Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUS ÚJSÁG 3 "ÖNZETLENÜL AZ ÖSSZMAGYARSÁG JAVÁRA" — GYERMEKEINK ESZTENDEJÉHEZ — Irta: Dr. Nánássy Lajos árvaatya Az Amerikai Magyar Református Egyesület vezetősége az 1940.-ik évet bölcs előrelátással “GYERMEKEINK ESZTENDEJE” gyanánt jelölte ki, amikor különösen arra kell törekednünk, hogy kitűnő gyermekokmányaink birtokában az Egyesületet főképen a gyermekek között erősítsük és terjesszük. Nekem úgy tetszik, hogy Egyesületünk már 1921-ben is méltóképen ünnepelte a “gyermekek esztendejét”, amikor megnyitotta az árvaházat Ligonierban. Sőt már évekkel azelőtt is a gyermekekre gondolt, amikor még korábban elfogadta az árvaház megalapításának eszméjét és erre a nemes munkára megkezdődött a pénzgyüjtés. Nemcsak az amerikai nagy magyar testületek között volt Református Egyesületünk a legelső ezen a téren, hanem ma is egyedüli magyar testvér segítő intézmény, amely az árvákkal törődik. A ligoni éri árvaház kapuja nemcsak az Amerikai Magyar Református Egyesület árvái előtt állott nyitva, hanem mindenféle vallásu és mindenféle tagságú szülők árván maradt gyermekei számára is, mert tudvalevőleg római kathólikus testvéreink jóval későbben gondoltak Detroitban és Darbyban az árvaházak megnyitására. A ligonieri gyermekotthon évek hosz- szu során át volt az amerikai magyarság közkincse a mi Egyesületünk jószívűségéből, sőt most is az, mert a gyermekek felvételénél az Egyesülethez tartozó szülők árvái és félárvái alapszabályban biztosított jog alapján jutnak be a most már Bethlen Otthon nevet viselő sze- retetintézmény gyermek-otthonába, de ugyanakkor, ha hely van, másféle magyar árvák befogadását is lehetővé teszi. Illő minden amerikai magyarnak tudni azt, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület mit tett és tesz önzetlenül az összmagyarság javára. A gyermekek tehát mindig közel voltak Egyesületünk szivéhez. Azokért áldozatot hozott, árváinak gondozását és nevelését dicseke- désének tartotta. Nem elégedett meg annyival, hogy a jó tanulókkal a high schoolt elvégeztette, hanem egyeseket collegeba küldött és ma már a Bethlen Otthon volt növendékei között lelkészeket és tanítónőket is találunk. Az Amerikai Magyar Református Egyesületnek a gyermekekkel szemben tanúsított gondoskodó szeretete és áldozathozatala az évek folyamán nem csappant, hanem növekedett. A múlt évben tartott nagygyűlés azért vásárolta meg a Ligonier városban levő gyönyörű épületet, hogy az árvagyermekeknek a városi high school és public school közvetlen szomszédságában kényelmesebb és jobb neveltetést nyújtson. Ebben az évben, a “gyermekek esztendejében” szándékozunk bővíteni a megvásárolt városi épületet, hogy összes árváinkat abban helyezzük el. A régi árvaházi épületet és szomszédos házakat pedig átadjuk az öregeknek, akiknek száma immár 25-re emelkedett és ez a szám a jövőben nem fogy, hanem növekedik. így tesz jót az Egyesület egy időben az árvákkal és az öregekkel. Sokan jövendölni szeretnek és azt mondják, hogy a közel jövőben árvaházi munkára nem lesz szükség és ezt a megállapítást arra alapozzák, hogy az elmúlt években és ma is kevesebb növendéke van az árvaháznak, mint például 10 esztendővel ezelőtt. Én másképen látom a helyzetet. A depressziós éveknek sok köze volt ahoz, hogy több szülő kivigye félárva gyermekét, hogy azok eltartására tekintettel kaphasson közsegélyt és a félárváktól esedékes tartásdijak komolyabb szorgalmazása is hozzájárult ahoz, hogy egyes könnyelmű szülők nem élhetnek vissza az Egyesület és jószivü adakozóknak nemesielküségével. 1939 december hó 31-ikén Egyesületünknek 12,457 felnőtt tagja volt. Kicsoda hiszi el, hogy ezek után nem maradnak árvák, akiket a Bethlen Otthon fogad be? Árvaházak mindig voltak és mindig lesznek. Mi, akik komoly vallásos fundamentumon állunk a Református Egyesületben, tisztába vagyunk azzal is, hogy árváink eltartását nem szabad a város vagy állam hatáskörébe átutalni, mert az azokról való gondoskodás az Anya- szentegyház elengedhetetlen kötelessége, amit nem lehet vállairól lerázni, ha a Krisztus teste akar maradni. Krisztusnak az a mondása: “Szegények mindig lesznek ti veletek”: az árvagyermekekre is vonatkozik. “Gyermekeink esztendeje” lesz az 1940.-ik év. Széjjel kell járnunk egész Amerikában és toborozni első sorban magyar gyermekeket az Amerikai Magyar Református Egyesület zászlaja alá. A gyermekek között és azok javára
