg végig káromkodni, megdézsmálni a legjobban Őrzött gyümöl- csöskertet is, — az ilyesmihez senki sem értett úgy, mint ö. Nem fogott rajta sem szép szó. sem a gorombaság. Öreg édesapja meg is próbálkozott mind a kettővel, amig egyszer a részeg fiú felkapott egy rossz kapát és azzal úgy agyba-föbe verte szegény öreget, hogy a szomszédok szedték fel a földről, mosták ki a sebeit és fektették ágyba. Amikor pedig a szomszédok feljelentésére biró elé állították, arcátlan hetykeséggel vágta ki: “Nem én voltam az, dnstálom, én egy ujjal sem nyúltam hozzá, csak a rossz kapa volt! Innen maradt rajta a Rosszkapa Koma név. Egy más alkalommal az öccsével, — aki mindenben híven utánozta a bátyja szokásait, — megint részegen vetődtek haza. "Istentelen gazemberek! — ripakodott rájuk az apjuk, — szégyent hoztok a nevemre! Gyalázatba kevertek a falu előtt! Ti vagytok az utolsó szemetje a falunak!” “Mink-e?! — hördült fel a nagyobbik. — Mondja-e kend mégegyszer?! ” “Mondom nem egyszer, de százszor!” “Fogd meg a vén gazembert!” — kiáltott az öccsére. Az öreget leteperték, ütötték, verték, rugdosták, amig csak segítségért nem kezdett kiabálni. "Vigyük be a házba, amig meg nem hallja valaki”— indítványozta a kisebbik. Megfogták hát az apjuk kezét- lábát és becipelték a pitvarba. “Te, — lihegte a nagyobb, — vigyük fel a padlásra és akasszuk fel a szarufára! Azután pedig mondjuk azt, hogy öngyilkos lett! El kell hinnie a törvénynek, mert nem látta senki!” Kezét-lábát összekötözték és azután huzni kezdték felfelé a pitvarból a padlásra vezető létrán. Nem volt könyü dolog, mert csak fokonkint lassan haladhattak. Amikor már majdnem a padlásig értek, egyszer csak megszólalt az öreg: "Engedjetek el fiam, mert én is eddig húztam az apámat!” A két fiú egymásra nézett, de nem tudott mit válaszolni. Szótlanul leeresztették az apjukat a földre, leoldoz- ták róla a köteleket és kisomfordáltak a házból. Ha bibliát ismerő ifjak lettek volna, bizonyára az írás szavaival döbbent volna szivökbe az igazság: “Megbüntetem az atyák álnokságát a fiákban hetediziglen!” Illyés János. EGYLETKÖZI ÉRTEKEZLET VOLT PITTSBURGHBAN A félévenként tartani szokott egyletközi értekezlet november 6-ikán szerdán folyt le a Verhovay Segély Egylet pittsburghi központi hivatalában, melyen a Bridgeporti Szövetség, Református Egyesület és a Verhovay Segély Egylet vezetőin kivül első alkalommal vett részt a Munkás Betegsegélyző Szövetség elnöke és titkár-pénztámoka, akik az értekezlet megtartása előtt bejelentették, hogy az összmagyarság érdekében folytatott közös munkából részt kérnek. Az értekezlet mindenkori célja az, hogy megtárgyalják azokat a kérdéseket, amelyek az országos magyar egyletekbe tömörült tagságot, annak vezetőségét egyformán érintik és érdeklik. Az egyletközi értekezletről hiányzott a Rákóczi Egyesület, melynek elnöke bejelentette, hogy a konvenció határozatából kifolyólag a közös megbeszélésen nem vehetnek részt. Az értekezlet hosszas eszmecserét folytatott a magyar egyleteket s azok tagságát közösen érintő problémákról s azok eredményeképen több nagy- fontosságú határozatot hozott, igy kimondotta, hogy 1941 január i-től kezdve uj tagok felvételénél egységes orvosi bizonyítvány formát fog használni. Az értekezlet legfontosabb tárgya a katonai szolgálatra behívandó tagok ügye volt, evvel kapcsolatban az értekezlet kimondotta, hogy a hazafias kötelességüket teljesítő tagokkal szemben, mivel maga is hozzájárulni kivan az Egyesült Államok nyugodt védelmi felkészüléséhez, éppen azért üzleti szempontok félretételével azt a javaslatot fogja terjeszteni a közeljövőben összehívandó illetékes igazgatóságok vagy vezértestületek elé, hogy a katonai szolgálatot teljesítőre vonatkozó alapszabály intézkedéseket függesszék fel s az érdekelt tagoknak életbiztosítását ugyanolyan havidij mellett tartsák érvényben, mint a rendes polgári foglalkozást űző tagokét. A megbeszélés során az egyletközi értekezlet ismételten hangsúlyozni kívánta, hogy elitéli egyikmásik egyleti szervezőnek vagy tagnak azt az eljárását, amikor a saját egyletét másik országos magyar egylet kárára igyekszik előnybe helyezni. Az országos egyletekbe tömörült amerikai magyarság jóleső örömmel veheti tudomásul, hogy egyleteinek vezetői — a Rákóczi Egylet kivételével — közös érdekeket szolgáló ügyekben minden tekintetben egymást megértve folytatják munkálkodásaikat s odaadó igyekezettel azon vannak, hogy magyar testületek lévén, a magyar ügyeknek minden téren szolgáljanak.
